Nem készült tanárnak, ma mégis egyre nehezebb terepen gyakorolja a hivatásává vált szakmát. A rendőrtiszti főiskolán kezdett, 11 év egyházi iskolai munka után a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Munkácsy Mihály Technikumának lett a tanára. Ma a sport és a zene eszközével emberformáló nevelő. Miért lett tanár, mi tartja itt? – a nagycsaládos Sziráki Pétert kérdeztük.
SZERZŐ: Trauttwein Éva
FOTÓ: Magyar Kurír / Lambert Attila
Ahogy Péter meséli, azt fogalmazom meg magamban, hogy rengeteg fiatalhoz hasonlóan ő is külső körülmények alapján választott továbbtanulási irányt. „Egyáltalán nem meggyőződésből jelentkeztem a rendőrtiszti főiskolára, valamilyen szinten érdekelt ugyan az a pálya, de a döntő szempont az volt, hogy a felvételi követelmények kedvezőek voltak számomra. Másodévben azonban kiderült, ez nem az én után.” Ezt követően úgy érezte, parkolópályára került. Mindig sportolt, a labdarúgás élsport szinten része volt az életének. Mellette kibontakozott a zenei területen is. Gyerekként nem vették fel zeneiskolába, de Sillye Jenő mellett megtanult gitározni, barátaival együttest alapított, kezdetben a rockzenében próbálkozott. „Ha a magam útját követtem volna, rockzenész vagy profi futballista lettem volna.”Akkor úgy érezte, belesodródott a tanárságba, ma már úgy fogalmaz, a „Jóisten terelte az életemet”.
A pécsi tanárképző főiskolára jelentkezett. „Nem volt tudatos választás a testnevelés szak. Mellette úszószakedzői képesítést is szereztem, és mikor másod és harmad évben egyre többet kellett foglalkozni gyerekekkel, ráéreztem az ízére.”
Közben a gyerekkori hitélet is napi gyakorlattá vált számára. Szülei Budapesten tanultak, ott tagjai voltak a Regnum Marianum közösségének, s bár Zalaegerszegről nem tudták a szoros kapcsolatot tartani a közösséggel, de a nyári táborokba eljártak, és vitték egyre több gyereküket. Péter és négy testvére belenőtt abba a közösségi kultúrába, mely nem csak a zenéről, a sportról, a játékról szólt, hanem az együttlét egymást erősítő valóságáról. A kamaszévek benne is lazították a templommal való kapcsolatot. „Ebben az időszakban, bár jártam hittanra, szentmisére, nem vállaltam fel a társaim előtt a hitemet.” Az érettségi évében egy tragédia megkérdőjelezte addigi életfelfogását. „Volt egy komoly szerelmi kapcsolatom egy osztálytársnőmmel, közel egy évig jártunk, majd szakítottunk. A szalagavatónk után pár nappal öngyilkos lett. A rendőrségi vizsgálat során megtalálták nála a leveleimet, az utolsó naplóbejegyzése szerint el akart jönni hozzánk. Akkor megállt számomra az élet. Nagyon sokáig kerestem a választ a miértre. Budapestre kerülve az egyedüllétben igyekeztem feldolgozni a tragédiát.”
Péter ekkor kezdett járni Sillye Jenő gitáriskolájára, és Zalaegerszegen is csatlakozott egy ifjúsági énekkarhoz. „Feléledtek bennem a közösségi élmények, ott ismertem meg a feleségemet is. Barátokra leltem, akik segítettek, hogy ne kerüljek gödörbe.”
Egyre aktívabban zenélt, már nem lakodalmak és bálok volt a terep, hanem a templom. Egyik nap bekopogott a Mindszenty József Katolikus Iskolába, felajánlotta, hogy szívesen tanít gyerekeket gitározni délutánonként. Az iskola örült a felajánlásnak. Közben befejezte a főiskolát, először Tófejen, egy kis falusi iskolában tanított, majd bekerült a Mindszentybe. 11 év következett. 2009-ben megbízták, hogy szervezzen lelkinapot, így jött létre a Rád Találtam Dicsőítő Csoport (RT). Zenésztársaival azt ismerték fel, nem elég egy lelkinapon foglalkozni a gyerekekkel, meg kell hívni őket közösségbe. Azóta első neveltjeik már felnőttek, ma ők viszik Péterrel az RT-t. Velük járják az országot, viszik el ezt a különleges Rád találtam lelkinapot egyházi és állami iskolákba.
Péter szeret tanítani. Azt a típusú tanár, aki odaáll a gyerekek közé, hogy a feladatokat együtt csinálják. „Amit kérek, azt mindig bemutatom. Ha játszanak, beállok közéjük, hacsak az ellenkezőjét nem kérik. De általában örülnek nekem. A játék és a közösségformálás számomra a legfontosabb a testnevelésben. Talán néha sérülnek a sportszakmai elvek, de az hogy a gyerekek öt-tíz év múlva is szeretnek játszani, és a játékhoz, mozgáshoz való kedv megmarad, nekem ez nagyon fontos. 15 éve vagyok a pályán. visszatérő tanítványaim igazolnak. Tavalyi osztályomból öten érettségiztek emelt szinten testnevelésből, és három ment testnevelőtanári szakra.”
A mindennapi munka nem áll meg a tanóráknál. Péterhez a lányok gitározni járnak, a fiúk focizni. Ezekből a körökből ma is hívja őket plébániai közösségbe. A zene és a sport olyan eszköz számára, mely megszólítja a fiatalokat, ennek útján tudja elnyerni bizalmukat.
Péter azt vallja, a tanárnak kezében van a lehetőség, hogy formálja a gyerekeket.
Őt mindig szíven üti Jézus felszólítása – legyetek olyanok, mint a gyerekek. „Köztük lenni nap mint nap, tanulni tőlük és úgy tanítani őket, ami segíti őket az életben – ez a fontos számomra. Rövid távon nem látszik egy tanár munkája, érettségikor még nem tudjuk, mennyire tudtuk alakítani őket, de amikor felnőttként visszatérnek, láthatom merre halad az életük, és sokszor érezhetem, hogy valamit sikerült átadni nekik. Ez tart meg a tanárságban, mert a legnagyobb feladat embert formálni, alakítani.”
Két éve egy hárommilliárdos tornacsarnok alapkövét tették le a Mindszentyben, Péter ekkor váltott. „Ideálisabb helyet nehéz lenne elképzelnie egy testnevelőnek, mégis elmentem a technikumba. Úgy éreztem azoknak a gyerekeknek is meg kell adni a lehetőséget. Ott is vannak olyan családok, akik szívesen választanák az egyházi iskolát, de úgy érzik, ők oda nem férnek be, az ott érzékelhető elittudat visszatartja őket.
Szeretnék abban segíteni nekik, hogy a szakma mellett lelkileg megerősödve jöjjenek ki az iskolából.
Mikor Péter a Munkácsyban kezdett, őszintén elmondta az igazgatónőnek, milyen küldetés dolgozik benne. „Kiderült, ő is járt korábban közösségbe, és nagyon nyitott volt, hogy szervezzünk lelkinapot az iskolában. A Kollégák nem tudták, mire számítsanak ezen a napon, de amikor látták a 250 diákot, hogy a megszokott marcona arcok figyelemmel fordulnak felénk, és végighallgatják az előadást, énekelnek, tapsolnak, ők maguk kérték, hogy legyen következő. Az iskola nagyon gyenge tanulókkal és rossz körülmények között tanít, de a pedagógusgárda kiváló. Különben nem tudna működni.”
Mi a titka, hogy ezen a terepen is működik? „Az első két perc a döntő, ha ott sikerül őket megfogni, utána minden jobban megy. Ahhoz, hogy elnyerjem a bizalmat, adni kell magamból. Nem szabad spórolni, mindent bele kell tenni. Én elmeséltem az életemet, az középiskolában átélt tragédiát. A diákok érezték, hogy őszinte vagyok, és nem félnek mondani a saját dolgaikat, mernek kérdezni.”
Péterék öt gyereket nevelnek és várják a hatodikat. Anyagiak? – vetődik fel a kérdés. „Sillye Jenő ebben is példa számomra. Ő olyan időszakban vállalta a gyerekek tanítását, amikor ezért büntetés járt, és soha nem aggódott azon, hogy el tudja-e tartani a családját. Én is ráhagyatkozom a Jóistenre, soha nem nézem azt, hogy mennyit dolgozom, és az arányban van-e a fizetéssel. Vannak holtpontok, amikor elfáradok, és örülnék, ha el tudnám vinni a családomat egy hét wellnesbe nyaralni, de a valóság az, hogy akkor is jól érezzük magunkat, ha elmegyünk a Balatonhoz és együtt vagyunk, kikapcsolódunk, sőt, az is, ha csak otthon vagyunk és játszunk az udvaron.”
És hogy miért jó tanárnak lenni? Mondjon három érvet – kérem. Június, július, augusztus – válaszolja nevetve.
