Katolikus világesemény befogadására készül Magyarország. Sok múlik ezen a lelki élményen, ki tudja, mikor adódik hazánkban újra ilyen lehetőség – hív Erdő Péter bíboros a NEK-re. Fábry Kornéltól kértünk áttekintő összefoglalót a hétről, és megnéztük honnan és hogyan indult az eucharisztikus kongresszusok története.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus az egyik legkiemelkedőbb esemény a katolikus világegyház életében, az öt éves készület mindent megtett, hogy hívő, kereső, érdeklődő élményt kapjon. Miért fontos, hogy ott legyünk?
A Jóisten tanúságtételre hív minket. Ott kell lennünk, meg kell mutatni magunkat. Minél többen vagyunk, annál nagyobb a szavunk. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson megélhetjük, hogy a világegyházhoz tartozunk. Tudatosítani szeretnénk a katolikus hívekben, hogy Krisztussal „győztes csapatban játszanak”. Egyházunknak ma más a helyzete, mint 1938-ban volt. A szocializmus idején volt itt egy negyvenéves tiltott időszak is. Ezért az emberek nem merték, és talán ma sem merik megvallani a hitüket, ez valahogy mélyen belegyökerezett sokakba. Ugyanakkor úgy tűnik, a világ nagyon vágyik arra, hogy valaki irányt mutasson. Úgy gondolom, a legfontosabb a hívők meghívása a tudatos kereszténységre, arra, hogy merjék nyíltan felvállalni a hitüket elsősorban életük példájával, de szavaikkal is.
Nagyon sokan leszünk együtt, 70 országból jelentkeztek résztvevők. Olyan programot állítottunk össze, ami felnőtteket, fiatalokat, magyarokat és vendégeket egyaránt megszólít, hogy mindannyian részesülhessenek megerősítő egyházélményben.
Ahogy Erdő Péter bíboros fogalmazott, a NEK nagy eseményei révén „látható erővel éghet belénk az élmény: ma Krisztus és az egész Egyház ünnepel Budapesten”. Mutassa be kérem a csúcsponti rendezvényeket!
A nyitó szentmise vasárnap a Hősök terén lesz, mely az elsőáldozás alkalma is. Eddig több, mint ezerkétszázan jelentkeztek elsőáldozónak határon innen és túlról. Életre szóló élmény, hiszen keveseknek adatik meg, hogy világrendezvényen legyenek elsőáldozók. 83 év telt el azóta, hogy Budapest katolikus világtalálkozónak adhatott otthont. Az esemény egyben az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak tanévnyitó Veni Sancte szentmiséje is. A szentmise főcelebráns Angelo Bagnasco bíboros lesz. Zenei szolgálatot ad a Weiner Leó Iskola zenekara és egy közel ezerfős kórus, amely az Énekes Iskolák egyesített karából, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Énekkaraiból és egy gyermekkarból áll.
A péntek csúcsponti rendezvénye az ifjúságé. Az Ákos-koncertre és a Forráspontra a Papp László Sportarénában már tízezer 15 és 30 év közötti fiatal regisztrált. A fiatalokat az Eucharisztiában jelen levő Jézussal való találkozásra hívjuk, arra a személyes kapcsolatra, melyből élet fakad, örök élet. Valódi lelki feltöltődés dicsőítéssel, tanúságtételekkel, szentségimádással, vizuális és akusztikus élménnyel. Ákos erre az alkalomra azokból a dalaiból válogat, amelyek Istenről, hitről, szeretetről szólnak.
A szombat délelőtt a családok fesztiválja a Margitszigeten, ahol a Katolikus Társadalmi Napok keretében a Családok Jézusban közösség szervez kisgyerekes családok számára is tartalmas, szórakoztató, a különböző korosztályokat egyaránt megszólító programokat. A délután szentmise lesz a Parlament előtt Erdő Péter bíboros, prímás vezetésével. A zenei szolgálatot a központi katonazenekar és a váci székesegyház kórusa adja Varga László vezényletével. Ezt fáklyás, gyertyás eucharisztikus körmenet követi a Hősök terére. Tízezrek vonulnak együtt át a városon. Igazi örömünnep lesz, ahol az életet és az élet urát, Jézus Krisztust ünnepeljük. A Hősök terén kapjuk majd meg a záróáldást.
Vasárnap lesz a hét csúcspontja, az ünnepi zárómise Ferenc pápával a Hősök terén. Erre a szentmisére és a szombati szentmisére is meghívtuk az ország és a Kárpát-medence ministránsait, reményeink szerint több százan lesznek majd együtt. Egy több mint kétezer fős kórus fog énekelni, iskolák felnőttek kórusai az ország minden részéből.
A két egyhetes programsorozatot kínáló helyszín, a Szent István tér és a Hungexpo a NEK két arca. Ahogy egy interjúban fogalmazott, a NEK egyszerre ünnepségsorozat és lelkigyakorlat. Mi jellemzi ezt a két rendezvényteret?
A „kongresszus” ma előadók meghallgatását jelenti, de eredetileg összejövetel értelemben használták. A NEK valóban sokak összejövetele, de ugyanakkor egyfajta lelkigyakorlat, amit nagyszabású szentmisék, eucharisztikus fáklyás körmenet, dicsőítés, szentségimádás, katekézisek, tanúságtételek, imaalkalmak töltenek meg. Ugyanakkor összejövetel is, ahol középpontban áll a találkozás, melynek teret ad a kultúra és a gasztronómia is. A Hungexpo hétfőtől péntekig a lelki programok helyszíne, melyet azonban kulturális elemek is színeznek. A nap közös reggeli imával, a laudessel kezdődik, melynek zenei szolgálatát különböző közösségek látják el, utána a világ minden részéről érkező bíborosok tartanak előadásokat. Lesznek tanúságtételek, szentmise, majd fakultációs programokban folytatódik a világegyház életét bemutató előadások sora. A Szent István tér pedig a kulturális forgatagé, könyvszemlével és színpadi produkciókkal, de lesz itt is lelkiségi program, a közösségek szentségimádása gyónási lehetőséggel.
A 19. században az Eucharisztia tiszteletére irányuló figyelem válasz volt a korban megerősödő szekularizációra. A ma szintén szekularizálódó világában, a kongresszus ma hitünk megvallásának alkalma.
Valóban. A kongresszus legfőbb célja, hogy Krisztusra figyeljünk ebben az egy hétben, erősítsük az Eucharisztiába vetett hitükben. Már a felkészülés is azt szolgálta, hogy megújulást hozzon a magyar Egyházban és a társadalomban is. Tanúságtétel a világ felé Isten szeretetéről. Kilépünk a templomainkból, hogy elmondjuk az örömhírt, hiszen az Egyház a misszióért van. Tanításunk, a megbocsátás, a kiengesztelődés, az újrakezdés lehetősége és az örök élet vonzó üzenet, és az Egyház tud választ adni az ember egzisztenciális kérdéseire, az Egyháznak ezt az arcát szeretnénk közel hozni az emberekhez. Plébánosként azt tapasztaltam, hogy sokaknak megváltozott az élete, miután találkoztak Jézus Krisztussal. A nem vallásos emberek felé jó csatorna a kultúra, ezért a kulturális seregszemle is, az Ars Sacra Fesztivál.
Ahogy mondta, 70 országból érkeznek vendégek. A Hungexpón mi tekinthetünk bele a vendégek révén a világegyház életébe, a Szent István téren és színházainkban mi mutatjuk meg kultúránkat.
A kongresszus nagyszerű lehetőséget kínál, hogy bemutassuk a magyar keresztény kultúrát, és a magyar vendégszeretet. Van mit kitennünk a kirakatba, ismerjen meg minket a világ! A Szent István téren bemutatkozik a hungarikumok gyűjteménye. A színpadon ízelítőt adunk zene, tánc kincstárunkból. Az Ars Sacra programjai is ezen a héten lesznek, ez szintén jó lehetőség bemutatni a magyar kultúrát. Lesznek kiemelt kulturális események, így a Csík zenekar koncertje az Erkel Színházban, a Moszkvai Patriarchátus kórusa Zeneakadémián, a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje az szintán Erkel Színházban. A Vigadóban pedig három kiállítás várja az érdeklődőket. Sokan jönnek külhoni magyarok, ismét lehetőséget kapunk, hogy erősítsük a köztünk lévő kapcsolatokat.
Keretes
Lille 1881– Budapest 2021
„Jelenlegi nagy bajunk forrása a vallási közömbösség, hogy nem tekintünk Jézus Krisztusra, megváltónkra és Istenünkre. Ezzel az ember feladja üdvössége egyetlen alapját, útmutatóját” – írta Szent Pierre-Julien Eymard, szakramentinusok kongregációjának alapítója. Eymard azt vallotta, az Eucharisztia, mint egy tűz, képes lángra lobbantani a világot, s ez a tűz mindazokban lobog, akik szeretik Krisztust. A mester Eucharisztia szeretete szólította meg lelki tanítványát, Emilie Tamisier asszonyt, aki minden nehézséget vállalva megszervezte az első eucharisztikus kongresszust Lille városában. A történelmi körülmények, az Egyház és a francia kormányok viszonyát jellemező fesztültségek és Európa számos országa kormányának egyházellenes beállítottsága komoly akadályt jelentettek. Lille városát egy évvel később Avignon, majd 1883-ban Liège, 1885-ben Fribourg követte. Ahogy Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke fogalmazott, az 1800-as évek végén tartott kongresszusok azt voltak hivatottak kifejezni, hogy az Egyház jelen van, él; valamiképpen erődemonstrációk voltak ezek a politikusok felé. Fontosak voltak a hatalmas körmenetek, ugyanakkor a szentmise, az áldozás másodlagosnak számított. Az érem másik oldala, hogy az Egyház ezen alkalmakkor az Egyház a tömeghez fordult, a korabeli janzenizmus ellenpontjaként. Az Egyház kifejezte, hogy Isten nem félelmet keltő, nem távoli, nem elitélő, hanem van szíve.
A 19. században a kongresszusok mintegy utazó tanítóhivatalként szolgáltak. A helyszíneket tekintve áttörésnek számított a nyolcadik, 1893-as jeruzsálemi kongresszus, melyre XIII. Leó pápa Langénieux bíboros személyében legátust küldött. XIII. Leó úgy tekintett az Eucharisztiára, mint a katolikus egység rítusokon átívelő helyreállításának szentségére, s az esemény milyen jelentőséggel bírt egységtörekvéseiben.
Az 1905-ös római világkongresszuson maga X. Piusz pápa, az Eucharisztia pápája, akinek köszönhetően egyre jobban hangsúlyozták a szentáldozás fontosságát, és ettől kezdődően erősödött a kongresszusok nemzetközi jellege. 1910-ben a kongresszus átkelt az óceánon, Montréalban, Kanadában szervezték meg. Miközben egyre nőtt a külföldi küldöttségek jelentősége, a madridi (1911) és főként a bécsi (1912) kongresszusokon a közvéleményre erős hatást gyakoroltak a hatalmas méretű ünnepek és főként az impozáns eucharisztikus körmenetek.
A hatvanas években változott a helyzet. Münchenben 1960-ban már érezhető volt a fordulat: nem erődemonstrációról volt szó, hanem a helyi közösség ünnepéről, amelyre meghívja a világból odaérkezőket.
A zsinat utáni időszakban egyre inkább megnyílnak a világ örömei, fájdalmai, reményei és szükségei felé, és az Eucharisztiából kiindulva felajánlják hozzájárulásukat az emberibb és igazságosabb társadalom kialakításához. Az 1967-es Eucharisticum mysterium című dokumentum szerint a kongresszus fő célja, hogy „az Eucharisztia titkának ismerete elmélyüljön a hívek lelkében”. Fontosnak tartja a körmeneteket és különböző ájtatosságokat, de hangsúlyozza, hogy az „ünnepségek fénypontja az ünnepélyes mise”.
Az utóbbi évtizedekben a család, a béke és a szabadság egyetemes értékei, valamint az új evangelizáció szükségessége áll az eucharisztikus kongresszusok középpontjában, melyek bejárják az egész világot. A legutóbbi kongresszuson (Cebu, Fülöp-szigetek, 2016) nagy erővel került előtérbe a kapcsolat az Eucharisztia és az Egyház küldetése között.
