Az idők jele, hogy az eucharisztikus kongresszuson, az Eucharisztiát keresve elkerülhetetlennek tartjuk az ökumenikus találkozást. Mi lehet több az ökumené, mint hogy kölcsönösen megérint minket a szeretet és az imádság ökumenéje – Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója szerint a NEK egységet épített.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA
A NEK megtartotta Bangha Béla „Győzelemről énekeljen” kezdetű himnuszát. Áttekintve a kongresszus egész hetét mégsem a múlton való nosztalgiázás újra elővétele. Mit jelentett 1938-ban a himnusz, és mit most?
A gimnáziumban a hittanérettségin tétel volt a kongresszus. Foglalkoztunk a logóval és a himnusszal. Megnéztük többek között a himnusz korba való ágyazottságát. Bangha Béla himnusza sikeres és jövőbe mutató volt, a világháború előestéjén a „forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet” üzenetével valóban nemzetközi, politikamentes és Trianon traumájára, az itt élő keresztények helyzetére evangéliumi, eszkatológikus választ adott. Krisztus a mindenség királya, az az idők végezetén képes összehozni a történelmet. Jó válasz és hívő válasz volt. 2021-ben nem tudtunk a járvány okán annyira nemzetközi lenni, de előadók, tanúságtevők révén a világegyház jelen volt. Ahogy a 38-as kongresszus választ tudott adni az akkori emberek kérdéseire, és tovább tudott mutatni, a 21-es is választ tudott adni a mai keresztények kérdésére. Ez a válasz háromrétű volt: az átélt spirituális tapasztalat, a fiatalok nagy száma és a pápa jelenléte. Ma az a kérdés, mi keresztények hogyan vagyunk jelen a társadalomban, a valóságban milyen az evangélium ereje ebben a kommunikációtól meghatározott, a közösségi médiától uralt társadalomban. A kongresszus újfajta egységet és újfajta választ tudott megmutatni, mégpedig sokak számára váratlanul. Ez mind a keleti, mind a nyugati egyházszakadást áthidaló egység volt.
Miért látja fontosnak a keleti egyházak jelenlétét?
Keleti egyházak jelenléte két szempontból is fontos volt. Egyrészt rámutat arra, hogy a keleti kereszténységgel hazánk történelme révén elválaszthatatlan kapcsoltunk van. A hazai egyházszervezet Szent István alatt a keleti egyházszakadás előtt jött létre, Tihanyban keleti szerzetesek éltek 1055-ben, a kelettel való kapcsolat a szerzetességet végig meghatározta, a 20. században is erős a monasztikus közösségek kapcsolata a kelettel. Másrészt felhívták a figyelmet arra, hogy Európa határán, a Közel-keleten nagyon súlyos helyzetben vannak a keresztény közösségek. Szükségük van segítségre, és Magyarország valódi segítséget és a szolidaritás ökumenéjét képes nyújtani. Azzal, hogy eljöttek a keleti keresztények képviselői ide, a jelenlétükkel is kifejezték hálájukat.
Pannonhalma, mint az első egyházszakadás előtt alapított monostor évtizedek óta küldetésének tartja az egység képviseletét.
A keleti kereszténységgel való kapcsolat kezdeményezői a 80-as években Várszegi Asztrik, Korzenszky Richárd, Horváth-Dori Tamás és Nagy Endre bencések voltak. Így az egész magyar bencés kongregációt, annak három önálló házát – Pannonhalma, Tihany és Győr – személyes kapcsolat kötelezi el a keresztény egyházakkal az ökumené terén. Ennek a törekvésnek lett volna a gyümölcse, hogy 1996-ban Szent II. János Pál pápa és II. Alekszij találkozzon egymással Pannonhalmán, egy olyan helyen, ami a nagy egyházszakadás előtt jött létre. Bár a találkozás nem valósult meg, de lett gyümölcse: ortodox egyházfők rendszeresen látogattak Pannonhalmára és Tihanyba is.
Most pedig Youssef Absi (I. József) szír melkita görögkatolikus pátriárka látogatott el Pannonhalmára. Hogyan zajlott?
Öt órát volt köztünk a pátriárka és a kíséretében érkezett két érsek, egy püspök és egy szerzetes. Először Cirill főapáttal találkoztak. Kérték, mutassuk meg a monostor spirituális és kulturális értékeit, Titusz atya vezetésével francia nyelvű sétán vettek részt. Megnézték a kerengőt, a monostor ég felé nyitott, csendes imádságra szánt központját, mellette a bazilikát, mint a közösségi imádság helyszínét. A könyvtárban, mely a bencés küldetés kulturális jelképe, a Magyar teremben megmutattuk a Ruzsa György professzor által nálunk letétbe helyezett egyedülálló fémikon-gyűjteményt. A pátriárka otthon érezte magát az ikonok között, a monostornak is ikont ajándékozott. Majd együtt imádkoztuk napközi imaórát. Cirill atya megtömjénezte az oltárt és a vendégeket is. Az alapvetően Istennek szánt tömjénezés az ember, a vendég iránti nagy elismerés kifejezése is. A látogatást ebéd zárta. Fontos volt a közös étkezés, keletről érkező ember számára az étkezőasztal közössége mindent elmond a másik ember spiritualitásáról. Ha az asztalközösség gazdag és testvéri, akkor keleti ember számára az az üzenet, hogy az őt befogadó ember szíve is gazdag és testvéri.
Miként élték meg a látogatást?
Nagy örömet jelentett az egész közösségnek. A két legszebb pillanatot idézném fel. Mikor belépett a bazilikába, ott volt az oltáron a monostor három ereklyéje, mindhárom egyházszakadás előtti szenteké, akiket a keleti egyház is tisztel. Szent Márton és Szent Benedek, a nyugati kereszténység nagy alakjai és Szent István király. A pátriárka és kísérete mindhárom ereklyét megcsókolta, így fejezte ki a tiszteletét. Az otthonosság és összetartozás nagy gesztusa volt. Majd az ereklyék jelenlétében latinul imádkoztuk a napközi imaórát, a mindannyiunkat összekötő közös nyelven. A másik emlékezetes élmény a látogatás végén volt. A pátriárka távozóban volt, az egész közösség kint várta a kapunál. Már nem püspöki öltözékben volt, hanem egyszerű szerzetesi habitusban. Megállt középen, mi két oldalról körbevettük. Elénekeltük neki a gyakorlatunk mentén a görög liturgiából az Éljen soká kezdetű éneket. Nem ismerte a nyelvet, talán még a dallamot se, de levette szívünk szeretetét és az áldó gesztust. Mi lehet több az ökumené, mint hogy kölcsönösen megérint minket a szeretet és az imádság ökumenéje. Ez ott abban a pillanatban kézzelfogható.
Mi változott a látogatásnak köszönhetően?
Otthon vagyunk egymásnál, a szerzetes a másik szerzetesnél otthonra talál, és a pátriárka is szerzetesként otthon volt a monostorban. Amikor a közel-keleti keresztényekért imádkozunk, most már arcuk van, és a keleti püspökök számára Magyarországnak is arca van. Ezek olyan hidak, melyeken kölcsönösen lehet járni. A szerzetesközösségek közötti ajándékok kölcsönös cseréje működtette az ókorban magát a szerzetességet is. Hiszen a nyugati központok, Róma, Tours, Nola, illetőleg a keleti Betlehem, Jeruzsálem, Alexandria között intenzív spirituális és fizikai csere zajlott a 4. és 5. században. Sokkal intenzívebb, mint akár most. Semmi újat nem hozunk létre, csak visszanyúlunk ahhoz, amit egyházaink tudtak. De minél többet találkozunk, annál intenzívebb lehet a kapcsolat.
Mi lehet a kapcsolatépítés távlata?
A konkrét, a keleti egyházakkal való párbeszéd fenntartása. I. József meghívta Cirill főapátot, aki ennek mindenképpen eleget fog tenni. El kell oda utazni, hogy lássuk, mik az ottani kihívásokat, hogyan élnek az emberek. Így tudjuk jobban megérteni egymást, ebből születhetnek a megoldási lehetőségek, válaszok. Nagyon értékesnek tartom, hogy Magyarország a Hungary Helps program révén valódi segítséget nyújt valódi problémáikra. A közel-keleti egyházi vezetők látogatásai a hála kifejeződései. Hálájukból és jelenlétükből megtanulhatjuk, milyen fontos küldetést lát el Magyarország ezzel a programmal. Cirill főapát szerint a keleti pátriárkáknak köszönő szava elhallatszik Rómáig, ezt látja Ferenc pápa is, és tudja, mi az a szolgálat, amit Magyarország tesz a keleti keresztények érdekében.
Pannonhalmán sokat tanultunk a nyár elején Pannonhalmán járt Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnökétől. meghatározó számunkra írása, az Ajándékok ökumenikus cseréje címmel. Amit az ökumenikus párbeszédben biztosan tanulhatunk mi nyugati keresztények az ortodoxia egyházaitól, az a szinodalitás tapasztalata. Tudatosan fordulunk a szinodalitás kérdése felé. Ökumenikus konferencia keretében és a közösség belső életében is szeretnénk feldolgoznia témát. A 2022 szeptembere végén tartandó konferenciát a keleti egyházak ökumenikus tapasztalata köré szeretnénk építeni. Kurt Koch ezt úgy nevezte, az igazság ökumenéje. A hitünk és egyházunk kérdéseiről folytatott tudományos párbeszéd, miközben a látogatások a szív, a közösség ökumenéjét erősítik. Közben az imádság ökumenéje is megvalósul.
A kongresszus az ortodoxia felé is kezet nyújtott.
Rendszeresek a találkozók, és a kölcsönös találkozások bevezetnek egymás kulturális és spirituális hátterébe. Ferenc pápa rendszeresen együtt imádkozik az ortodoxia képviselőivel. Hangsúlyos jelentősége van, hogy Hilarion Alfejev metropolita és I.Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is itt volt Magyarországon. Minél többet találkozunk, beszélünk, minél jobban ki tudjuk fejezni magunkat, annál jobban értjük egymást
Épült az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd is.
Az a bátorság, hogy betették az ökumenikus találkozót a NEK programjába, jövőbe mutató, mert az Eucharisztiáról sem lehet az ökumenikus tapasztalat nélkül beszélni. Azt gondolom, a Szépművészeti Múzeumban tartott találkozó a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaival és a zsidóság képviselőivel azon ökumenikus erőfeszítések elismerése, amit a hazai egyházak folytatnak. A hazai ökumené az egymás mellettiségben épül. Sok a vegyes település, helyi szinten nap mint nap megéljük az ökumenét. Pannonhalmán például az utóbbi évtizedben a reformáció egyházaival erős párbeszéd és valóban testvéri dialógus indult meg. Egyedülálló a hamvazó szerdai ökumenikus liturgia, mely a bűnbánat ökumenéjéről szól. Konferenciánk idén júniusban – Vendégségben az ige asztalánál – nem aktuális teológiai kérdésekről, hanem a mögöttük lévő nagy kérdésről: az Isten és a világ viszonyáról szólt. Mindezen törekvések elismerésének érzem Ferenc pápa találkozóját.
Úgy gondolom, Pannonhalma elkötelezettségét különösen is megerősítette Ferenc pápa ökumenikus találkozón mondott beszéde.
25 évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa szólított fel minket arra, hogy monostorunk legyen nyitott a testvérek gondja előtt, és nagy gonddal ápoljuk az ökumenét. Ezt a felszólítást kaptuk meg most Ferenc pápától is. Ez megerősítés és feladat egyben. Erről nemcsak beszélni kell, cselekedni és elmélyíteni a küldetésünket ebben. Ferenc pápa megható figyelmessége, hogy erre a kis helyi egyházra, ennek a kis cselekedetére is gondja van. Képes behozni és magasabb összefüggésbe helyezni. Az idők jele, hogy az eucharisztikus kongresszuson, az Eucharisztiát keresve elkerülhetetlennek látják az ökumenikus találkozást.
