Milyen kultúraváltásra van szükség a közoktatásban? Mit jelent a tehetség, ki a tehetséges diák? Mit tud kezdeni az egységes közoktatás az egymástól nagyon különböző gyerekkel? – ezekre a kérdésekre válaszolt Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus a Transindex.ro interjújában. Összefoglalónkat olvashatják.
FOTÓ: Magyar Kurír/Lambert Attila
A Kolozsváron rendezett „Mentés másként” konferencia sorozat egyik vendégelőadója Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, kutató és lélektani szakíró volt.
A neveléskutató szerint olyan gyorsan változik a világ, hogy nem is tudjuk, milyen jövőre kellene felkészíteni a gyerekeket. A világ fejlődése – ahogy ezt a Máté-hatás megfogalmazza, akinek több van, annak több lesz, akinek kevés van, annak még kevesebb – fokozza a különbségek növekedését. Törvényszerűnek látszik, hogy a világ minél jobban fejlődik, a társadalmi szakadék is egyre mélyebb lesz.
A gyerekeket érő ingergazdagság is növekedett, az a diák, aki megfelelő környezetben van, az sokszoros fejlődést érhet el, aki kevésbé, az is fejlődik, de attól az olló nyílik. A különbségek mélyüléséhez hozzájárul, hogy növekszik a társadalmi egyenlőtlenség. A mindenki számára ingergazdagabb környezet, továbbra is a különbségeket növeli, ezért kulcsfontosságú, hogy mi felnőttek – a gyerek környezete – ebben a helyzetben milyen lehetőségeket biztosítunk számukra.
A 21. századi változások következtében egyre több atipikus idegrendszeri fejlődésű gyerekkel találkozunk, olyan gyerekkel, akiknek idegrendszere a szokásostól eltérő módon alakul, fejlődik, és ezért másként működnek. Esetükben több spektrumról van szó: a tanulási és kontroll nehézség, autizmus spektrumairól. Ezek alakulhatnak zavarrá, de lehet ez a tehetségfejlődés alapja: ezt a lehetőséget kell meglátnunk, a tehetségek igen nagy része ugyanis az atipikus idegrendszeri fejlődés sajátosságait mutatja.
Mást jelent Gyarmathy Éva számára a tehetség: Rámutat, a tehetségre általában úgy gondolunk, mint a jól fésült, jól tanuló gyerekekre, akik látványos teljesítményeket tudnak felmutatni, akik versenyeket nyernek. Az oktatáskutató szerint ők a tehetséges gyerekek töredékét jelentik, s a tehetségek igen nagy része atipikus idegrendszeri fejlődés sajátosságait mutatja.
A neveléslélektani szakpszichológus felhívja arra a figyelmet, hogy az idegrendszer fejlődésében nagyon sok tényező játszik szerepet. Nagyon fontos a szülői, családi hatás, illetve környezeti hatás, amit például az oktatás is képvisel. Sok tekintetben a környezettől függ az, hogy egy ilyen helyzetben lévő gyerekből mi lehet.
Tud-e velük valamit kezdeni a közoktatás? Gyarmathy Éva szerint az egységesítő közoktatásnak nincsenek eszközei az egymástól nagyon különböző gyerekek felé. Felhívja arra a figyelmet, mennyire fontos meglátni, milyenek a gyerekek egyenként, és nem abból kiindulni, hogy „általában” milyen egy gyerek. Ehhez viszont tényleg szükséges a megismerő, fejlesztő attitűd szükséges – ez a pedagógiai kultúraváltás egyik eleme.
A pszichológus abban fogalmazza meg a közoktatás kritikáját, hogy pedagógiai kultúránk ma is a régi, a 19. századi szemléletből ránk maradt eszközöket használja, azaz a minősítést, a számonkérést, a büntetést. Ezekkel látszólag sok mindent el lehet érni, és ki lehet jelenteni, hogy „jó a rendszer, így kell csinálni”, s a nyomás miatt mindenki beáll e mögé. Ezt a minősítő-számonkérő-büntető szemléletet le kell váltani egy megismerő-fejlesztő szemléletre.
A gyerekek fejlődése Gyarmathy Éva szerint a kulturális környezettől függ: Egy gyerek számára a kultúra azt jelenti, hogy minél többet mozogni, minél több alkotó tevékenységben részt venni, stratégiai játékokat játszani. Ezek az ókor óta az idegrendszer és a gondolkodás fejlesztésének természetes eszközei. Az emberiség az ókortól kezdve főleg mozgással, művészettel, stratégiai játékkal művelte az agyát, ezek nem célként, hanem tanulási-fejlesztési eszközként szolgáltak, az idegrendszerét és a kognitív képességek fejlesztését segítették. Ez a kultúraváltás másik eleme – véli az oktatáskutató.
Szemléletváltást igényel, hogy ne felzárkóztatási, hanem tehetségfejlesztési igénnyel legyünk jelen az iskolában – mondja Gyarmathy Éva. A hátrányos helyzetű gyerekeket folyton felzárkóztatni akarják, ahelyett, hogy arra összpontosítanának, hogy miben jók, mi az erősségük, és azon a téren beavatkozni. Nagyon széles és színes a világ, nagyon sokféleképpen lehet és szabad fejlődni, nem egy meghatározott valami szerint. Ehhez kiindulópont a gyerekek megismerése.
Látnunk kell, hogy nagyon sokféle képességgel lehet megtalálni a saját helyünket a világban, és akár kiemelkedő teljesítményeket elérni, nm a tehetség a lényeg, hanem hogy mindenki megtalálja az útját.
Észre kell vennünk, hogy a tehetség nem képességekről szól, hanem belső hajtóerőről: a tehetséges gyerek akar valamit.
Hogyan lehet a gyerekekben a nyitott gondolkodást felébreszteni? – Gyarmathy Éva szerint tudásátadással, azzal a hozzáállással, hogy „a dolgok ilyenek és kész” biztosan nem. Ezzel szemben olyan hozzáállásra lenne szükség, amely a gyereket hozzásegíti, hogy átlássa a dolgok összefüggéseit. Ezt éri el a projektalapú tanulás, problémacentrikus vagy tematikus tanulási mód, melynek révén a diák rálátást kap a világra. A folyamat éppen fordított: előbb lát egy feladatot, gyakorlatot, és abból következik a tudás iránti igény.
Az oktatáskutató szerint az a probléma, hogy a pedagógusképzés hangsúlyosan a tananyag átadására készít fel, nem igazán segít abban, hogy nyitottan és kritikusan gondolkodjanak, nem támogatják abban, hogy átlássa a területét.
