A nevelés nem varázspálca, bele kell állni, ma, holnap és a 100. napon is

Összetett, sokszínű iskolarendszerré nőtte ki magát a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság fenntartásában működő hálózat. 2009 óta a pannonhalmi gimnázium mellett általános és szakképző iskolákat, technikumot, szakgimnáziumot és gimnáziumot működtetetnek az ország 9 településén. Hogyan tudja elősegíteni fejlődésüket a fenntartó – erről kérdeztük Hardi Tituszt OSB, aki főigazgatóként is fontosnak tartja, hogy tanárként is jelen legyen az iskolákban.

SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/MERÉNYI ZITA, LAMBERT ATTILA

Ismeretlen területre lépett a bencés rend, amikor 2009-ben első szakképző iskoláját elindította. Hogyan néz ki ma intézményrendszerük? 

2009-ben kicsiben indultunk. Kérdéses volt, mit vállaljunk. Először azt kellett elhinnünk, hogy lehetünk jó fenntartói iskoláknak ott is, ahol nem bencések tanítanak. Nyugaton láttunk jó példákat, hogy világiakat képezve közvetíthető a bencés lelkiség. Mikor lehetőség nyílt, hogy visszakapjunk iskolákat, úgy éreztük, van egy tudás nálunk, és éreztük a felelősséget, hogy szerepet kell vállalnunk. Mára naggyá nőtte ki magát, ami kicsiben elindult. Az egyik jó példa vonzotta a másikat, egyre többen kértek fel minket átvételre. Az első 2009-ben egy szegedi szakgimnázium és egy miskolci szakképző iskola volt.  Azóta van gimnáziumunk és technikumunk Budapesten a 8. kerületben, ökumenikus általános iskolánk Pesthidegkúton, 5 évfolyamos technikumunk Budaörsön, középiskolánk Balatonfüreden, két tanítási nyelvű technikumunk Kiskunfélegyházán és általános iskolánk Pannonhalmán, legújabban pedig Győrszentivánon.  Mára több mint 4000 diák, 400 pedagógus tanul, dolgozik nálunk. Tanuljuk, hogyan kell 10 intézményt összefogni, alakítani.

Milyen irányban fejlődtek intézményeik az átvételnek köszönhetően?

Budaörsön egy megüresedett iskolaépületben helyi, elkötelezett, lelkes lakosok kérésére indítottunk szakképzéssel foglalkozó intézményt. Mára egy keresett, jól működő iskoláról beszélhetünk. Stabil tanulói létszámmal, öt évfolyamon, két-két osztállyal működik. Balatonfüreden az önkormányzat mekresésére vettük át a szakközépiskolát. Nagy utat járt be az intézmény, mára teljesen új pályára állt, ígéretes fejlődésnek indult. A kertészetet érdeklődés hiányában elengedtük, megtartottuk viszont a rendészeti technikumot, szakképzésben pedig a cukrász és szakácsképzést. Az új igazgató kezdeményezése sportgimnáziumi és sport technikumi osztályt indítottunk, amik nagyon sikeresek lettek. A távolabbról érkező diákok számára nagy könnyebbség az iskolához tartozó fiú és lány kollégium. A legnagyobb iskolánk a kiskunfélegyházi PG, melyben két tanítási nyelvű gépészeti és informatikai technikumi képzés folyik. Ez egy nagy múltú iskola, melynek alapítványi fenntartása elbizonytalanodott, a főapátságban pedig biztos gazdát láttak. A város értelmisége nagyrészt PG-s diák volt. Mióta átvettük az iskolát sikerült felépítenünk egy új tornacsarnokot, legutóbb pedig a képzés eszközparkját újítottuk meg. 

Általános iskoláink közül az első a pannonhalmi. Itt is a város kérte az átvételt, mivel egyre több pannonhalmi lakos vitte máshová a gyerekét. Először ódzkodtunk tőle, de nem lehetett nemet mondani, és szép történet lett belőle. Sikerült megnyernünk a projektnek egy nagy tudású, tapasztalt kollégát, aki bencés öreg diákként sok szálon kötődik a főapátsághoz, belülről ismeri, és azonosul a bencés lelkiséggel. 153 gyerekkel vettük át az iskolát 2016-ban, ma 283 diákunk van. Az elmúlt években 1-1 osztály ballagott és mindig 2 indult. Már nemcsak Pannonhalmáról, hanem a környező településekről is keresik az intézményt.

Egészen rendkívüli történet az ökumenikus iskola átvétele Máriaremete-Hidegkúton. Itt egyedülálló módon, még a 80-as évek végén a helyi keresztények azzal álltak elő, hogy joguk van gyerekeinket keresztény általános iskolába járatni. Így fogtak össze a helyi római katolikus, református és evangélikus egyházközségből származó polgárok, és szerezték meg még a tanácsi rendszerben az iskola indításához szükséges engedélyeket. 30 év elteltével egy komoly múlttal rendelkező, pedagógiai eszköztárában élen járó, rendkívül keresett iskoláról beszélhetünk. Ugyanakkor állami fenntartásban, deklaráltan keresztény identitásukkal kakukktojás voltak. Ezért kerestek egy olyan egyházi fenntartó, akiben megbízhatnak, fenntartóváltás esetén se fog sérülni az intézmény ökumenikus jellege. Az egyházszakadások előtt alapított 1000 éves apátság számtalan tanújelét adta ökumenikus elkötelezettségének az elmúlt fél évszázadban. Kezdettől fogva értettük egymást, éreztük: egy nyelvet beszélünk, így az ÖKU-ban – mert mindenki így nevezi az Ökumenikus Általános Iskolát – mindenki megnyugodhatott: a megkezdett jó gyakorlatokat nemcsak folytathatják, hanem új impulzusokat is kapnak az új fenntartótól.

Idén a győrszentiváni Váci Mihály Általános Iskola fenntartását vettük át. Ezt az iskolát az 1880-as években Vaszary Kolos pannonhalmi főapát alapította. Az épületet közvetlenül a templomhoz ragasztották, messziről is látszik, hogy a templom és az iskola valaha egy egységet képezett. 1948-ban a kommunista államhatalom az összes többi egyházi iskolával ezt is államosította. Az átvétellel egy 70 évvel ezelőtt történt diktatórikus igazságtalanságot hoztunk helyre, a helyi lakosok nagy örömére. 

Milyen módon tudnak jelen lenni ezekben az intézményekben a bencések?

Különböző a jelenlétünk. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanít Magyarországon a legtöbb szerzetes, de a többség ott is világi tanár. A két általános iskolában, Pannonhalmán és Győrszentivánon vagyunk még személyesen jelen. Az induló iskolákban fontosnak tartom, hogy lehetőség szerint magam is tanítsak. A hitéletet mindenütt kiemelten kezeljük. Nagyon fontos az igazgató és a hitoktató személye, gondunk van arra, hogy ők jól tudják képviselni a lelkiségünket, és persze döntő a nevelőtestület hozzáállása. Beláttuk, hogy távoli iskoláinkba nem tudunk kijárni, a tanárokat viszont tudjuk fogadni Pannonhalmán. Nekik szervezünk lelkinapot, továbbképzést. Hivatalosak Pannonhalmán a Szent Három Napra. Pannonhalmán kevésbé kell beszélnünk a bencés lelkiségről, a liturgián, a zsolozsmán keresztül egyszerűen megéljük. Két évvel ezelőtt indítottuk el a Bencés Pedagógia Napokat. Bencés, hiszen Pannonhalmán a találkoznak a szerzetesközösséggel. Pedagógiai napok ezek, értékes továbbképzést nyújt, a szakma legnevesebb képviselőit hívjuk meg ilyenkor. Három napot töltünk együtt, ezzel is segítjük a közösségépítést. Az ideit egyelőre keresztülhúzta a Covid, gondolkodunk, hogyan tarthatnánk meg. Emellett bátorítjuk az intézményeket egymás megismerésére. Látogassák meg egymást, figyeljék a jó gyakorlatokat, vegyék észre, mit vihetnek haza, miben tudnak fejlődni. 

Cserélődött a tanári kar?

Változó. Van, ahol teljesen megmaradt a testület. Az utoljára átvett két iskola esetében mindenki bizalmat szavazott az új fenntartónak. Felismerték az iskola érdekét, nyugodt lelkülettel csatlakoztak hozzánk, és álltak bele a folyamatba. Van iskola, ahol változtatni kellett. Pannonhalmán gyenge iskolát vettünk át, itt a város megújulást várt tőlünk. Voltak, akiktől el kellett búcsúznunk, voltak, akik nem mertek velünk jönni, és felálltak. Új igazgató került az iskola élére, szeptember elsején egy megújult tanári kar fogadta a gyerekeket. Több településen a nulláról indultunk, ott mi vettük fel a tanárokat. Pannonhalma mindig hívó szó. Megvan a hitele, e mögé felsorakozni bátorító a kollégák számára. 

Van területi felvételi kötelezettségük?

Feltételek mellett van. Pannonhalmán a miénk a település egyetlen általános iskolája. Vállaltuk, hogy a helyi lakosok gyerekeit tanítjuk. De mint egyházi iskola, lehetnek és vannak elvárásaink, amit a mindenkinek el kell fogadni. Nem kérünk keresztlevelet, de elvárjuk, hogy éljenek együtt a kereteinkkel. Van hitoktatás, Veni Sancte, Te Deum, időnként elmegyünk a templomba. Megmutatjuk az evangéliumot, az már a gyerektől függ, mennyire fogadja be. De a kereteket el kell fogadnia. Pannonhalma szomszédságában 3 kilométerre van elérhető állami iskola. Győrszentivánon két általános iskola van, egyik állami, másik egyházi fenntartású, mindenki választhat. A felvételnél elsőbbséget élveznek a körzetesek, de az a kötelezettségünk nincs meg, hogy valakit mindenképpen fel kell vennünk. A középiskoláink részt vesznek az állami felvételi eljárási rendben, itt a végképp érvényesülnie kell a szabad iskolaválasztás lehetőségének. 

Mi a helyzet a „papíros” gyerekekkel?

Győrszentivánon akkor nyugodott meg az állami fenntartásban maradt általános iskola igazgatója, amikor jeleztem, amit eddig el tudtak látni – sajátos nevelési igényű gyerekek, valamint beilleszkedési és tanulási nehézséggel élők -, azt most is vállaljuk. Ez az evangéliumból fakadó kötelezettség számunkra. Ha megvannak a feltétetek a gyerek ellátására, akkor felvesszük. Ezt az alapító okiratban kell egyértelműen rögzíteni, milyen típusú nehézséggel küzdő gyereket tudunk ellátni és milyet nem. Látássérültet például nem tudunk fogadni, mert nincs rá se pedagógusunk, se felszereltségünk. Felkészültnek kell lenni a feladatra, az empátia nem elég. Akiket felveszünk, azok mellé maximálisan odaállunk, ha kell fejlesztő pedagógussal, logopédussal, pszichológussal. Akit vállalunk, azokat maradéktalanul vállaljuk, figyelembe véve, milyen fejlesztésre van szüksége.

Az általános iskolák növekedése minek köszönhető? Mi vonzza a diákokat?

Mindegyik más történet. A pannonhalmi térségi általános iskola. A szülők látták, kompetens az iskolavezető, aki határozott nevelési elképzelését átviszi az oktatásba. Látták, hogy a szakos ellátottság rendben van. A gyerekeket felveszik a győri jobb gimnáziumokba. Az iskola tehát végzi, ami a dolga. Figyel arra, hogy a gyenge ne veszítse kedvét, jusson be a szakoktatásba, és aki tehetséges, kerüljön be egy jó nevű gimnáziumba. A nevelés-oktatás hosszú távú folyamat, nem egy varázspálca, nincsenek varázsütésre változások. Bele kell állni ma, holnap és a századik tanítása napon is. Pannonhalmán egy nyugodt folyamat indult el. Első két évben csak pannonhalmiak jelentkeztek, utána a környékről is elkezdtek jönni. Aztán ötödikre olyan sokan jelentkeztek, hogy két osztályt kellett indítanunk.  Az ökumenikus iskolában egészen kiváló pedagógiai munka folyik kezdettől, a reformpedagógiai eszköztára ott gyakorlat. Győrszentivánon is nagyon komoly pedagógiai munka folyt, mi az átvétellel csak megerősíteni szeretnénk azt a jót, amit találtunk. Maximálisan kompetens igazgatóval, nagy szakmai tudással működik az iskola, aki élete legboldogabb pillanatának nevezte, hogy bencés fenntartású lett az iskolája. 

Azt is kell látni, hogy ma nem lehet úgy tanítani, mint 20 évvel ezelőtt. Mint oktatási főigazgató, kevés órát tudok vállalni, de igyekszem mindenütt jelen lenni, és legalább egyik iskolánkban tanítani, hogy ne szakadjak el a valóságtól. 20 évvel ezelőtt, ahogy beléptem a terembe, csend lett és megtartottam az órámat. Ma nem taníthatok úgy, minta akkor, mert az már nem működik. Másképpen kell hozzáállni. Nem rosszabbak a mai gyerekek, nem is jobbak, hanem másképpen van összerakva. Más környezeti hatások érik őket, másképp érkeznek meg hozzánk, ezt a változást le kell követnünk.  

Milyen a középiskolák helyzete?

Minden iskolának más a kihívása. Kiskunfélegyházán egyértelmű az iskola profilja: gépészet és informatika, angol és német tanítási nyelvű osztályok. A végzettek nagyon keresettek. A többség egyetemre megy, hasznos tudással felvértezve. A feladatunk ennek megtartása és továbbfejlesztése. A kollégák örültek, amikor látták, hogy a munkájuk megerősítését látjuk feladatunknak. 

Balatonfüreden nagyon vegyes képzési formát találtunk. Kertészet, szőlészet-borászat működött kezdetben, de ezekre az ágakra nem volt jelentkező. Ezeket el kellett engednünk. Sikerült megnyernem egy fiatal, tehetséges, lendületes kollégát, Komáromi Móricot az intézmény vezetésére, aki teljesen új alapokra helyezte az iskolát. Mindenekelőtt belső meggyőződéssel, érett keresztény hittel, küldetéstudattal vágott bele a munkába. Meg kellett nyernie a nevelőtestületet, az iskolaközösséget. Létrehozta a sportgimnáziumi osztályt. Korábban röplabda edző is volt, az iskola mellett bevezetett egy komoly röplabda programot. A női csapat, amit indított, ma már extraligás, az ország három legjobb csapata között van. Ez alá felépítette az utánpótlás korosztályokat. Országosan lehet tudni, hogy aki komolyan röplabdázni szeretne, jöhet hozzánk Füredre. Van kollégium, sportolni és tanulni lehet magas szinten. Ehhez jött a sporttechnikumi osztály, mellette folytattuk a rendészeti technikumi képzést, és a szakképzésből megmaradt a cukrász-szakács osztályt, melynek nagy felvevő piaca van a Balaton-felvidéken. 

Hogyan érinti iskoláikat az egyházi oktatással szemben felhozott szelekció, szegregáció vádja?

Nehéz téma ez. Egyrészt van egy önmagát gerjesztő folyamat. Amikor egy iskolába sok hátrányos helyzetű tanuló kezd bekerülni, elkezdi ezt a réteget vonzani, egyre nehezebben jelentkeznek oda mások. Nehéz ilyenkor fenntartani az integrációt. A másik oldal is nehéz. Egy erős gimnáziumba egyre több jó tanuló jelentkezik, többnyire értelmiségi, polgári családból. Ha nem akarunk az elit számára elit gimnáziumot működtetni, akkor tudatosan figyelni kell és tenni azért, hogy ez másképp legyen. Pannonhalmán évről évre igyekszünk fogadni egy halmozottan hátrányos helyzetű gyereket, aki magától nem is gondolt volna arra, hogy hozzánk jelentkezzen. Teljes ösztöndíjat, ellátmányt kap, elkísérjük az érettségiig.  Ezzel elérjük azt, hogy aki így bekerül hozzánk, az el tud jutni az egyetemre, ami otthonról biztosan nem lett volna lehetséges számára. Másrészt jó látni, hogy az osztály megtapasztalja: attól, hogy valaki szegényebb környezetből származik, ugyanolyan értékes és szerethető tagja a közösségnek, mint bárki más. Így az integráció kölcsönösen ad értéket, de csak akkor működik, ha tudatosan támogatjuk, magától nem működik. Kell, hogy legyen mögötte pedagógiai program. Tudnunk kell, miért vállaljuk, és őszintén fel kell mérni, hány ilyen gyereket bír el egy iskola. Továbbá a tanárokat is érzékenyíteni kell, hiszen plusz nehézséget kell vállalniuk.  

Kistelepülésen rendszerint egy iskola működik, ahova azok járnak, akik ott laknak. Ez lenne a szegregáció?

Azt gondolom, egy általános iskola esetében nagyon fontos, hogy a gyerek a két lábán el tudjon sétálni az iskolába. Alsóban kulcsszereplő a tanító néni. Nagyon fontos a helyi iskolák szerepe, és ahhoz, hogy pedagógiai munkájukat végezni tudják, nagyon melléjük kell állni. Minél kisebb kortól el kell kezdeni a felzárkóztatást, s kísérni végig a gyereket, mert különben hogyan beszélünk esélyegyenlőségről?  Már egészen fiatal korban nagy különbségek alakulnak ki a gyerekek között, ez végzetessé válik, ha nem állunk a gyerek mellé. Ezért meg kell erősíteni a helyi általános iskolákat. 

10 intézményt koordináló főigazgató, mégis tanít. Hogyan tart hittanórát?

Hiba lenne, ha a hittanóra csak a fejet akarná megszólítani. Amit átél a gyerek, amit maga csinál, sokkal erősebben, mélyebben benne marad. A legfontosabb a bizalom. Amikor elindítottuk Budapesten a Práter utcai iskolát, az összes hittant én vittem két évig. Fontosnak tartottam jelen lenni és irányt adni az éppen születő iskolának. Sikerült kialakítanom a bizalmi légkört. Ez magával hozta, hogy az anyagot, amire készültem, időnként félre kellett tenni, és fogadni a gyerekek kérdéseit. Volt egy nehéz osztályunk, amelyik komolyan próbára tette a kollégák türelmét. Engem mindig annyi kérdéssel rohantak le, hogy többnyire nem is tudtam haladni a „tananyaggal”. A kérdéseik őszinték voltak, valóban foglalkoztatták őket, és a hitélet lényegét érintették. Arra próbáltam összpontosítani, ami konkrétan foglalkoztatta őket. Megnéztük, mit mond arról a Szentírás. Hogyan viselkedne Jézus egy ilyen helyzetben, mit tanít az Egyház. Így dialógusban teltek el az órák. A legtöbb osztályban jól működött, azonban nekem is volt kudarcom. Az egyik osztály annyira szétesett volt, hogy bár egyenként őket is megnyertem, csoportként képtelen voltam kézben tartani őket. Be kellett ismernem, nem voltam kellően felvértezve pedagógiailag hozzájuk. Most Győrszentivánon tanítok, ott nagyon jó élményeim vannak. Megnyertem a bizalmukat, teljes őszinteséggel nyilatkoznak meg az órán. Viszek témát, de amit kérdeznek, ami foglalkoztatja őket, az mindig elsőbbséget élvez. Egyre mélyebb párbeszéd kezd kialakulni közöttünk. Nagyon jó élmény bemenni az órákra, sajnálom, hogy nem tudok többet vállalni.

Nagy eredmény, ha már van kérdésük.

Rengeteg kérdésük van, az a nagy lépés, hogy meg tudják fogalmazni, és ki merik mondani, felvállalni a többiek előtt. Hálás vagyok a kérdésekért, még azért, is, ha provokálnak. Látják, hogy nem sértődöm meg – sőt, az ellenkezőjét teszem – belemegyek a beszélgetésbe, komolyan veszem, amit hoznak.

Milyen kérdések merülnek fel?

Minden érdekli őket, amit kicsit irányítani is lehet. Állandó téma a gazdagság-szegénység, ami számomra nagyon aktuálissá vált azáltal, hogy meglátogattam a szemorvosként szolgáló testvéremet Kongóban. Foglalkoztatja őket a vallás, a transzcendencia is. De bennük van serdülőkorban természetesen a nemiség, a szexualitás, a párválasztás témaköre is. A homoszexualitás, gender, kábítószer – ezeket a nehéz témákat is behozzák, át kell nagyon gondolnom, mit mondok ilyenkor. De fontos róla beszélni, mert ott van köztük. Érzékeny korban vannak.

Nagy öröm látni, ahogy például rácsodálkoznak a templomra. Partnerek a közös felfedezésben. Van bennük egy érzék Istenre. A gimnáziumban imaiskolát is kezdeményeztem. Megtanultunk különböző módokon imádkozni. Kezdetben meglepte őket a csendes ima, amikor 15 percre teljes csendet teremtettünk. Erős élmény volt, nincsenek soha csendben, mindig ott a telefon, a zene. El kell mennünk sok irányba, felelősségünk is, hogy megmutassuk ezt a gazdagságot. Ugyanakkor figyelni kell az érzékenységükre, mire vevők, mire van éppen szükségük. Az átvett iskolákban óvatos folyamat a hitre nevelés. Lassú víz partot mos, mondta az egyik kollégám és igazat adtam neki.