Öreg halász fiatal halakat? Sors-reflexiók egy klasszikus történet sodrában

Hemingway 1952-ben megjelent műve (The Old Man and the Sea) nemcsak a Nobel-díjat hozta el az író számára (kivételesen meg is nevezik a konkrét művet), hanem tetőpontját jelenti annak a stilisztikai minimalizmusnak is, amit élete végére fejlesztett a legmagasabb fokra, ennek az inkább brites mintsem amerikaias understatement-stílusnak, amely csak a legszükségesebbet mondja ki, óvakodik az érzelgéstől, és inkább csak arra hagyatkozik, ami fizikailag észlelhető történés, vagy párbeszédben/belső monológban szinte nyilvánvalóan szükségszerű mondat. Hemingway Iceberg-theoryja meg is okolja ezt a stílust: „Ha egy prózaíró eleget tud arról, amiről ír, elhagyhat dolgokat, amiket tud, és ha az írása eléggé igaz, az olvasó éppoly erősen érezni fogja azokat a dolgokat, mintha az író odaírta volna.” (Halál délután, 1932) És valóban. Műve, amelyet nem szánt allegorikusnak, mint maga mondja egy interjúban, ”igazabb tud lenni az igaznál”. Talán ezért is kínálja magát egy olyan értelmezéshez, amely nagy gondolkodók egész sorát, ismert világértelmező tézisek garmadáját hívja elő az olvasóban.

Mire juthat el egy önkéntes összefogás? – roma gyerekek tanodája a zugligeti Szent Család-plébánián

Zugligeti modellként vált ismertté a médiában a Zugligeti Béke Tanoda, a ZuBéTa. Március közepe óta tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások, hallgatók, cserkészek és a plébánia hívei fognak össze, és foglalkoznak ötvenhárom menekülttel, ukrajnai roma származású, többségében írástudatlan gyermekekkel. Zugligetben, a Szent Család Plébánián kaptak helyet a napközbeni foglalkozásokhoz, szállásuk pedig, ahol többségében édesanyjukkal, nagyanyjukkal élnek, a Kútvölgyi úti Idősek Otthonának egyik zugligeti épületében van.

Jobban viselkedik az, aki rosszul érzi magát? – pozitív szemléletű fegyelmezés

„Vajon honnan a csudából vettük azt az elképesztő gondolatot, hogy ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjék, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát?” – teszi fel a kérdést Jane Nelsen. A nyolcvanas években ez az amerikai pszichológus, házassági, családi és gyermekterapeuta is arra kereste választ, hogyan tudja a szülő, majd később a pedagógus figyelembe venni a gyerekekben végbemenő változást. A pozitív fegyelmezés, mint nevelési szemlélet pszichológiai alapjait két pszichiáter (Alfred Adler és Rudolf Dreikurs) fektette le. 1981-ben Pozitív fegyelmezés címmel Jane Nelsen erre építve a szülőknek szóló könyvet jelentetett meg, majd 1993-ben az iskolák számára is kidolgozta pedagógiája módszertanát. Magyarországon a módszert Horváthné Storczer Adrienn gyógypedagógus, a Nyitott Iskolákért Alapítvány szakmai vezetője és Báncs Szendrődi Szilvia gyógypedagógus, az Alapítvány munkatársa ismertették többek között az Embertárs 2019/1. számában.

Interjú Matolcsy Jánossal a szerzetesi fenntartású közoktatás fejlesztési stratégiájáról

„Én a stratégia világából jöttem, mindig is stratégiával foglalkoztam. A stratégiáról azt mindenképpen tudni kell, hogy nagyon sok definíciója, nagyon sok megközelítése van. Én ezek közül azt képviselem, hogy „a stratégia a tábornokok terve a csata megnyerésére”. Az eredeti jelentéséből indulok ki, hogy tudniillik a stratégia a stratégosz szóból ered, ami a görögben a harcot, a háborút jelenti. Szun Ce műve (A háború művészete, The Art of War) a hadtudomány egyik legrégebbi és legnagyobb hatású műve, amit „A stratégia művészetének” is fordítanak, mert a kínai írásban a stratégiának a jele és a háborúnak a jele egy és ugyanaz. A stratégia tehát eredetileg háborús jellegű kifejezés. A stratégiát először a háborúból indították és ott fejlesztették ki az erősség – gyengeség megközelítést: ahol én erős vagyok és az ellenfelem gyenge, ott megyek, ott támadok, illetve ahol gyenge vagyok és az ellenfelem erős, ott elkerülöm a harcot. Tehát a stratégiai gondolkodás innen indult, a harcművészet területéről. Utána a második világháború után az Egyesült Államokban és az angolszász országokban a vállalatok és a gazdaság területén terjedt el. Ez a Michael Porter nevével jelzett stratégiaalkotás, ami teljesen általánossá vált az angolszász országokban. A stratégiai vezetés szemlélete és módszertana.”