Dzsembori hangulat van a jezsuita iskolaközpont udvarán. Ezen a hatalmas, egyik oldalról épületekkel körbeölelt téren két kosárpálya, két teqball asztal, napernyős büféterasz, lelátó kínálja magát. Szól a zene, diákok mindenütt. Megy a kosár, a teqball, az asztaloknál a kártyázás. A műanyag borítású pályán körben ülve beszélgető csoportok. Mobilt sehol nem látok a kezekben, a gyerekek egymással vannak elfoglalva.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: Magyar Kurír/LAMBERT ATTILA
A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban vagyunk Miskolcon. Lenyűgöző a környezet. Az épületegyüttes egy enyhe lejtésű platóra épült a mintegy negyvenezer embernek otthont adó Avas-lakótelep centrumában. A szürke panelrengetegben vonzza a tekintetet vörös téglafalú, a lakótelep felé zárt sorú épületegyüttes, melyből magasságával egyértelműen kitűnik a templom. Az épületrészek befelé, az udvar felé nyílnak meg, védett belső világot teremtve, mely a terepviszonyoknak köszönhetően kitárul a Bükk-hegység lankái felé.
Templom és iskola a komplexum szíve, melyhez különféle közösségi létesítmények kapcsolódnak. Plébánia és rendház, kollégium mellett uszoda, tornacsarnok, az Arrupe-ház. Az első kapavágás a 90-es évek végén történt, de az építkezés nem állt meg. A rend óvodát vett fenntartásba, az építkezés már tervben van.
Egy napot kaptunk ismerkedni a Fényi életével, tapasztalatainkat cikksorozatban tesszük közzé. Életükről elsőként Holczinger Ferenc SJ igazgatót kérdezzük, aki a kezdetektől kíséri az iskolaközpont építését. Ferenc atya eredetileg nem pedagógus, de az eltelt 22 évben élete teljesen összeforrott az oktatás-neveléssel. „A jezsuita szerzetes életében központi kérdés a küldetés. A tanulmányaim végén nekem ez Miskolc volt. Itt kívánt a rend létrehozni iskolát, Miskolc új misszió volt. Szükség volt fiatalokra. Olyan időszakban kerültem bele a feladatba, amikor nagyon erősen jelen volt az innováció. Amikor ide küldtem, nem tudtam, mennyi időre szól, ahogy azt sem, hogy az oktatás-nevelésben folytatódik a történetem. Nem volt ugyanis tanári végzettségem. Menet közben szocializálódtam a szakmába. Egyértelművé vált, hogy a jezsuita papi hivatás mellett helyet kellett készítenem a tanári hivatásnak.
Hivatástudatom elmélyült, szívügyem lett az oktatás-nevelés, hogy olyan fiatalok lépjenek ki intézményünkből, akik a jövő egyházában szerepet tudnak vállalni. Milyen hivatásban, klasszikusan vett papi vagy más elköteleződésben, nem az a lényegi kérdés. A világiak szerepvállalása is éltei az egyházat, nagy szükség van olyan fiatalokra, akik felelősséget éreznek jövője iránt.”
Hogy mi fogta meg Ferenc atyát az iskolai munkában, az már a gimnázium életéről is szól. A Fényi nyolc- és négyosztályos gimnáziumi rendszerben működik. Holczinger Ferenc számára kiváltságos helyzet, hogy a szeme előtt érnek gyerekből ifjúvá diákjai. „Látjuk a növekedést, a kibontakozást és a gyümölcsöket is. Tíz évesen kerülnek hozzánk, gyerekként, csupa nyitottsággal, tettrekészséggel, aztán eljönnek a kiskamasz évek, amikor nagyon csörömpölősek, zajosak, tiltakoznak minden ellen, csak maguk ellen nem. Aztán a nagykamaszkor, amikor már magukat is górcső alá veszik. Majd jön a végzés éve, amikor bátran ki merjük őket engedni a felnőtt életbe, mert bízhatunk abban, hogy a társadalmunknak, nemzetünknek értékes tagjai lesznek. Mindig azt keressük, hogyan tudjuk ebben őket kísérni, támogatni, hogy megtalálják az identitásukat, felépítsék magukat.”
Ferenc atya 1998-ban érkezett Miskolcra. Kezdetben a rend kis iskolában gondolkodott, de ahogy az Európa-szerte működő 170 iskolájuk, a miskolci mű sem tudott kicsi maradni. „Amikor megszületett a döntés, hogy ez tényleg a mi hivatásunk, elkezdtünk jövőképeket magunk elé állítani. Folyamatos volt rajtunk a nyomás, hogy bővítsünk, mi pedig próbáltuk lekövetni az igényeket. Így hoztuk létre felmenő rendszerben 2016-ban a sportosztályt. Idén már 870 diákunk volt, 2023-ra pedig elérjük a 960 főt. Ott szeretnénk megállni.”
Az iskola pedagógiai hitvallásának kulcsszava a fejlesztés. Céljuk a tanulás értékének fenntartása a gyerekek és tanárok körében is, és ehhez olyan környezetet alakítottak ki, ami motivál a tanulásra.
Állandó törekvés a tanárok fejlesztése is. Új módszereket hoznak be képzéseik során, és fontosnak tartják azt a rugalmasságot, hogy elengedjenek egy korábban működő módszert, ha van jobb. Érték a tradíció, de az a szemlélet a kívánatos, hogy mindig be tudjanak hozni olyat, ami jobban segíti a gyerekek fejlődését. „Mozgásban kell tartani a gyerekeket, amit a tanár csak akkor tud megtenni, ha ő maga is kész az újra.
Akkor fejlődünk, ha körülöttük pezseg az élet. Képzési és közösségi programok, jóléti intézkedések teremtenek minőségi szervezeti életet.”
De az iskola nemcsak a tanulás helye, egyházi közösség is. Az érkező diákok vallási háttere nagyon eltérő. Vannak római és görögkatolikus diákjaik, de reformátusok is. A négy évfolyamos gimnáziumi osztályban legerősebb a vallásos családokból érkező diákok aránya, a nyolcosztályosban már sokkal inkább az iskolán múlik, mennyire tudják elmélyíteni hitéletüket. Az iskola átfogó hitéleti programja megadja a kereteket ehhez. (Erről szól majd egy későbbi írásunk. Szerk.)
Holczinger Ferenc hangsúlyozza, megállás nincs, állandóan keresik az új dolgokat. (Pedagógiai törekvéseiket szintén hamarosan bemutatjuk. Szerk.) A tanári kar fejlesztése nagy kihívás. A minőségi oktatás fenntarthatóságával minden top gimnázium küzd. „Dolgozni kell érte. Miskolcon meghatározott a létszám, nincs olyan mozgástér, mint Budapesten, jól kell gazdálkodni az erőforrásainkkal. Kiemelt fejlesztési terület a lelkiség. Keressük a személyesebb megszólítás lehetőségeit, erősíteni szeretnénk az ifjúsági vezetőképző programunkat. Nemzetközi kapcsolatrendszerünket a pandémia gyakorlatilag lenullázta, újjáépítése most nagy feladat. Óvodát indítunk szeptembertől, ez is építkezés. Korszerűsítjük a könyvtárunkat azzal a céllal, hogy a tanulás terévé váljon. Telkeket vettünk Nyékládházán a nyéki tavaknál, ahol ifjúsági központot szeretnénk létrehozni lelkiségi, oktatási és szabadidős programok számára” – számolt be az igazgató a tervekről.
A minőségi oktatás fenntarthatósága rendszerprobléma is, melyben az iskola mozgástere erősen korlátozott. A tanárhiány a Fényit is gondok elé állítja. Holczinger Ferenc úgy véli, komolyan el kell gondolkodni a tanárok társadalmi megbecsülésén. „Felmérések ugyan azt mutatják, a magyar társadalom szereti a tanárokat, de a valóság, amit nap mint nap megélünk, nem biztos, hogy leképezi ezt. Nálunk a szülők nagyon támogatóak, nagy szívvel fordulnak az iskola és a tanárok felé, de ennél több kell. A tanároknak külső elismerésre is szükségük van, hogy érezzék a megbecsülést. Mi itt sokat dolgozunk azért, hogy ezt kompenzáljuk, de ez gigászi erő. Keressük, mit tehetünk egymásért, hogyan dolgozzunk együtt. Nem sajnáljuk erre az energiát, mert ha nem tennénk, tanáraink fásulttá válnának mindennapi munkájukban.”
Az élet pezsgése, az iskola atmoszférája, a beszélgetések azonban nem ezt mutatják.
A történetet folytatjuk.
