Iskolai lelkigyakorlatok szervezésére és kiscsoportok vezetésére felkészítő képzést tartott a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája keretében működő köznevelési csoport egyházi iskolák tanárai, munkatársai számára a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR / LAMBERT ATTILA
Ezután a különleges és meglehetősen fárasztó tanév után az ország minden részéből jelentkeztek tanárok, hogy részt vegyenek ezen a közel egyhetes képzésen. „Meggyőző volt. Elkötelezett és lelkes társaság gyűlt össze Miskolcon” – jellemzi Rivasz-Tóth Kinga, a Fényi igazgatóhelyettese, a képzés házigazdája az együttlétet.
Mi történt pontosan Miskolcon? A szerzetesi iroda köznevelési munkacsoportja – erről már Labancz Zsolt, a munkacsoport vezetője beszélt – egy stratégiai tervező folyamat részeként összegyűjtötte a lehetséges együttműködési területeket, majd az iskolafenntartó rendek képviselőivel priorizálták ezeket. Ennek során kristályosodott ki, hogy az egyik legfontosabb terület, ahol az intézmények segítséget kérnek, az iskoláik hitre nevelő, evangelizáló jellege, hogyan segíthetnek a fiataloknak eljutni a hitre. Így öltött formát a Miskolcon tartott képzésük témája: hogyan kellene újragondolni lelkigyakorlatok lelkinapok hagyományos formáját az iskolákban.
Az egy hét egyszerre volt képzés, egy képzés pilótaprojektje és saját élményű lelkigyakorlat a résztvevők számára. Pilótaprojekt, a négy fős szervező team – Labancz Zsolt SP, Rivasz-Tóth Kinga, Elek László SJ, Hervai Pál – szeretné ugyanis a most megvalósult képzést akkreditált programmá továbbfejleszteni, olyan képzési metódussá, melyben saját élménnyel is gazdagodnak a résztvevők.
Februárban már szerveztek egy online konferenciát a diáklelkigyakorlatokról, ahol különböző modellek és gyakorlatok – a jezsuita, a marista, az iskolanővéri, a piarista, a pannonhalmi bencés, valamint a Jézus Szíve Nővérek Társasága – mutatkozott be. A fórumon a résztvevők számos kérdést is megfogalmaztak, így a keresés, a bizonytalanságok megosztása is megtörtént. A klasszikus gyakorlat szerint egy lelkinap megszervezése az osztályfőnök feladata, aki erre meghív egy előadót, általában egy papot, akiről tudja vagy sejti, hogy jól tud beszélni, s tulajdonképpen ő viszi a lelkigyakorlatot. Látszik, hogy ez nehezen fenntartható módszer, mert az iskolák számát tekintve nincs elég mozgatható ember, az igény pedig egyre nagyobb – mondta Labancz ZsoltRivasz-Tóth Kinga szerint a diáknak kevésbé befogadható, ha egy ember kiáll középre és beszél. Ennél személyesebb, közösségibb találkozásra van szükségük, amin keresztül megtapasztalhatják Isten szeretetét. Gyakorlatorientált, tevékeny módszer kell, az tud valóban saját élménnyé válni.
A képzés ezt a modellt követte, a saját élményre épülő kiscsoportban dolgozó lelkinap módszerébe a gyakorlatban is bevezették a mintegy 30 résztvevőt, akik kiscsoportokban, két-két vezetővel – Elek László SJ, Rivasz-Tóth Kinga és Bialkó Mónika a Fényi iskolalelkészségének munkatársai, Hervai Pál és Gorondi Orsolya az iskolanővérektől, valamint Labancz Zsolt a piaristáktól – dolgozták fel a plenáris előadások anyagait.
A képzésen visszatérő elem volt a reflexió, és a reggeli és esti imákban is követték a diákokkal alkalmazandó formákat. A saját élmény a különböző lelkiségek tapasztalatainak közös gyümölcse volt. „A visszacsatolások is megerősítették, hogy ez nagyon sok többletet adott a résztvevők megélték a közösség élményét” – mondta Kinga. Előadása témája az együttműködés, reflexió volt, és modellezte is, amiről beszélt. Egyrészt exament vezetett, másrészt meghívta a Fényi egyik tanárát és végzős tanulóját. A tanárkolléga beszámolt exament vezető tapasztalatairól, a diák pedig a lelkigyakorlatokon végzett kortárs csoportvezetés élményeit osztotta meg.
Labancz Zsolt összefoglalta, hogy az előadások témái között szerepelt, a lelkigyakorlat szemlélete, a lelkigyakorlat struktúrájának, tematikájának az összeállítása, szimbólumok használta a lelkigyakorlaton, a lelkigyakorlat terének kialakítása. Kimeríthetetlen téma a csoportdinamika, a csoportvezetés, együttműködés diákokkal, kollégák bevonásának lehetősége.
A piarista szerzetes szerint nyitott, nagyon gyorsan baráti, egymásra figyelő légkörben dolgoztak a képzés hetében. „Elindult egy párbeszéd, szép volt látni, ahogyan a különböző szerzetesrendek által fenntartott iskolák pedagógusai egymásra találnak, érdeklődnek egymás iskolai gyakorlatai felől. Szeretnénk fenntartani, hogy a jövőben is legyen fóruma egy-egy jó gyakorlat megosztásának” – értékelte a hetet.
Labancz Zsolt rámutatott, ez a képzés, amelyet Miskolcon kidolgoztak s megvalósítottak, pilótaprogramnak tekinthető. „Nagyon kíváncsiak voltunk, milyen is lesz a fogadtatása, s úgy terveztük eleve, hogy majd ez alapján gondolkodunk a folytatásról. Azt tapasztaltuk, hogy a tanárok örömmel fogadták ezt a lehetőséget, olyan témát szólítottunk meg, ahol tényleg tudjuk segíteni egymást az együttműködésünkkel, tapasztalataink megosztásával a különböző szerzetesrendek iskolái között. Hogy pontosan hogyan folytassuk ezt a megkezdett folyamatot, ennek mikéntjét még keressük. Sok lehetőség merült fel maguk, a résztvevők oldaláról is. Mutatkozott igény arra, hogy néhány témát elmélyítsünk. Ilyen terület lehet például a csoportvezetés gyakorlata, a csoportdinamika, a lelkigyakorlatok struktúrájának felépítése. A járványhelyzet egyik pozitív hozadékának látjuk, hogy könnyebben kommunikálunk online formában, nem szükséges most már minden megbeszélésre, konferenciára személyesen elutazni, s ez a forma segíthet abban, hogy a képzésen elindult párbeszédet fenn tudjuk tartani, s így például a jövőben is legyen fóruma egy-egy jó gyakorlat megosztásának. A most megkezdett folyamat akár strukturális változások felé is vezethet az iskolákban, hiszen a különböző gyakorlatok összevetéséből látszik, milyen fontos egy-egy iskolában a lelkipásztori felelős vagy lelkiségi felelős szerepe, megbízatása, aki segít, hogy ne szakadjon az összes feladat az osztályfőnökre. Úgy hiszem, nagyon fontos az együttműködés, sokat tanulhatunk egymástól, nem kell mindenkinek mindent magának kitalálnia, kölcsönösen gazdagíthatjuk egymást. A képzés mottójának is ezt a Szent Pál-i idézetet választottuk: „ A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Izgalmas folyamat részesei vagyunk.”
Kinga így értékelt: Számomra meggyőző volt ez az együttlét. Erre a képzésre van igény, mert lelkinapot, lelkigyakorlatot szervezni és vezetni tanulható és tanulandó. Miskolcon azt éltük meg, mindenütt vannak hitükben elkötelezett emberek, akik aktívak a saját munkaterületükön, akik áldozatokat hoznak azért, hogy a hit eljuttatásában a diákok felé részt vállaljanak. Ez lelkesítő találkozás volt, nekem is lendületet adott.”
„Már a képzés előkészítése is izgalmas folyamat volt – mondta el Hervai Pál, a képzés másik szervezője a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti gimnáziumából – megtalálni azt, hogy mire van szüksége egy tanárnak, aki egy lelkigyakorlaton aktívan vesz részt. Összetettük a tapasztalatainkat, és meglepően hasonló élményekből indultunk ki, bár az ország különböző iskoláiban dolgozunk. Fontos volt számunkra az az attitűd, ahogy egy diák felé fordulunk, aki keresi Istent. Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy a képzés első percétől kezdve éreztem, hogy a résztvevők nagyon motiváltan érkeztek. Mintha az Úr mindenkit előkészített volna a képzésre. Tudtunk egymáshoz kapcsolódni ezen a témán keresztül. Egy feladatban közösen lerajzoltuk, milyennek látjuk a diákokat, mi foglalkoztatja, élteti őket. Ráismertünk a saját tanítványainkra és arra is, hogy mi is átéltük már ugyanezt a saját életünkben.”
A képzés egyik csoportvezetője, Gorondi Balla Orsolya, a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti gimnáziumában, a Patrona Hungariae Iskolaközpontban tanít, így mint maga is érintett vett részt a találkozó munkájában. Mint osztályfőnök, ő is megéli annak a nehézségét, hogy alkalomról alkalomra feladata a lelkinapok, lelkigyakorlatok megszervezése, azok tartalma, kialakítása nagyban függ saját és diákjai kapcsolatrendszerétől, egyéni kreativitásától, ügyességétől, motiváltságától.
A képzésben meghatározónak értékeli a szemléletváltást: legyen valaki akár matematika, testnevelés szakos tanár, a képzést átélve el tudta hinni, hogy ő is képes alakítani az iskola lelki életét. Az eddigi gyakorlattal szemben, amikor úgy gondoltuk, elég szólni egy papnak, megkérni a hittantanárt, most azt ismertük fel, én is elkezdhetek azon gondolkozni, mit szeretnénk együtt megélni, miről szeretnénk együtt beszélgetni.”
Elmondta, iskolájukban egy átalakulási folyamat kezdetén járnak. „Vannak szokások, rituálék, ünnepségek, amik közül néhány jobban működik, ereje van, és van, amit fontos újragondolnunk. Keresésben vagyunk.” – mondja Orsolya rátekintve gyakorlatukra.
Ebben az útkeresésben tud nagyon sokat segíteni a képzés. „Azt ismertük fel, az iskola lelkisége nem tőlünk független valami. Mi Ebben az útkeresésben tud nagyon sokat segíteni a képzés. „Azt ismertük fel, az iskola lelkisége nem tőlünk független valami. Mi tanárok sokféleképpen részesei lehetünk alakításának, akár nagyobb, akár kisebb mértékben, de van dolgunk ezzel. A képzés ehhez adott kezdő lendületet. Kialakította bennünk azt az igényt, hogy dolgozzunk rajta.”
A lelkinap, legyen annak része előadás, szentmise csendes óra, beszélgetés – mind mind az „érintődés” alkalma lehet – gondol vissza Orsolya arra, amit ő is patronás diákként egy mezőn tartott csendes elmélkedésben átélt. „Megtapasztaltam egy jelenlétet, amit akkor nem is tudtam értelmezni, de maradandó élményként magammal vittem.” Ezért azt gondolja, a legfontosabb, hogy alkalmat, lehetőséget kínáljunk a diákoknak, az érintődés alkalmait. „A diákot sokféle inger éri, így a lelkinap formái is lehetnek változatosak, a vezető is lehet – pap, civil tanár vagy maga a diák. Egy személyiség, egy megosztás, egy mondat, egy kép, egy zene – minél több alkalmat kell teremteni az érintődésre. Ez tud továbbdolgozni, mert bent megmozdít valamit.”
„Fontos, hogy sokféle módon teremtsünk alkalmat, ezzel több esélyt adunk az érintődésre. Ugyanakkor látnunk kell, ezen a téren másként kell gondolkodnunk a sikerről. Mi megteremtjük az alkalmat, ahol esetleg történhet valami. Minden alkalom egy lehetőség.
A képzés hatékonyságához a csoportvezető szerint az is hozzájárult, hogy „sokfelől voltunk, különböző korosztályból állt össze a csoport. Volt erő a közös munkában. A résztvevők ráéreztek egymásra és a közös munkára, inspirálták egymást. Látszik, mekkora az igény is, hogy a különböző egyházi iskolákban dolgozó tanároknak legyenek találkozási pontja, és megéltük, mekkora erő van ebben.” A csoport azzal a szándékkal köszönt el, hogy folytatják a közös munkát, hogy például egy-egy ünnepkör előtt akár online összegyűlnek, és közösen kidolgoznak egy tartalmat, forgatókönyvet, amit mindenki a saját iskolájának egyedi szükségleteire rá tud húzni. Jól működött az ötletelés, ki tudtak dolgozni közös kiindulási pontokat, mindezt akár online műhelymunkába tovább lehet fejleszteni – értékelte a közös munkát.
Orsolya szerint a képzés megmutatta, a civil tanárokra az iskola bátrabban támaszkodhat, és a civil tanároknak is jobban be kellene vonódniuk. Azt fogalmazta meg, egyszerre lát sok lelkesedést, de elfáradást, lustaságot is. „El lehet úgy lenni egy iskolában, hogy csak megtartod az óráidat. De ha van egy lendületet adó képzés, megváltozhat ez a hozzáállás, mert meg tudja mutatni, egy tanár sokkal többet tehet, sokszínűbb jelenléttel dolgozhat. De ehhez kell egy szervező erő, magától ez nem fog megszületni.”
A jezsuita példa vonzó – véli Orsolya. Az examen révén a diák más oldalról ismeri meg tanárát. Látja, hogyan éli meg a hitét, látja a küzdelmeit, de akár a gyötrelmeit, kétségeit is. „Ha meg tudunk így mutatkozni, fontos kapcsolódási pont lehet.” Ugyancsak erőssége a A jezsuita példa vonzó – véli Orsolya. Az examen révén a diák más oldalról ismeri meg tanárát. Látja, hogyan éli meg a hitét, látja a küzdelmeit, de akár a gyötrelmeit, kétségeit is. „Ha meg tudunk így mutatkozni, fontos kapcsolódási pont lehet.” Ugyancsak erőssége a jezsuita modellnek, hogy a lelkiélet alakításáért a lelkészség, egy team felelős, akik közösségben gondolkodnak együtt, és bevonják munkatársukká téve a kollégákat, a diákokat is.
Hogy mit visz haza az ország különböző csücskeiből érkezett 30 résztvevő? „Miskolcon valami megmozdult, ezt mindannyian megéltük. Viszünk a haza ötleteket, terveket, de mindenekelőtt a örömet, motivációt és rácsodálkozást, hogy evangelizáló iskola velünk együtt valósulhat meg. Ehhez közünk van, függetlenül attól, mit tanítunk.” Hozzátette: „Viszünk haza feladatokat. Nincsenek kész panelek, receptek, nekünk kell ezeket kialakítani, nekünk kell keresni munkatársakat, mert Miskolcon megéltük, milyen jó csapatban gondolkodni. De abban is megerősödtünk, hogy megvalósítható egy változás, van bennünk lelkesedés és hit, hogy meg tudjuk csinálni. A köztünk lévő eltérések az egymástól tanulás lehetőségét adják, a közös munkában pedig az egyéni készségek is kibontakozhatnak. Kölcsönhatásban az egyénben és a csoportban is mozdul, alakul valami.”
