Milyen meggyőződés táplál, miért és hogyan vagyok tanár? Mit ad szakmai és emberi jólétemhez a tantestület, a személyes kapcsolatokon alapuló támogatás? Hogyan segíthetjük egynást elakadásokban, ismétlődő kudarcokban? November 15-én esetfeldolgozás az intervízió és megoldásfókuszú pedagógia volt a tantestület továbbképzésének témája.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
A tanári pályán folyamatosan tapasztalható, hogy ez a munka egy rendkívül igényes, követelményeket támasztó tevékenység mind szakmai mind emberi szempontból. Ha a tanár önmagát hatékonynak éli meg, nagyban hozzájárul a tanítás, tanulás sikeréhez. Motiváló erő, ha a pedagógus felismeri, hogy akár kis dolgokkal is változásokat tud elérni a tanítványban. Egy-egy továbbképzés ehhez ad eszközöket a tanári munkában. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium (SzIG) belső képzési rendszert alakított ki felismerve annak fontosságát, hogy folyamatosan lehetőséget kell nyújtani a tantestületnek szakmai fejlődésre. Ez egyrészt munkafeltételük lényeges eleme, és közvetlen hatása van arra, hogy mennyire érzi jól magát a tanár szakmájában, másrészt tagadhatatlanul befolyásolja az oktatás minőségét.
„A SzIG PeNNa (pedagógiai nevelési nap) házhoz hozza az attitűdünkhöz, nevelési elképzelésünkhöz, oktatási mentalitásunkhoz passzoló képzéseket, előadásokat, interaktív foglalkozásokat tanévenként két alkalommal. Ezek szemléletformáló, a közösséget jól összekovácsoló fórumok, és hozzájárulnak a tanári motiváció fenntartásához” – fogalmazza meg az iskola célkitűzését Barlay Bence igazgató. Az iskola vezetője fontosnak tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kövesse a nevelés- és művelődéstudomány új irányait, reagáljon az oktatást érintő aktuális kihívásokra.
A PeNNA ezúttal két témát hozott el a 82 fős tantestület számára. Szásziné Fehérváry Anikó mentálhigiénés szakember, családterapeuta, művészet terapeuta és Gulyás Péter egyházi fejlesztő az intervízió módszertanával, Göntér Mónika coach, tréner, főiskolai oktató megoldásfókuszú pedagógiával ismertette meg a résztvevőket. Mindkét módszer lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők fókuszba állítsák a mindennapi iskolai életükben jelentkező nehéz eseteket.
Mindkét képzési blokk egyesítette a tanári továbbképzés hatékonyságát biztosító három szakaszt: új ismeretet nyújtott egy működő módszerről, lehetőséget adott ennek gyakorlati kipróbálására és egy reflexióban módot adott a rátekintésére, értékelésre. A továbbképzés arra adott alkalmat, hogy a tanárok magukkal dolgozzanak, ránézzenek saját tanítási gyakorlatukra, és egymással meg is osszák felismeréseiket. Mindkét terület előadói hangsúlyt fektettek arra, hogy a résztvevők valóban magukkal vigyenek valamit tanítási tevékenységükbe.
Mi az intervízió? Egy rövid elméleti bevezetőben azt ismertette Anikó és Péter, hogy az intervízió a szakmai tudás fejlesztésének olyan módszere, amelyben közelebbi vagy távolabbi kollégák segítenek egymásnak túljutni a munkájuk során felmerülő nehézségeken, elakadásokon, makacsul ismétlődő kudarcokon és kellemetlen helyzeteken. Az esetfeldolgozó csoport sok-sok kérdés megfogalmazásával göngyölíti fel az éppen aktuális témagazda esetét. Ez az esetmegbeszélés, mely személyes kapcsolaton alapuló támogatást nyújt a résztvevőknek. Létrehozói abból a felismerésből indultak ki, hogy azok, akik kísérnek valakit, maguk ne maradjanak kísérő nélkül, és a csoportban tulajdonképpen egymás kísérőivé válnak. Ebben a folyamatban a szakma és a személyiség elválaszthatatlan. Az intervízió csoportos tanulás, melyben miközben a kapcsolat és az egymás iránti bizalom folyamatosan mélyül, az egyén önismerete fejlődni tud. Az intervízió lehetőséget ad a szakmai elakadások feloldására, bővíti a pedagógus kísérési stratégiáinak tárházát.
A résztvevők között kisebb csoportok alakultak egy-egy “ügy” feldolgozására. Ennek során a csoport tagjai javasolhattak egy esetet feldolgozásra, majd közösen választották ki azt, amelyikkel a csoport dolgozik azzal a végcéllal, hogy árnyaltabb látásmódot alakítson ki, és konkrét cselekvési tervhez vezesse el az esethozót. Így indult a szakmai vita, melynek fontos eleme volt az egymásnak adott figyelem, a konstruktív kérdezés tanulása. A résztvevők nemcsak a problémára nyertek mélyebb rálátást, de azok, akik nap mint együtt dolgoznak, gazdagodtak egymás meglátásaiból, jobban megismerték egymás meggyőződéseit, és megélhették egymás mélyebb megismerésének örömét.
A megoldásfókuszú pedagógia Steve de Shazer és felesége, Insoo Kim Berg pszichoterapeuták által kidolgozott elmélet és módszertan. A megoldásfókuszú pedagógia az Egyesült Államokban halmozottan problémás helyzetű családokkal való foglalkozás során született. Ezek a családok már sok terápiás segítséget kaptak, sok módszeren túl voltak, amikor a Shazerék központjába kerültek. Itt a terapeuták által folytatott beszélgetést más terapeuták figyelték, és azt gyűjtötték össze, milyen technikák viszik előrébb a beszélgetést. Ennek alapján dolgoztak ki egy módszertant a 80-as években. Abból indultak ki, a világban minden folyamatosan változik, így a problémás helyzet sem áll fenn konstansan, vannak „kivételesen jó időszakok”, és a megoldásfókusz ezekre figyel. Arra kérdez rá, mit szeretne, hova szeretne eljutni a kliens, és mikor volt az életében olyan helyzet, amit szeretett, ez ugyanis a vágyott állapot előképe. Erre a „kivételes pillanatra” néz rá módszer, áthelyezi a fókuszt a problémáról a megoldásra, ezzel növelni tudja a megoldásért befektetett motivációt. Számba veszi, hogyan viselkedtek ekkor a szereplők, ki mit tett bele a helyzetbe, hogyan ismerte meg ebben magát. A módszer az emberi erősségekre fókuszál, ami már önmagában hozzájárul a megoldáshoz.
Az előadó közös gondolkodásra hívta a tantestületet. Elsőként egyénileg értékelték egy 1-10-es skálán a tantestületet. Így az került a fókuszba, mi van már meg, mi az, ami működik. Fontos ugyanis tudatosítani, hogy életünkben semmi sem természetes, minden dolog fenntartásához valaki valamilyen energiát befektet. ennek tudatosítása felfedezteti az emberrel az apró örömök értékét, motivációs erejét. Az egyéni átgondolást követően csoportokban néztek rá arra, mi működik közösségükben jól, hogyan segítik a tagjai egymást, egyénileg ki mit tesz bele a jól működés érdekében, és mi az a cél, amerre fejlődni szeretnének.
A megoldásfókuszú pedagógia mindig megkeresi a már meglévőt, mert erre alapozva kíván építkezni, és azt keresi, milyen készségek segíthetik ezt. Ez a „work on what works” (WOWW) módszer.
A beszélgetés felszínre hozta, kinek mi fontos a tantestületben, mit ad a tanári munkához, ha ebben a közösségben valaki jól érzi magát. A résztvevők szerint a különböző szakterületek nyújtotta szellemi pezsgés, ezáltal egymás képzése, a sokszínűség, a közös programok, a közös alkotás szellemileg komoly motivációt tudnak jelenteni. Hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a tanár mint egyén, és a tantestület mint közösség akarjon fejlődni.
Az egyik résztvevő ezt fogalmazta meg, fontosnak tartja a továbbképzéseket, de úgy látja, a pedagógus leterheltsége nem biztosít erre megfelelő időt. A tanárok többsége nő, akik otthon háztartást visznek, a gyereknevelés elsődleges felelősei, ezért állandó küzdelem számukra, hogy meg tudják osztani magukat a két feladat között. „Állandó fáradságban élünk, de ha belemélyedünk egy-egy képzési témába, be tudunk lelkesülni” – mondja egy 30 éve a pályán lévő tanár.
Mások számára a továbbképzés akkor tölti be célját, ha a gyakorlatban alkalmazható módszert ad a pedagógus kezébe. Ezért kiemelten értékes, ha nemcsak befogadásra, új elméletek megismerésére van mód, hanem ki is próbálhatók a módszerek. Ez tudja elősegíteni, hogy a pedagógus más fókuszból tekinthessen munkájára, új szempontokat ismerjen meg. A saját élményű képzés megmozgatja a résztvevőket. különösen akkor, ha az előadó inspiráló, és a tanárok tudnak egymással beszélgetni. „Nagy tantestület vagyunk, elkötelezett tanárokkal, akik sokfajta módszerrel próbálkoznak. Egymásnak sokat tudunk mutatni” – hangsúlyozzák a beszélgetés értékét.
A visszajelzések során sokan azt fogalmazzák meg, kaptak új ötleteket, egy új megközelítési módot olyan esetekre, ahol már úgy érezték, „elfogytak a munícióik, reménytelen a helyzet, de azzal az elkötelezettséggel zárták a napot, keresik, hogyan lehet a legtöbbet kihozni a nehéz helyzetből”.
