Hogyan gondolkodnak és tanulnak a tanulók? Mi motiválja őket? Milyen szociális és érzelmi tényezők befolyásolják a tanulást? Hogyan szervezhető hatékonyan az osztálytermi munka? Hogyan értékeljük a tanulók fejlődését? – egy most induló sorozatban az Amerikai Pszichológia Társaság tanulmányát ismertetjük.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
A tanítás és tanulás 20 legfontosabb pszichológiai alapelve az alap- és középfokú oktatásban címmel jelentetett meg tanulmányt a Munkacsoport a Pszichológiáért az Iskolákban és az Oktatásban (Coalition for Psychology in Schools and Education) az Amerikai Pszichológia Társaság (American Psychological Association APA) támogatásával.
A tanulmány megszületését az a felismerés indokolta, hogy a pszichológia tudománya nagyban hozzájárulhat az osztálytermi tanítás és tanulás hatékonyságának növeléséhez. A tanítás és tanulás bonyolult szálakon kapcsolódik az emberi fejlődés társas és viselkedésbeli tényezőihez, például a megismeréshez, a motivációhoz, a társas interakciókhoz és a kommunikációhoz. A pszichológia segít megérteni, hogy mi jellemzi a hatékony tanítást, a tanulást ideálisan támogató osztálytermi környezetet, az adatokra, tesztekre és mérésekre támaszkodó értékelést, valamint azokat a kutatási módszereket, melyek a mindennapi gyakorlatot támogatják.
Egy sorozatban egyenként bemutatjuk azt a legfontosabb 20 pszichológiai alapelvet, melyek a legjobban hasznosíthatóak az alap- és középfokú oktatásban, kifejtjük, milyen konkrét jelentőségük van az osztálytermi gyakorlatban. Az alapelvek ismertetésénél szakirodalmi forrásokat is találunk
A Pszichológiáért az Iskolákban és az Oktatásban munkacsoport több mint egy évtizeden át dolgozott azon, hogy a pszichológia tudományának eredményei az alap- és középfokú oktatási gyakorlatban hasznosulhassanak.
Munkamódszerük a következő volt: A munkacsoport először felkérte minden egyes tagját, hogy azonosítson két pszichológiai fogalmat, úgynevezett „kulcsfogalmat”, amelyekről a tagok úgy vélték, hogy alapvető fontosságúak a hatékony osztálytermi tanítás és tanulás megvalósulásához. A folyamat körülbelül 45 kulcsfogalom/alapelv azonosításához vezetett. A második szakasz a 45 alapelv értékelését foglalta magába. Ebben a szakaszban számos tanításhoz és tanárképzéshez kapcsolódó dokumentumot elemeztek annak ellenőrzésére, hogy az általuk meghatározott alapelveket a pedagógusok szélesebb közössége is alapvetőnek és relevánsnak azonosítja-e a tanítási gyakorlat szempontjából. Az így kiválasztott alapelvek további értékéléshez háromfokú skálarendszert alkalmaztak: magas, közepes vagy alacsony fontosság szerint pontszámot kaptak 1-3 között az egyes alapelvek. A pontszámok átlagolását követően az alacsony fontosságú alapelveket kizárták. Az értékelési folyamat eredményeképpen 22 alapelv maradt a válogatásban, melyeket az egymáshoz fűződő kapcsolatuk alapján elemezte, és a végső 20 alapelv formájában szintetizáltak. a pszichológiai működés öt területe köré csoportosítottak.
Az első nyolc alapelv a gondolkodás és tanulás témakörére vonatkozik, és arra keresi a választ, hogyan tanulnak és gondolkodnak a tanulók. A következő négy alapelv (9-12) azt fejti ki, mi motiválja a tanulókat. Az ezt követő három alapelv (13- 15) a tanulást befolyásoló szociális környezetre és érzelmi tényezőkre összpontosít, és arra keresi a választ, hogy miért fontos a szociális környezet, az interperszonális kapcsolatok rendszere és az érzelmi jóllét a tanulás szempontjából. A következő két alapelv a kontextus és tanulás kapcsolatára vonatkozik, pontosabban abban kíván segítséget nyújtani, hogyan szervezhető hatékonyan az osztálytermi munka. Végezetül, az utolsó három alapelv (18-20) azt vizsgálja, hogyan értékeljük a tanulók fejlődését.
A magyar változat elkészítésében közreműködtek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének munkatársai.
https://www.apa.org/ed/schools/teaching-learning/top-twenty-principles-hungarian.pdf
