A tanár és szülő kapcsolatának sarokpontjai – egy reprezentatív kutatás tanulságai

SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA

Mire vágynak gyerekeik jövőjét tekintve a szülők? Milyen szerepe van a nevelésben a tanár és szülő az egymással való kapcsolatának? Hol „esnek ki” a fiúk? 2020 januárjában Értékteremtő gyermeknevelés címmel zajlott kutatás többek között ezekre is választ ad. 

A kutatást és a hozzá kapcsolódó elemzéseket a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Kapocs című folyóirata adja közre. Sorozatunkban ezekből olvashatnak összefoglalókat. Elsőként nézzük meg magát a kutatást. 

2020 elején a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Értékteremtő gyermeknevelés” című kutatás, mely Pusztai Gabriella, a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének igazgatója , valamint Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékének vezetője irányításával zajlott, több, mint ezer tízéves, negyedik osztályos gyermek szüleit és tanítóit kérdezték nevelési elveikről és gyakorlatukról. A cél annak feltárása volt, hogy a jövendő pályafutás és a karakterfejlődés szempontjából nagyon jelentős életkori szakaszban, a tinédzserkor küszöbén, a kisiskolás kor végéhez közeledve kik és hogyan nevelik a családokban a gyermekeket, mi jellemzi a családok szerkezetét, társadalmi hátterét, szubkultúráját, tevékenységrendszerét. Feltárták továbbá, hogy a szűkebb család mellett kik tartoznak még a gyermeknevelésbe bevont személyek körébe, milyen a gyermek családon és iskolán kívüli tevékenységrendszere, mennyire számítanak egymásra a gyermeknevelésben kulcsszerepet játszó partnerek, a pedagógus és a szülő. Központi kérdés volt, hogy az utóbbi évek családtámogatási intézkedéseit ennek a korcsoportnak a szülei hogyan hasznosítják a gyermeknevelés során.  

A kutatás kezdete az első digitális oktatás időszaka előtti időszak, de értékelése már az online tanulás idejére esett, ami még inkább rávilágított arra, hogy gyermekek felnevelésében milyen nagy szerepe van a szülők és a tanárok közötti támogató együttműködésnek.

A felmérésben azt vizsgálták, mennyire vannak összhangban a pedagógusok és a szülők, család és az iskola nevelési elvei, mennyire együttműködő a szülő, és milyen mértékben támaszkodik a szűk család után a pedagógusokra gyermeke nevelése során.

A válaszok azt mutatják, a cél mind a család, mind az iskola részéről ugyanaz: Felelősségteljes, önálló és őszinte fiatal felnőttek váljanak az általuk nevelt és tanított gyermekekből. A szülőpárok nagy többsége egyetért abban, mit tekintenek a legfontosabb nevelési értéknek, és az iskolával összhangban az öt legfontosabb tulajdonságnak a felelősségérzetet, a családcentrikusságot, az önállóságot, az őszinteséget és az udvariasságot, jómodort tartják.

A kutatás két célcsoportja az általános iskolák negyedik évfolyamára járó tanulók szülei és ugyanezen tanulók tanítói voltak. A szülői kérdőívet összesen 1156 fő válaszolta meg, a kutatás pedagógusmintája ugyanazon 72 intézmény 144 pedagógusára épült. A 2019 decembere és 2020 januárja között zajló adatfelvétel papíralapú, önkitöltős kérdőívvel, a mintaválasztás többlépcsős, csoportos mintavétellel történt. Ahol a kérdőíves válaszadás nem működött, az Országos Kompetenciamérés tanulói és telephelyi adatbázisának alapadatait, illetve az azokból készített mutatókat vették alapul, ahol pedig e mutatók nem álltak rendelkezésre, ott a hivatalos oktatásstatisztika tanulói összetételére vonatkozó adatait használták fel. Megállapítható, hogy a válaszadók összetétele regionalitás, lakóhely településtípusa, szociális helyzete szerint reprezentálja a negyedik évfolyamos tanulói populációt.

A minta jellemzői a következők: 

• A kitöltést túlnyomó többségben az édesanyák végezték el (85%).
• A szülők többsége házasságban él (63,1%)
• A válaszadók jellemzően két gyermeket nevelnek (38,1%), háromgyermekes a minta 24,7%-a. Egy gyermeket a kitöltők ötöde nevel.
• A mintába került családok döntő többsége (77%) teljes család, a gyerekeket a vér szerinti szülők nevelik.

A társadalmi státusmutatókat a lakóhely településtípusa, az iskolázottság és a munkaerőpiaci helyzet alapján vizsgálták.

• A válaszadók 40% községben, 35% kisebb vagy közepes méretű városban, 11-11%- megyeszékhelyeken és a fővárosban él. 
• A szülők majd egyharmada diplomás, szűk egyharmaduk érettségizett, a harmadik bő egyharmad érettségizetlen szakmunkás vagy általános iskolai végzettséget szerzett.
• A válaszadók döntő többsége foglalkoztatott, 68%.
• A válaszadók fele (53,5%) anyagi helyzetét megfelelőnek tartja, de nagyobb kiadásoktól tartanak. 
• A mintába került családok fele 65 000-100 000 Ft vagy a 100 000-160 000 Ft közé eső sávban van.

Egyéb jellemzők: A családi szubkultúra meghatározó tényezői közül a legkarakteresebb különbségek a vallásosság mentén bontakoztak ki. A szülők több mint fele valamiképpen vallásosnak vallja magát, bő egyhatoduk egyházias vallásosságú (16,2%), majd kétötödük maga módján vallásos, 38%

A házaspárok vallásosság szerinti homogámiája erős. Vallásos szülőpár neveli a gyermekek majd kétötödét, 37,6%, és több mint kétötöde nem vallásos szülőpár mellett nő fel (42%).

A vallásos szülőpárok aránya magasan felülreprezentált a vidéki, stabil, diplomás státuscsoportban. Ezzel szemben a vallásos szülőpár jelenléte karakteresen alulreprezentált egyrészt a nagyvárosi, jobbmódú, érettségizett szakmunkás, másrészt a falusi alacsony státusú miliőben, ahol a vallástalan szülőpárok dominálnak.

Összességében tehát a gyerekek fele olyan családban nő fel, ahol legalább az egyik szülő vallásosként definiálja önmagát, ezekben a családokban jóval nagyobb arányban vannak magasabb státusú, iskolázottabb szülők, s a családszerkezet is stabilabb, miközben a nem vallásos szülők körében több az alacsonyabban iskolázott, s a családok jobban ki vannak téve a strukturális válságnak.

A pedagógusok vizsgálatában született megállapítások: 

• A vizsgálatban résztvevő 144 pedagógus 93,8%-a nő.
• Életkoruk 26 és 65 év között van, negyedük 55 évesnél idősebb (23%), bő kétötödük 45 és 54 év közötti (44%), kevesebb, mint egyharmaduk került a 30 és 44 év közötti kategóriába (30%) és mindössze 3,5%-uk fiatalabb 29 évesnél.
• Családi állapotukat tekintve a többség (70%) házas, 24%-uknak egy gyermeke van, 48,6% nevel két gyermeket.
• A pályával kapcsolatos attitűdjeik kedvezőek, négyötödük nem tervezi elhagyni sem a pályát, sem az iskoláját.

A kutatás tanulságai főbb vonalakban

• A negyedik osztályos gyermekek a legtöbb időt szüleikkel és a testvéreikkel töltik, azonban minél alacsonyabb a szülői iskolázottság, annál inkább csökken a szülői időráfordítás.
• A vidéki, stabil hátterű diplomás szülők a legaktívabbak a sokoldalú gyermeknevelési tevékenységekben.
• A gyermekkel eltöltött sokszínű együttlétből jobban profitálnak a tanulók, mint a hosszas közös tanulásból.
• A nevelésbe bevont személyek rangsorában a harmadik helyen a pedagógus áll.
• A legkevesebb segítségre nem a legalacsonyabb státusúak, hanem a nagyvárosi jobbmódú, érettségizett vállalkozó és szakmunkás szülők számítanak, 
• a nem vallásosak állítják a legtöbben, hogy mindenben magukra vannak utalva
• A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szülők törekszenek arra, hogy megfeleljenek a jó szülőkkel kapcsolatos elvárásoknak.

A szülők ezeken a területeken igényelnek segítséget:

• Igénylik, hogy a pedagógusokkal megbeszélhessék a gyerekekkel kapcsolatos tapasztalataikat.
• Otthoni tanulásban, a házi feladat ellenőrzésében, gyakorlásban is folyamatos, gyakorlati segítséget igényelnének.
• Szükségük van a gyermekük értelmes és biztonságos szabadidős tevékenységeinek. biztosításához, és ezzel szoros összefüggésben a gyerekek médiahasználatának formálásához.

Mit tartanak az iskolától kapott legfőbb segítségnek:

• Az iskola kétszer annyi plusz tevékenységet kínál a gyerekeknek, mint amit a családok szülői szervezésben képesek lehetővé tenni.
• Legkedveltebb a kínáltban a sport.
• A községek iskoláiban tanulókra jut a legtöbb iskolában szervezett tanulást kiegészítő program.
• A nagyvárosiak részesülnek a legtöbben plusz nyelvórákban, a falusi megkapaszkodó családok gyermekei a legkevesebben.
• A falusi alacsony státusú családok gyermekeinek fele nem vesz részt táborban.

A pedagógusok által megnevezett nehézségek

• A pedagógusok a kihívást jelentő tanuló jellemzőiként a leggyakrabban a magatartási problémákat jelölték meg (agresszió, indulatosság, csúnya beszéd, fegyelmezetlenség, társak lelki bántása). A problémák hátterében leggyakrabban a családszerkezeti problémák, az érdektelen szülői magatartás, a következetlen és megengedő nevelés, az elhanyagolás, az iskolától eltérő családi minták, a szülők közötti konfliktus áll.
• A kihívást jelentő tanulók négyötöde fiú, de a szülők nem igényelnek több segítséget a fiúk neveléséhez.
• A fiúk között több a tanulási nehézséggel küzdő. A tanórán kívüli, extrakurrikuláris tevékenységek terén is nehezebben találnak elég sikerélményt biztosító, identitásformáló tevékenységet.
• A fiúkat az iskolai eredményességkülönbség mellett a túlzott és igen korán jelentkező digitális függőség jobban érinti és kiszolgáltatottabbá teszi: szociális kompetenciáik fejlődését hátráltatja, a sokoldalúan fejlesztő szabadidős tevékenységtől elvonja őket, olyan hatások érik őket (értékek és normák, magatartásminták átvétele), amelyek túlzottan korai „felnőtté érést” eredményeznek.
• A lányok között több a jótanuló, a jó közösségi ember, s optimistábbak a szülők a jövőjüket tekintve.

 A vizsgálat összességében azt mutatta, a szülők alapvetően optimizmussal tekintenek a jövőbe, s leginkább gyermekük személyes boldogulásával, továbbtanulásával, munkába állásával és anyagi boldogulásával kapcsolatban bizakodók. A gyermek személyes boldogságát illetően a szülők sokkal inkább bizakodóbbak, mint a világ vagy az ország sorsát illetően.