„Erős és tudatos közösség képes változtatni a jelenlegi oktatási rendszer hibás beidegződésein és elhanyagolt helyzetén” – vallja a kolozsvári Mentés másként pedagógia elnevezésű műhely csapata. Egyetemi hallgatók és pályakezdő pedagógusok indította kezdeményezést mutatjuk be.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: KÉPERNYŐFOTÓ
A kolozsvári Láthatatlan Kollégium Kortárs Ifjúsági Irodalom műhelyében (BBTE-BTK), 2017-ben forrott ki az első Mentés másként pedagógia konferencia koncepciója. A csoportban olyan témák merültek fel, amelyekről nagyon kevés szó esik az erdélyi magyar pedagógiai diskurzusban: szociális hátrány, abúzus, szegregáció, sajátos nevelési igényű gyermekek inklúziója, majd 2018-ban megrendezték első konferenciájukat, és Mentés másként pedagógia címmel, és ezeket a témákat járták körül.
A Mentés másként ötletgazdái egyetemi hallgatóként, pályakezdő fiatalként kezdték, és ma is azokra a hiányokra próbálnak válaszolni, amelyeket az oktatási rendszerben és a tanárképzésben tapasztalnak tanulóként, egyetemi hallgatóként, fiatal pedagógusként. A kezdő csapat egy része ma már gyakorló pedagógus, mások a pedagógiához kapcsolódó, segítő szakmákban (gyógypedagógia, szociális munka, pszichológia) mélyültek el, megint mások a saját szakterületükön gazdagítják a csoportot (grafika, kommunikáció, korrektúra, tolmácsolás, fotózás). A műhely aktív, folyamatosan csatlakoznak hozzájuk újabb lelkes egyetemi hallgatók.
A Mentés másként csapata nyitott, a megoldásokat közösen kereső beszélgetésekre törekszik, küldetésének tartja az „aktív társadalmi szerepvállalást az oktatási rendszer változtatásában; az a társadalmi szemlélet vezeti őket, hogy minden diáknak egyenlő hozzáférése legyen a közös tudáshoz, így méltányosan élhessenek, és tudatos állampolgárokként járulhassanak hozzá közösségük alakításához. Nem azt akarjuk sugallni, hogy tanárnak lenni menő – a mai valóságot nézve ez egyszerűen hazugság. De ki kell lépni a passzív szerepből, amit a tanügy épp úgy hagyományoz a tanárokra, mint a gyerekekre, és a nagy kereteken kívül kell gondolkodni, nem csak kis kompromisszumokat kötni” – fogalmazzák meg hitvallásukat. „Nem a tanügyi botrányokból szeretnének hírt csinálni, hanem abból, hogy egy erős és tudatos közösség képes változtatni a jelenlegi oktatási rendszer hibás beidegződésein és elhanyagolt helyzetén” – hangsúlyozzák.
A Mentés másként konferencia olyan pedagógusoknak, pedagógushallgatóknak, segítő szakembereknek, oktatási szakértőknek, művészeknek, médiában dolgozóknak szól, akik sokszor magányos harcosnak érzik magukat, amikor a közoktatásban próbálnak helytállni vagy változást elérni. A csapat tagjai az oktatási rendszert érintő általános kérdések mellett az aktuálisan középpontba kerülő, választ igénylő kérdéseket dolgozzák fel a konferenciákon, így a pedagógusképzés, gyermekszegénység, szociális hátrány, inklúzió, rasszizmus, abúzus rendszeresen előkerülő témák.
A Mentés másként pedagógia konferencia a szemléletváltás és bevált módszerek megosztásának a helye. Munkamódszerükben dominál az interdiszciplináris és intergenerációs jelleg, a résztvevők ugyanis különböző generációkhoz – egyetemi hallgatók, gyakornokok, kezdő és nyugdíj előtt álló iskolai vagy egyetemi szakemberek – tartoznak. A szervezők fontosnak tartják, hogy a konferencia különböző szakterületek közötti találkozási pont legyen.
Szeretnék továbbá, ha a pedagógiára nem csak módszertanként tekintenének, amely pusztán egy-egy szeminárium erejéig kapcsolódik különböző szakterületekhez, hanem olyan tudományágként, amely szoros kapcsolatban áll a pszichológiával, gyógypedagógiával, szociológiával, szociális munkával, filozófiával, emberi jogokkal és azokkal a civil szerveződésekkel, amelyek társadalmi felelősséget vállalnak a fiatalkorúakért.
A konferenciák alulról szerveződve, önkéntes munkával valósulnak meg. Ezt egyrészt a kiadások minimalizálása indokolja, másrészt a konferencia közösségi jellege miatt is fontosnak tartják. Ami lehet, önerőből készül: pályázatok, a designt tervezése, fotózás, filmkészítés, esetenként maguk szállásolnak el résztvevőket, bannert festenek, meglepetés finomságot sütnek-főznek a konferencia résztvevőinek.
Az évi rendszerességgel visszatérő tanácskozások mellett változatos műhelyekkel egészül ki a pedagógiai csoport tevékenysége: pedamozi, szexuális nevelés, érzékenyítő játék, állatasszisztált pedagógia, bevált inkluzív oktatási módszerek, gyermekirodalom, matematika és biológia másként, kritikai pedagógia, konfliktuskezelés, facilitálás, pszichodráma szerepelnek kínálatukban. Szerveznek továbbá író-olvasó találkozót, kerekasztal-beszélgetéseket, pedagógia-tábort, könyvbemutatókat.
Számos területen adnak ösztönzést ahhoz, hogy a tanár jól érezze magát foglalkozásában: témaválasztásaik segítik az erős, öntudatos és nyitott tanári közösség kialakítását, amelynek tagjai támogatják egymást abban, hogy kritikai és újító pedagógiai törekvéseiket megvalósíthassák. A civil szférában felhalmozódott tudás, a szakmai segítségnyújtás, ami tapasztaltabb, valamely területben elmélyült kutató részéről érkezhet, fontos motivációs erő lehet a pedagógusok számára. A Mentés másként szeretné lebontani a tévhiteket, újrafogalmazni a gyakorlatokat, felkutatni a gyerek bevonását célzó módszereket.
A fiatal csoport konferenciái iránt nagy az érdeklődés, a tavalyi, 2020-as alkalmon több mint kétszázan vettek részt. Úgy tapasztalják, hogy a környezetükben egyre többen ismerik őket, és tekintenek úgy a csoportra, mint komoly kezdeményezésre, aminek van hatása, ha még nem rendszerszintű is. Tervük, hogy bejegyzett egyesületté válnak. Folyamatban van az együttműködésük a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, melynek keretében pedagógusoknak tartanának képzéseket a szexuális edukáció témakörében. Hosszabb távon egy pedagógia területén elkötelezett emberek szolidáris hálózatának a létrehozása a céljuk, 2022-ben szeretnék megszervezni jubileumi, ötödik konferenciájukat.
Kérdésünkre elmondták, az utóbbi években Romániában egyre vonzóbb a tanári pálya. Ehhez hozzájárult valószínűleg a bérek növekedése és a körülmények javulása is. Sok elkötelezett fiatal választja ezt a szakmát, és nem csak jobb híján. „Bár még nagyon sok a teendő, de bízunk abban, hogy egyre többen fogják felfedezni az oktatási-nevelési tevékenységben rejlő lehetőségeket, és egy új, empatikus, inkluzív, alternatív módszerekkel és szemléletekkel felvértezett tanári generáció fog kialakulni.”
