Amikor Ferenc pápa 2020 októberében levelet intézett a globális nevelési egyezményről szóló konferencia bizottságához, olyan módon foglalta össze a nevelés három alapvető értékkategóriáját, amely ettől az egyezménytől függetlenül is iránytű lehet a pedagógusok és az intézmények számára a mindennapokban. Összpontosítás, befogadás és bevonás e három feladatunkat emeli ki a Szentatya.
Ferenc pápa levele (2020)
Beszámoló a pápai üzenetről (2020)
Spanyol nyelven (2020)
„A fontos dolgokra való összpontosítás – írja Ferenc pápa – azt jelenti, hogy a személyt helyezzük a középpontba értékességével, méltóságával, hogy kitűnjön sajátossága, szépsége, egyedisége, és ezzel egy időben a másokhoz és az őt körülvevő valósághoz való kapcsolódásának képessége. A személy felértékelése a nevelést a gyermekek növekedésének és fejlődésének eszközévé teszi, így megfelelő képességek és erőforrások birtokába jutnak egy igazságosabb és békésebb jövő közös építéséhez. Elengedhetetlen, hogy ne veszítsük szem elől a célt, és ne vesszünk el az eszközök, a projektek és a struktúrák tömkelegében. Az emberekért dolgozunk, ők alkotják a társadalmakat és azt az egyetlen emberiséget, amelyet Isten arra hív, hogy választott népe legyen.”
A második értékkategóriát ebből az elsőből vezeti le:
„Ennek eléréséhez befogadásra van szükség. A befogadás a másiknak, szolgálatunk címzettjeinek, a gyerekeknek és a fiataloknak a meghallgatását feltételezi. Megvalósulásához arra van szükség, hogy a szülők, a diákok és a hatóságok – a nevelés elsődleges szereplői – más hangoknak is teret adjanak, melyek nem egyszerűen a saját nevelési körükhöz tartoznak. Így elkerülhető, hogy bezárkózzanak, hogy csak maguk körül forogjanak, és megnyílhatnak az emberiségből és a teremtésből felfakadó kiáltások felé. Arra kell ösztönöznünk a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat, hogy tanuljanak meg kapcsolatba lépni egymással, dolgozzanak csapatban, legyen empatikus a hozzáállásuk, és utasítsák el a „leselejtezés kultúráját”.
Emellett az is fontos, hogy tanuljanak meg vigyázni közös otthonunkra, védjék azt meg erőforrásainak kizsákmányolásától, döntsenek a mértékletesebb életvitel mellett, keressék a megújuló, továbbá az emberi és természeti környezetet tiszteletben tartó energiák teljes körű felhasználásának lehetőségét a szubszidiaritás és szolidaritás, továbbá a körkörös gazdaság elveinek figyelembevételével.
Az utolsó cselekvési irány döntő fontosságú: bevonás. A nyitott hozzáállást – melyet mindezeken az elköteleződési területeken megfogalmaztunk – nem értelmezhetjük úgy, hogy meghallgatjuk a másikat, majd megfeledkezünk róla, hanem platformot kell létrehozni, mely lehetővé teszi, hogy mindenki aktívan elköteleződjön a nevelési feladat mellett, mindenki a maga sajátosságaihoz és felelősségéhez mérten.
A bevonás érdekében azon kell dolgoznunk, hogy megadjuk a gyerekeknek és a fiataloknak a lehetőséget, hogy az általunk örökségként rájuk hagyott világot kritikus szemmel vizsgálják, mely képes megérteni a gazdaság, a politika, a növekedés és a fejlődés területén mutatkozó nehézségeket, és képes olyan megoldásokat találni, melyek valóban az embert és az emberiség családját szolgálják egy átfogó ökológia távlatában.”
