Mekkora a realitása annak, hogy egy ember 14 évesen pályát tud választani, hogy ez a pálya egy fizikai munkát igénylő szakma? Ez a 14 éves – inkább gyerek, mint fiatal – az iskolában leginkább a túlélésre játszott, aki mögött általában nincs ambicionáló, támogatást nyújtó család, és aki abban a világban él, ahol a fizikai munkának egyre csökken az értéke.
SZEZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA
A szakképző iskolák ugyanis ezt várták el korábban a jelentkezőtől, hogy 14 évesen válasszon, majd három év múlva álljon be a munkába.
A 2019-ben elfogadott törvényjavaslat szerint a 2020/2021-es tanévtől a szakképző intézményeknek két típusa jött létre: a technikum és a szakképző iskola. Mindkettő ágazati alapoktatással kezdődik (2 illetve 1 év), amit kétéves szakmai képzés követ, tehát a választás kitolódott egy évvel.
Ebbe a rendszerbe épített be még egy előkészítő évfolyamot a gödi Piarista Szakképző Iskola a Göd 2.0 elnevezésű programmal. „Tudjuk, hogy belépéskor a diákok jelentős része nem elég érett ahhoz, és nincs is elég tapasztalta, hogy ilyen szintű döntést hozzon, ami ráadásul később nehezen felülírható” – mondja Galsa László igazgató.
A tanuló szakképző iskolai pályafutása itt egy orientációs évvel kezdődik, mely egy sok oldalról megalapozott piarista fejlesztés, s az Innovációs és Technológiai Minisztérium pilot programjaként indult 2018-ban. Ez az év megadja a lehetőséget, hogy a diák választása tudatosabb legyen. Alapvetően rugalmas utakra van szükség, ha választ is valamit, az ne betonozza be. Ezért az orientáció célja, hogy felkészítsen arra az életpályára, amit ma egy szakmunkás életpálya jelent. Az orientációs évfolyam megmutatja a szakmák széles választékát, ismereteket adva ezekről segít választani, hogy a diák belső motivációval induljon neki a képzésnek. Emellett ez az előkészítő évfolyam személyre szabott kísérést és kompetencia-fejlesztést biztosít, ezzel segítve a meglévő alapkompetenciák és szocializáció erősítését.
„Több, mint szakképzés” – hirdeti szlogenjük, és már maga az épületegyüttes is több, mint iskola. Göd a magyarországi piaristák legfiatalabb iskolája. 1991-ben a gödi önkormányzat Wigner Jenő családjának egykori Duna-parti villáját bocsátotta a rend rendelkezésére, akik Kalazanci Szent József szellemében kezdtek ott oktatást-nevelést nyújtani azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük volt. Mára kollégiummal kiegészülve országos beiskolázású intézménnyé váltak, három ágazatban képezve tanulóikat. Az építőiparon belül ácsokat, faiparban asztalosokat, specializált gép- és járműgyártásban karosszérialakatosokat, a gépészetben pedig szerkezetlakatosokat képeznek. A képzés Gödön jelenleg 1+3 éven át tart a szakképzőben, Jelenleg mintegy 150 tanulójuk van – írja le intézményüket Galsa László.
„A beérkező diákjaink jelentős része negatív iskolai tapasztalatokkal érkezik. Azzal, hogy az orientációs évfolyamon minden annyira más, mint addigi iskolájukban, próbáljuk felülírni ezt – mutat körbe az épületben. Az orientációs évfolyam részére az asztalosműhely épületének felső szintjét alakították át. Három terem a három csoportba osztott 50 diáknak és egy közösségi terem, ahol helyet kapott az orientációs team. Nem tanári, hanem közös tér, itt ugyanis a tanárok együtt töltik az időt a diákokkal. A termek kialakítását is az a pedagógiai megközelítés határozta meg, ami a napi oktató-nevelő munkát. Kialakították a tanulási tevékenység és pihenő terét, mozgatható a bútorzat mindenhol adott a kötetlen beszélgetés tere, kanapé, fotel, ahogy egy család nappalijában. A kanapék a folyosót is végigkísérik, kell ugyanis a megfelelő hely a beszélgetésekre.
Az orientációs év feladata, hogy önismeret-fejlesztés, életpálya-tervezés, reális önkép, a továbbtanulási utak bemutatásával segítse az elindulást. Az év három területből épül fel. A kompetenciafejlesztés tanulási hiányokat pótol és önismeretben való fejlődést nyújt. A szakmákkal való ismerkedés elvezeti a diákot a környék vállalkozásaihoz, hogy közvetlen közelről szerezzen tapasztalatot, feltehesse kérdéseit. A harmadik terület az „egyénizés” nevet viseli. Ez az órarendbe iktatott dedikált idő, amikor a diák és a segítőpárja beszélgetnek. Minden héten kétszer.
A rendszer további meghatározó eleme a szülőkkel való kapcsolattartás, ami már a nyílt napon elkezdődik, majd a jelentkezéskor folytatódik, és szülői estek formájában végigkíséri a képzés egész folyamatát.
Dekiszkyné Fejér Rita, az orientációs team vezetője segítségével ismerkedtünk meg a tanév munkájával. Az évfolyam diákjai erdei iskolával kezdik iskolai pályafutásukat, összeismerkednek egymással és a team tagjaival. Kialakítják a csoportokat, és a diákok a team tagjaiból kísérőpárt választanak. Az első hónap tanulmányi ismerkedéssel telik. A tanárok figyelik, ki hogyan tud teljesíteni, és a három tanulócsoportba osztják a tanulókat szintjüknek megfelelően a három tantárgyban, matematika, kommunikáció és idegennyelv tanításához. Ez a beosztás a következő ciklusra szól, melyből öt van a tanévben, mindegyik végét értékelés zárja, melynek alapján szintet lehet felfele és lefele lépni. „A lényeg, hogy megtaláljuk az elakadást, orvosoljuk, hogy később lehessen építkezni. A szakasz végén tartott értékelésre meghívják a szülőt, a mentoráló tanárt és a diákot, együtt megnézik a teljesítményt, és kitűzik az új célokat. Az értékelés kiterjed a tanár és a diák munkájára, valamint magára a témára is – mondja Rita.
Az évfolyamot a team tagjai tanítják. 50 diák, 10 tanár, reál és humán szakosok, valamint szakoktatók, fele férfi, fele nő. „Most nagyon jó az arány, ami fontos a mintaadás szempontjából” – magyarázza a vezető. Minden teamtaghoz, mint mentortanárhoz négy-öt diák tartozik.
A kompetencia-fejlesztés módszertanát az élményközpontú tanulás, a személyes utak pedagógiájára építve dolgozták ki, tananyagának néhány részletében, a program indulásakor a „Dobbantó – hátránykompenzáló, esélyteremtő pedagógia – program feladatbankjára támaszkodtak. „A harmadik évet zártuk a tanterv-összeállításban, a megszületett egy gödi módszertan, abban feladatbank, de megmarad a szabadságunk, hogy ebből mit használunk: hogy az aktuálisan ránk bízott diákok fejlődését mi, mely feladatok szolgálják legjobban.” – tájékoztat a vezető. A tanulás folyamatában a tanulót munkatársnak tekintik, bevonják őket a tervező folyamatba. Van egy ritmusa a napnak és a hétnek is. Hétfőn megismerik a gyerekek a tárgyakhoz kapcsolódó feladatokat. Állandóan változnak a munkaformák, dolgozunk kis- és nagyobb csoportban, és vannak egyéni feladatok. Kapnak szabadon beosztható idősávokat, amikor dönthetnek arról, mit mikor végeznek el. „Ettől felnőttesebben, önállóbban vannak jelen. Nagyon rugalmasan tud változni, hogy mit tanítunk nekik, de az, hogy milyen kompetenciákat fejlesztünk, nem. Van egy állandó kompetencia-tervünk, honnan-hova szeretnénk eljutni. Bármilyen irányba megy egy gyerek, a kritikai gondolkodás, a döntéshozatal, a felelősségvállalás, problémamegoldó képesség, memória, csapatmunkára való képesség szükséges. Ezek fejlődésével a választott szakma tanulását magasabb szintről tudja kezdeni” – foglalja össze Rita.
A rendszer második lába a pályaorientáció, életpálya-tervezés, amit az iskola orientációs teamje és a Kilátó Piarista Pályaorientációs Munkaerőpiaci és Módszertani Fejlesztő Központ közösen tervez és vezet. A munkahelylátogatás – job-shadowing – során felkeresik a környék vállalkozásait, hogy megmutassák a gyakorlatban az egyes szakmákat. Mindig van lehetőség beszélgetésre az ott dolgozókkal, külön figyelnek arra, hogy fiatal munkatársakkal kerüljenek tanulónk kapcsolatba, akiknek konkrét kérdéseket tudnak feltenni az adott munkahely, szakma valóságáról. A pályaorientáció nemcsak szakmákat mutat meg, fontos területe a munkához való viszony is. A műhelylátogatást mindig külön foglalkozás készíti elő, és a végén pedig időt adnak a reflexióra.
Rita húsz éve tanít Gödön. Lelkesedése mélyről jön, nyomát sem látni a belefáradásnak. „Lendületet ad, hogy állandó szellemi kihívásban dolgozunk, és a gyerekekkel való ilyenfajta együttműködés is meghatározó. Nagy bizalommal vagyunk egymás iránt, ez sokat ad mindkét félnek. Nemcsak engem, minden kollégát inspirál.”
Amit Gödön adni tudnak, az idő, hiánycikk mindenütt. Manapság igen kevés idő jut arra, hogy a tanuló személyes figyelmet kapjon, hogy elegendő idő legyen a tananyag átadására, mert a tanterv miatt állandó kapkodásban vagyunk. Ha őszinték vagyunk, még a jó családokban sem jut minden héten két óra, hogy csak egymásra figyelve beszélgessen szülő és gyerek.
Az „egyénizés” a rendszer meghatározó eleme. A diák és a mentor beszélgetése a piarista szakképzésben kezdettől megvolt, de korábban lelki támogatás volt a cél, most pedig célállítás, a feladatok strukturálása. Mi a célom a következő hétre, ciklusra, évre, milyen feladatok megoldásával érhető ez el. Bármilyen kis célt tűznek is ki, ránéznek a hét második felében tartott újabb egyénizésben. Mi sikerült, mi nem, és miért nem. „Az a tapasztalat, hogy magához képest mindenki lép előre. Vannak nagyon együttműködő gyerekek, akik kevésbé mozdíthatók, az alapkészségek megerősödésével ők is könnyebben boldogulnak.”
A rendalapító, Kalazanci Szent József szellemében fogant a gödi küldetés. „A személyesség az alapítás óta megvan. Sok a nehéz sorsú gyerek nálunk, a legtöbben nagy szocializációs deficittel érkeznek, problémás családi helyzetből. Húsz évvel ezelőtt, amikor kezdtem, ritka volt a csonka család, ma alig van olyan gyerek nálunk, ahol az eredeti család él együtt. Volt olyan osztályom, ahol senkinek nem volt apukája. Csak úgy tudunk nevelni, ha személyesen figyelünk rájuk” – fogalmazza meg Rita.
Szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás is része ennek a személyes figyelemnek. A kamaszodó gyerek nem szívesen beszél otthon a dolgairól. Az évben öt alkalommal, minden ciklushatárnál meghívják a szülőket. Vendégül látják őket, amit a diákok rendeznek, és sokszor előadással is készülnek. Az iskolai életbe a családot is bevonják, közös munkának tekintik a diák előmenetelét. A beszélgetésekben nem a negatívumokra koncentrálnak, hanem az elért eredményekre. „Azt próbáljuk elmondani, amiből lehet újra indítani, amiből lehet építeni. Konstruktív megbeszélések ezek. Sokan mondják, többet tudunk a gyerekükről, mint ők. Az, ahogy itt vagyunk együtt, kihat az otthoni életre is. Sokan ennek hatására kezdenek el otthon magukról beszélni. Ahogy a gyerekekkel dolgozunk, lassan megváltoztatja őket. Van elmozdulás mindenkinél, természetesen különböző mértékben.”
Rostás Armand 18 éves. 2018-ban az orientációval kezdett Gödön. „Szeretem a járműveket. A célom, hogy nyissak egy saját műhelyt. Itt maradok érettségizni, és tervezem, hogy még egy autós szakmát kitanulok. Szeretek itt, ez nem olyan iskola, mint a többi. Sokkal nagyobb látást kapunk.”
Molnár Máté asztalosnak jelentkezett, de megismert több szakmát, és a karosszérialakatost választotta. Fontos neki, hogy jó szakma van a kezében, erre mindig számíthat. Terve, hogy érettségizni Gödön marad, és további tanuláson is gondolkodik.
Piarista iskola nincs hitélet nélkül. „A gyerekek zöme nem hívő” – mondja Galsa László. Nevelve evangelizálunk – írja le az igazgató és a teamvezető is a lelkiségi utat.
„Nem a katekizálás a cél. Szeretnénk természetes tekintélyek lenni, megmutatni az általunk fontosnak tartott életutat úgy a munkában, mint az emberi kapcsolatok terén.”
Havonta járnak az alsógödi templomba szentmisére. Rita szerint „megragadja őket a szakrális tér. Nincs zizegés, nagy a figyelem.” Az iskolában működik a Kalazancius Mozgalom, szintén eszközt jelent a diákok megszólításában. „Van reggelente napnyitás, hogy megérkezzünk a közös munkába. Egy rövid megállás, csend, gyertya, néhány szó, ki hogyan kezdi a napot. Ez is alakít.” De legfontosabb a jelenlét, a kapcsolat lehetősége. Nevelve evangelizálnak. Megmutatják egy út lehetőségét, szépségeit.
Ahogy az igazgató fogalmaz: „Bár a Göd 2.0 országosan ismertté vált, – az idei tanévben 20, a következőben mintegy 40 intézmény vezette-vezeti be az orientációs évet. Mi a munkánkkal mindig elégedetlenek vagyunk, ez is képezi az innovációink alapját.
Szeretnénk több diákot, és természetesen folytatjuk ezt a projektet a pilot befejezése után is. Eltökéltek vagyunk, szeretnénk mindent megtartani belőle, s a tapasztalataink alapján fejleszteni azt, valamint segíteni azokat az intézményeket, ahol most vágnak bele.”
