Pedagógushiány, alacsony bérek, a szakma presztízsvesztése – milyen mozgástere van ebben az országosan nehéz helyzetben az egyházi fenntartónak? Hogyan éli meg jelenlétét az oktatás-nevelésben az Esztergom-Budapest Főegyházmegye, milyen elképzelésekkel néz a jövőbe? – erről kérdeztük Gyetván Gábort EKIF főigazgatót.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
2015-ben milyen célkitűzésekkel kezdte az Esztergom-Budapest Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságán (EKIF) a főigazgatói munkát?
Az EKIF alapítása, vagyis 1996 óta gyakorolja gazdasági, pénzügyi, tanügyi szempontból a fenntartói jogokat. Számomra nagyon fontos, hogy Erdő Péter főpásztorral havi találkozókon egyeztetünk, és amennyire lehet, megpróbáljuk őt bevonni az iskolák életébe. Amikor az EKIF élére kerültem, a Főpásztor vezetésével elgondolkodtunk, milyen szerepet vállaljon az Egyházmegye az oktatás-nevelésben. Fennállt a kérdés, a meglévő intézményeinket fejlesszük, vagy a terjeszkedésre tegyük a hangsúlyt. Alapvető célként azt tűztük ki, legyen Budapest minden kerületében egy általános iskola és egy óvoda. Ennyit minden kerület elbír, és ez erőforrásainkat tekintve sem jelent túlvállalást. Bíboros atya kiemelte, lehetőség szerint külvárosban legyenek iskoláink, tekintve hogy a klasszikus egyházi iskolák a belvárosban működnek. Ezzel a peremkerületekben missziós feladatot végzünk. Mára kiteljesedett a portfóliónk. A közoktatás mellett jelen vagyunk a szakképzésben, zenei képzésben és foglalkozunk sérült gyerekekkel. Örülünk ennek a színességnek. Azt gondolom, nagyon jó szervezetünk van, viszonylag kis létszámmal, de megfelelő hatékonysággal működünk. Központilag végezzük a működtetés feladatait, ezzel sok terhet leveszünk az intézményekről. Nem nekik kell foglalkozni a könyveléssel, bérszámfejtéssel és foglalkozunk a pályázatokkal, beruházásokkal. Ezeket kivesszük az iskolák kezéből, de másrészről megvan az iskolák szakmai és gazdasági önállósága.
Mekkora a mozgásterük?
Az állami szektorral szemben nálunk az iskolaigazgató az intézmény egyszemélyi felelőse, ő a pedagógusok munkáltatója, az igazgató választja ki a munkatársakat. Minden iskolának van önálló költségvetése, az EKIF a könyvelési, bérszámfejtési feladatokat és az ellenőrzést látja el. Nem erőltetünk központilag pedagógiai programot az iskolákra. Mindegyik kerület más, és minden iskolának saját jellege van, fontos, hogy pedagógiai elképzeléseiket helyben fogalmazzák meg a pedagógusok. Ha személyi igényük van, például fejlesztőpedagógus, akkor mi ezt felmérjük, és igyekszünk biztosítani. Rendelkezünk olyan pénzügyi háttérrel, ami a reális kéréseket lehetővé teszi. Az egyházi fenntartók közül mi vagyunk az egyedüliek, ahol minden iskolánkban van iskolapszichológus, pszichológusi teamet állítottunk fel. Egy pszichológus két intézményt lát el, mindkét helyen két-két munkanappal, az ötödik napon megbeszélést tartanak a pszichológus kollégák egymással.
Hol tart az a célkitűzés, hogy minden kerületben jelen legyen az oktatás révén az Egyház?
Az elmúlt időszakban kilenc új átvett intézménnyel és négy új óvodával gazdagodott a Főegyházmegye intézményhálózata, ami 70-80%-os bővülést jelent. Még hét-nyolc budapesti kerületben nincs az EKIF fenntartásában egyházi intézmény. Budapesten a belvárosban nekünk is több iskolánk van. Az esztergomi közoktatás hetven százalékát lefedjük, együtt a ferencesekkel, a Kolpinggal és a Szatmári Irgalmas Nővérekkel. Szentendrén is van iskolánk és óvodánk. Az utóbbi évek átvételeinek is nagyon örültünk. A művészeti iskolák közül először a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola, Zeneművészeti Szakgimnázium került fenntartásunkba, utána pedig a Zsolt Nándor Zeneiskola és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola. A Weiner 1500 gyereket ér el. Ha csak a zenét nézzük, hogy megmutathatunk olyan darabokat is, melyek a hitünkről is beszélnek, már tettünk valamit. A zene által a szülőkhöz is sok mindent el lehet vinni. Közben figyelünk a fejlesztésre is, az állami pályázatokat, támogatásokat, EU-s támogatásokat megpróbáljuk jól felhasználni. Nincs olyan iskolánk, ahol valamit ne fejlesztettünk volna. Kiemelten figyelünk arra, hogy a speciális programokat is támogassuk.
Mit jelent az EKIF számára egy-egy iskola átvétele?
Az EKIF tudja, egy-egy frissen átvett iskolánál fontos a türelem. Van időnk, akár tíz-húsz évünk. Kinek lenne inkább, mint az Egyháznak? Sok iskola hitéleti szempontból majdnem a nulláról indul, idő kell, hogy beérjen. Az iskolákra bízzuk a hitéleti alakításának lépéseit, időt adunk, nincs kényszer, de várjuk, hogy elinduljanak ezen az úton, és haladjanak előre vallási, egyházi, lelkiségi téren. Egy-két éven belül rácsodálkozunk programjaikra. A Salkaházi iskolában két-három év elteltével tizenhárom iskolás gyermeket kereszteltünk. Az első, 25-30 éves iskoláinkban pedig ma már a volt diákok tanítanak vagy végeznek iskolapszichológusi munkát. Ez is nagy ajándék.
Milyen belső építkezés folyik? Mire helyezik a hangsúlyt?
Az iskola az iskola. A tanulmányi színvonal prioritás. Sokat tettünk azért, hogy az elért eredmények, a központilag mérhető számok egyértelműen összehasonlíthatók legyenek. Mi alapján választanak a szülők iskolát? Lelkiséget nem tudnak nézni, de az iskola mutatóit igen. A központi kompetencia- illetve idegen nyelvi mérések eredménye országosan ismert. Egyházmegyei díjat alapítottunk, hogy aki a legjobb eredményt éri el a kompetenciamérés során, az a diák kapjon Serédi Jusztinián díjat, és vele egy nagyobb értékű informatikai eszközt is. Olyan ajándékot akartam adni, amire felkapja a fejét a gyerek, a tanár és a szülői is. Minden évfolyamon hat díjat adunk – évfolyamonként és mérési területenként egyet-egyet. Az osztályok ösztönzése érdekében kibővítettük a Serédi díjat, amely az egész osztályközösséget ösztönzi. Az egyházmegye legjobb osztályai a kirándulásukhoz kapnak díjként egy jelentősebb összeget. Így motiválttá vált minden résztvevő diák, a gyengébb eredményeket elérő is. Mindennek meglett az eredménye. Megnéztük, hol tartunk az egyházmegyék eredményeinek sorában. Induláskor, 2016-ban még a harmadik helyen voltunk, három év alatt elsők lettünk. Arra is odafigyelünk, hogy minden eszközt biztosítsunk az iskoláknak a kompetenciaméréshez. Megadjuk, amire szakmailag szükség van, így jobban elvárhatjuk a javuló eredményeket.
A szülők ezt valóban figyelembe veszik az iskolaválasztásnál?
Egyrészről igen, másrészről sokat számít a játszótéri pletyka is, milyenek a tanárok, milyen az iskola híre. Nézik azt is, milyen az épület, hogyan alakulnak a felvételi arányok. Összetett a kép, ezek mindegyikére oda kell figyelnünk, és oda is figyelünk. Az iskolák infrastrukturális felszerelése is fontos, WIFI hálózattal, okos táblákkal kell ellátnunk az épületeket, a pedagógusoknak és a rászoruló diákoknak számítógépet vagy laptopot biztosítani. Amikor idekerültem nem egy olyan gimnázium volt, ahol egyetlen okos tábla sem volt. A huszonegyedik században nem maradhatott így. Alapvető fenntartói feladat, hogy biztosítsa a jó minőségű, modern eszközöket, és lehetőséget teremtsen arra, hogy a pedagógusok helyben meg tudják valósítani azt a munkatervet, pedagógiai programot, amit ők állítanak össze.
Mennyire áll Önhöz közel az iskolaügy?
A sógornőm szerint jól megtalált engem a feladat. Megvan a helyzeti előnyöm, mert a családban több pedagógus is van. Sokáig hallgattam a kritikákat. Ezen indultam el a kinevezésemkor. Komplex feladat, közgazdaságtan, pénzügy, pedagógia. Jó félév kellett a betanuláshoz. Ma már tudom is, mit csinálok. Megkapom a bizalmat, mert a pedagógusok is látják, honnan hova jutunk, és már élvezem is ezt a munkát. Az esztergomi Ferences Gimnáziumba jártam. Sok-sok élményt hozok, ezek is visszaköszönnek a mindennapokban.
Milyen a hétköznapokban az EKIF és az intézmények kapcsolata?
Az EKIF központi programokkal is segíti az iskolák életét. Tanulmányi versenyek, sportprogramok évről évre visszatérnek. Hagyománnyá vált a budapesti egyházi iskolák Veni Sancte Szentmiséje a Szent István-bazilika előtt, amikor több ezren gyűlünk össze, hogy kérjük a Szentlélek segítségét az új tanévre. Az igazgatókkal rendszeresen tartunk értekezleteket, áttekintjük a következő időszak terveit. Rákérdezünk, min szeretnének változtatni. Konstruktív együttműködésre törekszünk, megbízunk az igazgatóinkban. Megpróbálunk jelen lenni az iskolák életében. Ha hívnak, megyünk. Úgy érzékeljük, az iskolák örülnek az érdeklődésünknek. Közel ezerhatszáz alkalmazottunk van, fontosnak tartom, hogy legalább arcról ismerjem őket. Szívesen megyek az intézményekbe, örülök, ha megszólítanak. Központilag támogatjuk a pedagógusok továbbképzését. Jelen vagyunk a bemutató órákon, az iskolai ünnepeken, hangversenyeken, minősítéseken. Támogatjuk iskoláink Ökoiskolává, Tehetségponttá válását.
Pedagógushiány, alacsony bérek, a szakma presztízsvesztése. Mit tud tenni a fenntartó?
Látjuk, milyen nagy a pedagógusok leterheltsége, és milyen kevés a fizetése, amit tudunk a magunk módján kompenzálni, azt megtesszük. A béreket nem tudjuk emelni, mert arra nincs elegendő bevételünk, az állam annyit finanszíroz, amennyit az állami szektorban. De amikor láttam, hogy a kezdő pedagógus kevesebbet keres, mint a konyhás néni, saját hatáskörben megemeltem a fizetését. Nagyot nem tudok emelni, mert elérem a következő kategóriát. A pótlékokat a fenntartó határozza meg, azoknak mi az adható maximumát biztosítjuk. Évente kétszer adunk jutalmat a pedagógusoknak, nyár elején és karácsonykor, amit az intézmény igazgatója oszt szét a végzett munka arányában. Nagyon jó igazgatóink és kiváló pedagógusaink vannak, akik a KaPI fejlesztéseiben is aktívan részt vesznek, messze túlnyúlóan saját intézményükön. Több szaktanácsadót és szakértőt és a legtöbb tantárgygondozót a mi egyházmegyénk adja a katolikus közoktatásnak. Igyekszünk pedagógus díjak adományozásával és bevezetésével is kimutatni megbecsülésünket. Az utóbbi években 52 díjat adományoztunk kollégáinknak. Adtunk Szent Gellért díjakat is, de alapítottunk egy másik elismerést, a Knauz Nándor-díjat, amely anyagilag is jelentős díj és elismerés, és amelynek plakettje Páljános Ervin szobrászművész alkotása. Nagyon büszke vagyok intézményeinkre. Amit tudnak, amire lehetőségük van, azt hitből fakadó szeretettel és jó kedvvel meg is teszik.
