Míg az oktatáspolitika arról vitázik, szabad-e szegregálni és szelektálni, a román határ közelében, Fülöpön a Néri Szent Fülöp Általános Iskolában 128 gyermek tanul, és szerez bizonyítványt. Szinte mindegyik papiros, és sok köztük a cigány származású. „Mindennap feladat, hogy kitaláljuk, hogyan tovább. Annyi elbukási és feladási lehetőség van, de beleállunk, és kezdjük újra előről.”
Hazánk észak-keleti csücskében fekvő Fülöp hosszan elnyúló település. A földek mögött már ott a román határ. 1700-an lakják, iskolája mégis veszélybe került. Reális volt a feltételezés, hogy iskolaközpontok létrehozásával nagyobb településeken gyűjtik össze a gyerekeket, és összevonják az iskolákat. A fülöpi iskolát összefogással megmentették.
Épp szünetben érkezünk, a teljesen felújított épület udvarán folyik a játék. Gyerekek lepik el az izgalmas játszóteret. Popovics Ferencné intézményvezető, és az iskolalelkész, Eiben Tamás fogad minket a kapuban. „Öt év alatt több fejlesztés történt itt, mint a megelőző harmincban”- mutatnak körbe. Az udvar finn játszótere mellett rekortán sportpálya, fedett kerékpártároló. Az épület szigetelt, a tetőn napelemek, a termekben digitális tábla. Az iskolát 2016-ban vette fenntartásba a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye. Az átvételt a polgármester kezdeményezte, és a szülők 100%-ban a kérés mellé álltak. „Példa nélküli összefogás volt a szülők, a pedagógusok, a faluvezetés és egyházmegye részéről” – mondja az igazgató.
„Az iskola az egész tanyavilágnak kapaszkodó.
Ha az egyház nem vállal részt, a településtáblát is le lehetne lassan szerelni” – teszi hozzá Tamás atya.
Fülöp egykor a mezőgazdaságra épült – címerében ott a két korábbi fő termény, a dohány és a málna – a környező tanyavilág központja volt. Az emberek megéltek a földből, életképes volt az a világ. Negyven éve még három iskola működött a telepen. Mára az emberek feladták a földművelést, munkalehetőség hiányában sokan elköltöztek, és az olcsó házak vonzották a betelepülőket, akik azonban a vándoréletmód és gyökértelenség minden problémáját magukkal hozták. „Emberséges, lelkiismeretes emberek éltek itt. Volt itt lelkipásztor, generációk nőttek fel lelkiatyasága idején. Ez ma meg is látszik az 50-es, 60-as korosztályon. A betelepülőkkel meginogtak a természetes viszonyok” – meséli a pap.
A Néri Szent Fülöp körzeti iskola, fel kell venniük mindenkit, aki itt lakik, és nem küldhetnek el senkit, bármilyen bomlasztó a jelenléte. Az iskolában a 120 gyerek 72 százaléka hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekek száma 10 százalék, beilleszkedési és tanulási nehézségről 19 százaléknak van papírja. Az első osztályban szinte mindegyik gyerek cigány származású, nagyon nehezen megy a beilleszkedésük.
Szegregáció? Ha nem lenne Fülöpön iskola más településre kellene beutaztatni azokat a gyerekeket, akik a saját falujukban is nehezen érkeznek be nap mint nap az órákra.
Az igazgató, aki minden családot ismer, a pap és a tanárok személyes odafigyelése teremt változást, és érte el, hogy ma már alig van lemorzsolódás az intézményben.
A gyerekek bizonyítványt szereznek, sőt, a többség folytatja a tanulást, és szakmát szerez.
Misszió. Palánki Ferenc megyéspüspök alapállása, hogy az Egyház küldetése hirdetni Isten országát, és Isten szeretetében nevelni a gyerekeket felelősségteljes és felelősséget vállalni tudó felnőttekké. A fülöpi iskolában ebben a szellemben megküzdenek a gyerekekért.
Azt tapasztalják, és ez a fülöpi recept, hogy példával, közelséggel, szeretettel lehet boldogulni.
A tárgyi feltételek kiválóak, az egyházmegye jó gazdája az intézménynek. Azt vallják, a fenntartó feladata, hogy megteremtse a magas szintű működést szolgáló feltételeket. Erre törekszenek minden intézményükben. Tamás atya szerint „becsesek” az egyházmegye számára, felszerelik őket, és meglátják, mire van szükségük.
Popovics Ferencné dicséri, hogy eszközileg milyen csodálatos a fejlődésük, de hozzáteszi: „Nem vagyunk egyensúlyban. Lelkileg nem tudtuk követni ezt a változást. Sok szépet el tudunk mondani, de a mindennapok nem rózsaszínűek. Minden egyes nap küzdelem. De ha visszanéznek, tíz évvel ezelőtthöz képest mégis óriási a változás.”
Popovics Ferencné 1986 óta tanít, és s ahogy beszél, nyomát sem látni a fásultságnak, belefáradásnak. A vezető minden lehetőséget megragad. Amint egyházi fenntartásba kerültek, ott volt a KAPI továbbképzésén. Végzett kurzust a motivációról, képzett mediátor lett. Mindenütt észreveszi, hol lehet valamit tanulni. Tudja, hogy folyamatosan töltekeznie kell.
„Ha rászánom a Jóistenre az időt – már megvan erre a gyakorlatom, hogy félre tegyek mindent – akkor nyugodtabban tudok dolgozni, utána minden sokkal jobb.”
Tamás atyának, aki egyházi iskolában nőtt fel, át kellett programoznia magát, amikor Fülöpre került. „Ha objektívan nézzük, semmi értelme, de ha az ember részese lesz, másképpen kezdi látni” – írja le az apró lépések módszertanát. „Az első órán láttam, nem azt kell megtanítani, mi a Szentháromság, hanem el kell érnem a diáknál, hogy üljön le, nyissa ki a könyvét. Ugyanígy klasszikus lelkiéletet élni sem lehet, hiszen már a szülők sem jártak templomba. Egy-egy lelkinapon nem a szentmise a megoldás, mert az nem része az életüknek. Közösségi programot kell adni,
az emberi kapcsolatokra kell figyelni először.
Ha köztük vagyunk, sokat változnak. A közös élmények nagyon fontosak” – mondja Tamás atya, és megfogalmazza, az a célja, hogy a vallási élet ne plusz teher legyen, hanem lehetőség. „Ne kötelező íze legyen, hanem olyan program, ami ad gyereknek, szülőnek valamit, amit ő maga is választana.”
Így közeledünk ahhoz, mi is aprópénzre váltva a fülöpi módszer. Ha az iskola kirándul, táborozik valahol az országban, a fülöpi diákokra büszkék tudnak lenni tanáraik. „Nagyon jól tudnak viselkedni, mindig megdicsérik őket. Itthon azonban kiengedik magukat. A hétköznapokban szervizelni sok áldozattal jár” – mondja Tamás atya.
A programok a súlypontjai ennek a szervizelésnek: A gyermeknap, Néri-nap, DÖK nap és az egyházi nemzeti ünnepek. Ezeken mindig valamit közösen kell létrehozniuk. Egy mozaikot Szent Mártonról, kiselejtezett függönyből rózsafüzért. Közösen öltöztetik a DÖK-királyt. Kedvelt a színjátszás, darabot tanultak Szent Márton életéről, Szent Erzsébetről, legutóbb pünkösdi történetet adtak elő a másodikosok. Májusban anyák napjára dalt tanultak, felvették videóra – minden osztálynak van FB csoportja – levetítették az anyukáknak. Ünnep előtt összeülnek egy teremben, lehet kézműveskedni, és a művek hazavihetők ajándékba. „Sokszor azt élem meg, velünk van a Jóisten. Olyan szépet tudnak csinálni! Ki kell használni a lehetőséget, mert nagyon szeretnek csinálni valamit, és azt különösen, ha ez közös alkotás, amiben benne van az egész osztály keze munkája.
Mennyire mozgatja őket a közös munka, a közös élmény!”
– mondja az igazgató.
Az iskola otthon van a pályázatok területén. Az igazgató azt hangsúlyozza, keresik a partnerségeket, nem utasítanak el egy megkeresést sem. Sok jó dolog született így. Ennek köszönhetik a jezsuita kapcsolatot, mely meghatározó lökést adott a hitéletnek Fülöpön. Először egy busznyi gimnazista jött a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumból, és lelkinapot tartottak a diákoknak és tanároknak egyaránt. Popovics Ferencné szeméből kicsordul a könny, ahogy meséli. „A napot záró szentmise után körém gyűltek a gyerekeink: Hívja el máskor is őket! – rángatták a karom.” Lett is folytatás. 2017-ben meghívták a fülöpi gyerekeket. A hetedikesek vettek részt egy képzésen, és a következő tavaszon már ők tartották a kiscsoportos beszélgetéseket az iskola lelkinapján.
Az iskolában az is elv, egy-egy lehetőség esetén nem válogatják ki a legjobbakat, hanem az egész osztály benne van. Hiszen nem a legjobbaknak kell összeforrni, hanem az osztályközösségnek. Így egy darabban az egész osztály szerepel, a jezsuita vezetőképzőn a hetedikesek osztályszinten vettek részt.
A tanítás napi valóságához tartoznak a gyerekek közti konfliktusok. Ezek súlyosan meg tudják terhelni a munkát. Az igazgató azt fejti ki, megtanulták, az iskolai konfliktusokat helyben kell kezelni. „Ha nem tesszük, a konfliktus folytatódik az utcán, otthon. Nem ritkán összeverekedtek a gyerekek, és a családok is egymásnak mentek. Mit tehetünk? Volt egy tanfolyam iskolai konfliktusok, és ezek keresztény megoldási lehetőségei. Erre pályáztunk, az egész tantestület részt vett rajta. Nagy erőt tulajdonítottam annak, hogy egyszerre mindannyian halljuk a megoldási lehetőségeket. Megdöbbentő, mint tantestület, mennyire nem vagyunk egyformák. Egy pedagógus, aki húsz éve berögzült a maga módszerébe, egy hatvan órás tanfolyamtól nem fog változni. De ha kap impulzust, kicsit mindenki akar változni” – mutatja be erőfeszítéseiket.
Annyi bizonyos, hogy mára kevesebb az iskolai konfliktusok száma, ezt a félévente készített beszámolók mutatják. Az igazgatónak ez nem volt elég, s mikor az egyházmegye megkérdezte, milyen kéréseink vannak, a mediáció lehetőségét kérte, és elvégezte a tanfolyamot, aminek alapján kialakított egy módszert, ami komoly segítséget jelent.
Ugyancsak nagy probléma a hiányzások magas száma. Összehasonlításban az egyházmegye többi iskolájával, Fülöpön magasan a legtöbb volt a hiányzás. „Mindent megmozgattunk” – meséli az igazgató. Elment a háziorvoshoz, elkezdték az atyával „feljárni” a családokat. Olyan otthonokba jutottak be, ahol egy légtéren osztozik a család, ahol egy asztal nagy csoda. Családokról beszélünk, de sok esetben egy fedél alatt különböző apától származó gyerekek élnek együtt. Nem ritka, hogy a nagymama neveli a gyerekeket. Végre csökkenni kezdett a szám, ugyan még mindig magas, de már közelednek az átlaghoz.
Jelentős gond Fülöpön a pedagógushiány. Fülöp kistelepülés, rossz a közlekedés, ugródeszka a tanároknak. A húszból mindössze hét a helyben lakó. Gyakornokokat tudnak felvenni. „Tejben-vajban fürösztjük őket” – mondja az igazgató, hogy minden eszközzel igyekeznek kedvezni a megtartása reményében. „ 20 órát adunk, szeretettel fogadjuk, mindenki segítőkész vele, látogatjuk az óráját, ötleteket adunk, kísérjük a fejlődésben. De az a tapasztalat, hogy a minősítés után ők is elmennek, ha jobb helyen kínálnak nekik munkát. Nálunk egyről a kettőre jutni nagyon sok energiát igényel. Tizedjére is el kell ugyanazt mondani, annyi elbukási és feladási lehetőség van. Fásultan pedig nem megy.”
A nehézségeket ha megoldani nem is lehet, de a fülöpiek megtanultak nehéz helyzetükben boldogulni. Búvópatakként feltör a lendület, a kreativitás. „Szükség van arra, hogy mindig legyen egy új ötlet, egy új lökés. És van. Aki mindennap ebben él, annak nehéz látni a pozitív változást, mert az nem egyik napról a másikra történik. De egy-egy visszatekintő beszámoló mutatja a mérföldköveket. Továbblendít egy közös szereplés, egy kedves levél, a kérdés, mikor érek rá beszélgetni. Kellenek ez az apróságok. Egy-egy beszélgetés után mindig jobb, ha utána kezdődik is minden előről.”
Az iskolavezetés nem fárad bele az újításokba. Művészeti alapiskola indított el képzést, már két osztályban van sakklogika tantárgy. „Ezeknek? Kapom meg sokszor. Nem tudom, eljön-e a pont, hogy azt mondom, fel kell állni, nem megy tovább. A Jóisten mindig ad valami lökést. Igen, ezeknek.”
