SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA, TRAUTTWEIN ALBERT
„Nagyon erős személyes és közösségi tapasztalatokra van szüksége egy fiatalnak, hogy mindennapi életének helyszínein felvállalja hívő létét. A Forráspont közös imádsága, a benne lévő kulturális idézetek erre az igényükre adott választ. Az ő nyelvükön szólt, ebben közvetített evangéliumi tartalmakat. Csodálatos volt, hogy a pápai misén milyen sok fiatal vett részt. Ezen a 84 éves idős ember az evangéliumról való tanúságával osztatlanul erős hatást gyakorolt a fiatalokra. Az élmény beégett” – kezdi Dejcsics Konrád OSB a beszélgetést.
Min vettek részt, hogyan élték meg a kongresszust a fiatalok – résztvevőket, önkénteseket és a diákjait kísérő Dejcsics Konrád bencés atyát kértük értékelésre. A fiatalok csúcsrendezvénye a Forráspont volt, de utána ott voltak a körmeneten és a Statio Orbis, a Ferenc pápával való találkozás az egyéni és közösségi hittapasztalat alkalma volt.
Látva a számokat, kijelenthetjük, a Forráspont branddé vált: 2018-ban kétezer, 2019-ben közel ötezer, 2021-ben pedig közel 12 ezer fiatal vett részt a Forrásponton. A szervezők megtalálták azt a formát és tartalmat, ami megmozdítja a fiatalokat. Ez volt a NEK kifejezetten fiataloknak szóló programja, de nem az egyetlen, ami kiváltotta érdeklődésüket.
„Bár a járványhelyzet következtében a kongresszus nemzetközisége elmaradt a megszokottól, a vendég főpásztorok révén mégis megtapasztalhattuk a katolikus egyház erősen nemzetközi közösség mivoltát. De azt is, hogy a magyar egyházban van spiritualitás, van élet, vannak fiatalok, az evangélium képes megszólítani a mai generációt, és a mai generáció képes tanúságot tenni a megérintettségéről. Ferenc pápa egyedülállóan intenzív spirituális és tanító jelenléte nem fog kitörlődni ennek a generációnak az emlékezetéből” – összegzi élményeit Dejcsics Konrád.
Mi adja a Forráspont sikerét? A Forráspont egy este az Eucharisztia körül: dicsőítés ismert keresztény dallamokkal remek színvonalon, tanúságtételek, szentmise, gyónási, lehetőség, szentségimádás, melyben a vidám, lazább hangulat indítja el a Jézussal való találkozást. Egy lelki utazás, melyben a tartalmak folyamatosan mélyülnek el. Egyszerre az egyén belső találkozásának élménye és egyszerre közösségi élmény. A fiatalok lelkiéletének meghatározó formája a dicsőítés. A dalok megnyitják szíveiket, érzékennyé teszik őket a találkozásra Jézussal, egymással. Ezt segíti a külső környezet, melyet gazdag látványtechnika alakít ki. A bevett struktúrákban a fiatalok sokszor nem találnak választ a kérdéseikre, és a hagyományos vallásgyakorlási formákban nincs meg az érzelmi telítettség, ami vonzza őket. A fiatalok szenvedélyre, a szívük megérintettségére vágynak, ebben tudják megélni a rájuk jellemző végtelenre való nyitottságot.
Az idei Forráspont abban jelentősen eltért elődeitől, hogy a program Ákos koncerttel kezdődött. A vélemények megoszlanak arról, hogyan élték meg ezt a fiatalok. A koncert megmutatta, szükségük van alkalmakra, amikor felszabadultan „bulizhatnak”, ezt meg is tudják tenni a rájuk jellemző szenvedéllyel, tánccal, énekkel. A fesztiválhangulat az egymásra találás különleges alkalma volt.
Sokan azonban feltették a kérdést, a Forrásponton erre miért volt szükség. Az előző két alkalom azt mutatta, a rendezvény lényege a dicsőítéssel és tanúságtételekkel előkészített szentmise és szentségimádás. Egy biztos, a buliból nehéz volt váltani, idő kellett hozzá, amíg létrejött a belső nyugalom, és a figyelem Jézus felé fordult. Ezért csaknem minden megszólaló rövidnek találta a szentségimádásra szánt időt.
A következődkben ferences, patronás és piarista diákok így vallanak élményeikről:
Frey Domonkos frissen végzett ferences diák. Számtalan programon részt vett, csak azt hagyta ki, amire egyetemi előadásai miatt nem mehetett el. Kiemelkedő élménye volt az eucharisztikus körmenet, a missziós színpadok programja, a Forráspont és a szentmisék. „Örültem, hogy megmutathatjuk, vagyunk. Hogy kereszténynek lenni nemcsak az idősek hobbija, és nem pusztán abból áll, hogy vasárnaponként eljárunk misékre. Nekünk fiataloknak is fontos a hitünk, ezt meg is mutatjuk, s ha kell, szívesen végzünk szolgálatot. A missziós színpadokon éreztem egy erőt, ami az ima és az énekeken keresztül áthatotta a tömeget. Jó volt látni, hogy az önkéntesként ott dolgozó fiatalok megszólítottak embereket, és meghívták őket arra a lelki élményre, amit a színpadi program nyújtott. A két korábbi Forrásponton is részt vettem, lelki fejlődésemben, az Istennel való kapcsolatomban nagyon sokat jelentett, hogy ennyi fiatallal együtt dicsőítettük Istent. Számomra a kongresszus egy óriási hálaadás volt. A szentmiséken, amikor az Oltáriszentséghez járultam, tiszta szívvel hálát adtam azért, hogy ott lehetek. Örültem, hogy megmutathattam, katolikus vagyok, valahová tartozom. Van fogalmam a világról. Nem csak úgy vagyok, hanem aszerint élek, hogy keresztény vagyok, és hálát adok azért, hogy hívő lehetek.
Eckert Klári és Fényes Gréta végzős gimnazisták a Patrona Hungariae Gimnáziumban. Klári a Hungexpo keddi napján vett részt a gimnáziummal, a nyitó és záró misén valamint a Forrásponton önkénteskedett. Gréta csaknem végig kinn volt önkéntesként a Hungexpón, a Forráspontra a barátaival ment. Mindketten azt fogalmazták meg, megerősítette őket, hogy az önkéntesek között olyan sokan voltak fiatalok.
Klári, a nyitó és záró misén a beléptetésben segédkezett, így magán a misén aktívan részt tudott venni, azt mondta el, számára fontos volt, hogy hozzá is tett a programhoz, és részt is vett rajta. „Így duplán kaptam. Örülök, hogy tehettem az emberekért.” Klári számára nagyon pozitív élmény volt, hogy a kongresszus százezreket megmozgatott. „Hasonló értékrendű emberek voltak együtt. Máshol ezt az élményt nem kaptuk volna meg. Itt nem kellett magyarázkodni, hogy miért vagyok patronás, miért járok templomba, miért fontos nekem 17 évesen a hit. Nem ciki volt, hanem érték.”
Fényes Grétát nagyon megérintette Sophia Kuby tanúságtétele a Forrásponton.„Nagyon szeretem azokat a történeteket, amikor valaki elmondja, hogyan került közel Istenhez. Sophia Kuby 18 évesen élte át a „pálfordulás” élményét, és ilyen fiatalon hozott tudatos döntést az egyház mellett.”Gréta is osztja azok véleményét, hogy a szentségimádás fél órája kevés volt. Gréta nem tudott könnyen váltani, az Ákos koncert falszabadultsága után „nehéz volt csak ülni és hallgatni”.
A végzős patronásnak nagy élmény volt a Hungexpo önkéntes szolgálata. Reggel 6.15-kor már a kapuban álltak. „Sok külföldi atya beszélgetett velünk. A nigériaiak mindennap megkérdezték hogy vagyunk. Nagy boldogsággal töltött el, hogy ilyen nyitott szívvel kérdezgettek, úgy láttam értékelik a munkánkat. Akkor nem volt könnyű minden reggel korán kelni, végig fáradt voltam, de most már csak azt az örömöt érzem, hogy ennyi fiatallal lehettem együtt, akiknek szintén fontos a hit. Itt örülhettem annak, hogy patronás vagyok.”
Perczel Jakab is a piarista találkozó (PIT) keretében vett részt a NEK programjain. „Ha nincs a NEK-PIT, valószínűleg semmilyen nekes programra nem mentem volna el. Nagy félelmem volt, hogy általánosságban mennyire az egyes emberek érintődése/érintése volt a NEK célpontjában, és mennyire a nagy létszám, a kivagyiság, a magamutogatás. A családban sokat beszéltünk a NEK-ről. Ez jót tett, a családi vitákban mindig bővül, árnyolódik az ilyen nagyszabású dolgokról alkotott radikális véleményem. Engem a pápai mise nagyon megérintett, különösen tetszettek az énekek. Azt éreztem, most tényleg nagy dolog történik. Néhány programon azt éltem át, nem tartozom oda. Sokszor nagyon ósdi, hagyományos, üres volt, nem az én nyelvemen szóltak hozzám. Bennem tiltakozást váltanak ki az olyan programok, ahol órákon át ülni és hallgatni kell. Sokkal emberibb, közelibb, ránk szabottabb volna, ha kirándulnánk, dolgoznánk, szerveznénk valamit együtt” – véli a végzős piarista diák.
Broczky István elmondta, „a nyitó miséig úgy tekintettem a kongresszusra, mint nyűgre, kipipálandó feladatra, ami számomra rosszkor van, a tanév elején, ami végzősként különösen nehéz. A nyitó misén ez megváltozott. Nagy örömet okozott az ismerősökkel való találkozás. Láthattam olyan fiatalokat, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan fontos számukra, hogy keresztények. Utólag nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a történelmi jelentőségű eseményen, megerősített abban, hogy jó úton járok”.
István a nyitó misén önkénteskedett. „Az interneten olvastam a felhívást, és rögtön jelentkeztem. Azt gondoltam, ez jó lehetőség megtapasztalni, mekkora feladat egy ilyen léptékű rendezvény megszervezése. A nyitó misén három társammal minket küldtek el az előre átváltoztatott Oltáriszentségért. Elmagyarázták, ennyi áldozó esetén nehéz elérni, hogy egyszerre valósuljon meg az átváltoztatás, ezért ezt előre megtették. Nagy élmény volt. Annyi szentostyát kellett bepakolni, hogy egy kisbusz megtelt.”
István a Forrásponton két testvérével vett részt. A szombati Kossuth téri szentmisén és a körmeneten, valamint a záró misén az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ministránsaival együtt szolgált. A végzős gimnazista úgy találja, egy fiatalnak fontos, hogy úgy érezze, egy program személyesen neki szól. Szerinte fontos volt megmutatni Magyarországnak, ha nem is mindig látszik, de mi keresztények azért sokan vagyunk.
István elrakta a kapott ajándéktárgyakat – tekintve, mennyire fontos esemény az ország és az egyház életében, néhány évtized múlva talán már ereklyének fognak számítani. István szerint kiemelt jelentőségű, hogy az ortodoxia és a keleti kereszténység képviselői eljöttek hazánkba. „A keresztényeknek össze kell fogni, hogy a 21. századi kihívásokkal meg tudjanak birkózni” – véli.
Horti Csanád a Piarista Ifjúsági Mozgalom országos találkozójának keretében vett részt a NEK programjain, a három központi szentmisén, a körmeneten és a Forrásponton.
Csanád évek óta több budapesti templomban szolgált kántorként hetente több szentmisére hívják. Így fogalmazott: „Fontosnak érzem, hogy a hitem és vallásom megélését megtehessem, például egy ilyen nagyszabású rendezvényen. Szeretném az embereket Krisztushoz vezetni, és a legegyszerűbb és legjobb módja az, ha én magam megélem a hitem, példát mutatva másoknak. A szentmisék minden esetben lélekemelőek voltak. Hatalmas lelki élménnyel gazdagodtam. Nagyon hiányoltam azt, hogy nem mehettem ki egyéb előadásokra, hiszen nem maradt el a tanítás. Nekem sokat jelentett, hogy Magyarország adott helyet ennek a katolikus világeseménynek. Ha nem itt rendezték volna, a mai napig nem tudnám mit is jelent az eucharisztikus kongresszus. Úgy gondolom, az egész katolikus magyar közösségnek lehetőség volt, hogy újabb erőt meríthessen. Sok családi történetet őrzött meg édesapám az 1938-as kongresszusról, hogy az milyen lelki megújulást hozott. A Hősök terén tartott szentmisén például a csendőrök is beálltak áldozni, a sor vége az Oktogonnál volt. Mennyivel másabb volt akkor a helyzet, mint ma. Ezért reménykedek, hogy mi is meg tudunk újulni. Számomra az eucharisztikus kongresszus Jézus Krisztus ünneplése volt a világgal egy héten át.”
Juhász Gáspár piarista diák a nyitó misén, a Forrásponton és a záró misén vett részt. „Olyan programokat kerestem, melyeken velem egy korúak is vannak, mert ebben a közegben szívesen ismerkedem emberekkel. A Forráspont jó alkalom volt a találkozásra, de hiányoltam a kifejezetten fiataloknak szóló programot. Az egyik tanúságtétel helyett jó lett volna egy párbeszéd, például vita egy számunkra fontos témáról egy atya és egy szakértő között. A pápai záró misét, ahol a családommal együtt vettünk részt, nagyon lelkesítőnek találtam. Ebben a gyorsan változó világban jó volt látni, hogy mi magyarok még mindig keresztény ország vagyunk. Nekem a NEK leginkább két szó jelet: kereszténység és jövő.”
