Idén nyáron közel ezer ifjú zarándok indult tanárai vezetésével útnak szent helyek felé. Miközben róják a kilométereket, belső utat járnak be: életük elágazásait, kanyarjait, hegyeit, völgyeit, hosszú egyeneseit. Úton vannak önmaguk, mások és a Jóisten felé. Bemutatjuk a zarándoktábor mozgalmat.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTAILA
Egy évek óta sikeresen folyó kezdeményezéshez, az Aktív Magyarországért programban meghirdetett vándortábor programhoz csatlakozott a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája, amikor elindította 2020 januárjában a zarándoktábor programot. A természetjárást zarándoklattá formálták át, kegyhelyeket, lelki bázisokat, monostorokat érintő útvonalaira lelki programot dolgoztak ki. Tihany-Pannonhalma volt az első, idén pedig már Tata-Márianosztra, Márianosztra-Mátraverebély-Szentkút monostorait, kegyhelyeit köti össze a zarándoktábor. Hét nap, hat éjszaka, 110 kilométer napi átlagosan 20-22 kilométeres szakaszokkal. Az idei nyár minden hete foglalt. Ahogy a vándortábor, úgy a zarándoktábor is nagyon népszerű. Többségében iskolák, plébániai közösségek, hittancsoportok – tanári vezetésű csoportok – a résztvevők, de egyéni jelentkezőknek is van, volt lehetősége. A vezetőknek, akik egyszerre túra és lelkivezetők az úton – a szerzetesi iroda mindenben segítséget nyújt, úgy a felkészülésben, mint a szervezésben. Az elmúlt tanévben két alkalommal tartottak ingyenes képzést, melyet 160 tanár, közösségvezető végzett el. Az egy hétvégés elméleti képzés mellett terepgyakorlat segíti a vezetők felkészülését, melyen megtanulnak például GPS segítségével tájékozódni az erdőben. A szerzetesi iroda zarándokfüzete feldolgozza a tábor napjainak témáit, elmélkedéseket, gondolatébresztő és beszélgetésinditó kérdéseket, játékokat és gyakorlatokat tartalmaz számos gyakorlati tudnivaló mellett. A vezetőnek a keretekre nincs gondja, az iroda szervezi meg a szállást, étkezést, és az egyes helyeken való fogadtatást is. Így ő is együtt minden értelemben együtt tud haladni a diákokkal, az a feladata, hogy jelen legyen, ő is el tud mélyülni, tapasztalni, így számára is hitben és hivatásban megerősítő élménnyé tud válni a tábor.
Sokat jelent, hogy a zarándoktábor államilag támogatott program. A résztvevők kedvezményes díjat fizetnek, a tanárokat pedig az is ösztönzi, hogy tábordíjat kapnak, ha előzetesen elvégzik a zarándoktábor-képzést.
Gáll Zsófia, a program szakmai vezetője segítségével kóstolunk bele a tábor hangulatába, amikor csatlakozunk a Tata-Márianosztra útvonalat járó egyéni jelentkezős csoporthoz Pilisszentléleken, a pálos kolostor romjainál. Miközben megyünk Esztergom felé, Zsófi megismertet a tábor felépítésével. Kiemelt napok a két érkezésé – az egyik az indulást készíti elő, a másik a célba érésé. A köztes napok témáihoz a zarándokfüzet bőven tartalmaz anyagot. Elmélkedések, hozzájuk kapcsolódó kérdések, imák segítik a vezetőt. Az úton váltakozik a közös és egyéni ima, a kis csoportokban történő ún. emmauszi beszélgetés a témákhoz kapcsolódó kérdésekről, valamint vannak hosszabb-rövidebb csendszakaszok, melyek segítenek feldolgozni az élményeket, és természetesen kötetlen beszélgetés is. A reggelek imával kezdődnek, az esték ima és megosztó körrel fejeződnek be. Közben pedig sok a játék, melyekre a képzés is segíti felkészülni a vezetőt.
Mindhárom útvonalon súlypontot jelentenek a szerzetesi lelki bázisok. Ezúttal szalézi, ferences és pálos vendéglátóink vannak. „Kezdettől hangsúlyt fektettünk rá, hogy bekapcsoljuk a szerzeteseket a programba. Mindkét oldalról megvan az igény rá. A gyerekeknek fontos a velük való találkozás. Nagy élmény, hogy beleláthatnak az életükbe, és a szerzetesek is érzik, van abban valami reményteli, hogy közel ezer fiatal betekintést nyer az életükbe. Hosszú távon talán a hivatásban is megérintődnek” – osztja meg reményét Zsófi. A program egy-egy ilyen látogatáskor rugalmas, csapat igényire rendezett. „Találkozunk, beszélgetünk, s hogy mi lesz belőle, nyitott. Mise, gyónás, további beszélgetés?” Az is meglepetés, mivel várják őket Esztergomban a ferencesek. Péliföldön az indiai származású De Rossi atya fogadta a zarándokokat. A közeli tóban fürdés kezdte az ismerkedést a szaléziak „szellemi erőművével”.
Az elmúlt év sikere, a jól bevált szájhagyomány, hozza a résztvevőket. Abban az iskolában, ahol új ez a kezdeményezés, leginkább a tanár személye mozgatja meg a diákságot – mondja el tapasztalatát Zsófi. „Aki nem tudja, mi a zarándoklat, azt a zarándoklattábor elnevezés önmagában nem lelkesíti. Ezért épül arra a program, hogy mindenki hozza a csoportját, mert egy szeretett tanárral bárhova elmegy a diákja. Amikor aztán megtapasztalják, milyen zarándokolni, utána már maguktól is visszajönnek. Bőven van lehetőség új útvonalakra, remélem lesz mód újakat kitalálni.”
Három résztvevőt tudok megkérdezni, mindannyian lelkesek. Deák Sebestyén a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, Bódi Blanka a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanul, a pécsváradi Emerics Orsolya pedig szeptemberben kezdi a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumát Pécsett. Orsi, aki már tavaly megjárta a Tihany-Pannonhalma útvonalat, ismerősként jött vissza, Sebi és Blanka kicsit az ismeretlentől való félelemmel. „Féltem tőle, gondolkodtam, kell-e ez nekem. Még soha nem zarándokoltam, de örülök, hogy jöttem. Jó a felépítése, jó a társaság, s bár féltem, hogy nem fogom megtalálni a hangot, de az összes félelmem elmúlt. Az elején könnyebb témák voltak, hogy megismerjük egymást, és aztán jönnek a mélyebbek. Mindenki annyit csinál, amennyit szeretne, de ha nem figyel oda, nem fog fejlődni. Én szeretnék nyitott szívvel részt venni, befogadni az impulzusokat” – mondja Sebi. Blanka egy barátnőjével jött, akinek egy sérülés miatt haza kellett menni. „Nem bántam meg, így is nagyon jó. Fizikailag nem bírom annyira, mint a fiúk, és nagyon örülök, amikor segítenek. Vannak kérdések, amiről azt gondolom, nem éltünk még eleget hozzá, de a többség nagyon tetszett.”
Zsófi tapasztalt zarándok, és mint korábbi tanár, jól érti a diákok nyelvét. Nyaranta több csoportot is vezet diákoknak, táborvezetőknek és más felnőtteknek egyaránt. Esti elmélkedést tart, csatlakozik a beszélgetéshez. Megerősítik a zarándoklatok élményei. „Jó látni ezeket a fiatalokat. Vannak imádkozó, mélyen gondolkozó fiatalok, akik vállalják a komoly fizikai kihívást jelentő utat. Bírják, hőség, eső ellenére és közben felfedezik, hogy mi benne a jó, milyen csodálatos közösségben, egymást segítve úton lenni.
Önmagában már az is jelentős tapasztalat, hogy fizikai határainkat és komfortzónánkat elhagyva nagy távokat teszünk meg, s átélhetjük, többre vagyunk képesek, mint gondoltuk, s a Jóisten gondoskodik rólunk, segíti minden léptünket. Amiért több áldozatot hoz az ember, azt jobban meg is becsüli.
A gyerekek, mást kapnak, mint amit megszoktak egy átlagos táborban. Ha a szívükbe íródnak a zarándoklaton szerzett tapasztalatok, biztosan nem múlik el nyomtalanul az élmény, hanem későbbi életükre is kihat.
A nap és az út végén örömteli megosztások történnek. Megérintődés pillanatainak vagyok tanúja, sokan hálájukat fogalmazzák meg a mély beszélgetésekért, a közösségért, a természet szépségéért, a közösen megtett útért és azért, hogy közelebb kerültek a Jóistenhez. Vannak, akik felszabadító gyónásban teszik le terheiket. Megélünk csodákat, nagy csodákat.”
