Veresegyház különleges város. Polgármestere, Pásztor Béla, 1965 óta városvezető. Veresegyház céltudatos és organikus településfejlesztésének köszönhetően ma az ország egyik legélhetőbb települése. Az utóbbi harminc évben megháromszorozódott lakossága kinőtte copf stílusú, 18. századi műemléktemplomát. Széles közösségi összefogással szomszédságában 2016-ban új templomot építettek. A református közösség általános iskolát tart fenn, a katolikus pedig középiskolát indított.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: TRAUTTWEIN ÉVA
Veresegyházon 2017-ben kezdte meg működését a katolikus gimnázium. Milyen szemléletmóddal alakították ki az oktató-nevelő munkát, hogyan épült fel az iskola, és milyen lehetőségei, milyen feladatai vannak egy katolikus középiskolának egy városban, ahol ez az egyetlen középfokú oktatási intézmény? Prehodáné Nagy Éva igazgató és Vörös Károly az iskola tanára, DÖK segítőtanára válaszolt kérdéseinkre.
Egy közel húszezres város egyetlen középiskolája a katolikus gimnázium. Hogyan fogadta a város?
P.N.É. Már többször a küszöbön állt a középiskola megvalósulása de mindig megállt a folyamat. Az első évben a 64 helyre 200 körüli jelentkezésünk volt. Talán ez is mutatja, a középiskola iránti érdeklődést a városban. A megvalósuláshoz szükséges döntést az akkori váci püspök, Beer Miklós, és a polgármester jó kapcsolata alapozta meg. Az egyházi iskola talaját, egy virágzó, lendületes, sok családot is magábafoglaló egyházközség jelentette. Ez volt a mag, ami a reménysége volt annak, hogy érdemes egyházi iskolát indítani. Volt tehát egy bázis, egy közösségi szemléletmód, egy nyitott plébános Molnár Zsolt atya személyében, aki kulcsszereplő volt az iskola elindításában, elkötlezett városvezetés és az iskolát fontosnak tartó főpásztor. Úgy érzékeltük, az elképzelést a város minden felekezete támogatta. Áldás volt az indulás pillanata.
Milyennek képzelték el az iskolát?
P.N.É. Az iskolának kapcsolódnia kellett a településhez, hiszen nagy várakozás előzte meg. Ez is, és az alakuló tantestület lelkisége is abba az irányba mutatott, hogy az iskolában szeretnénk az egyház evangelizáló küldetését erőteljesebben megvalósítani. Azt nagyon hamar megéreztük, hogy nem csupán az Egyháznak akarunk egy újabb gimnáziumot, hanem a város diáksága felé is szeretnénk nyitni. Ezt fejezi ki a nevünk is, Veresegyházi Katolikus Gimnázium – VERKA. Szerettük volna megmutatni, hogyan gondolkodunk mi keresztények az életünkről, a nevelésről, a tanításról. Tanúságtevő iskola akartunk lenni, amelyik az élő hitről beszél. Olyan iskolát szerettünk volna, ahol a hívő családok is jó helyen tudják a gyerekeiket, ahol tartalmában és formájában is megvalósul a keresztény értékrend, de tudatosan figyel arra hogy az érdeklődö, nem vallásos környezetben növekedett fiatalok is tudjanak kapcsolódni hozzá. Nyitott szellemű egyházközség vagyunk. Nem tehetjük meg, hogy bezárjuk magunkra az ajtót. A középiskolás korosztály megszólítható, és dolgunk megszólítani őket. De hogyan tudnánk ezt megtenni, ha nem engedjük őket a közelünkbe? Akinek ez vonzó, aki együtt tud működni velünk, azokat szeretettel várjuk közénk, azokkal együtt haladunk. Induló iskola vagyunk, még mindig útkeresésben, keressük, hogyan lehet jól csinálni, hogyan legyünk hitelesek.
A pedagógiánk alapvetéseit Don Bosco, Josef Kentenich, gondolatai és jezsuita hatások alakították. Sokat tanultunk Pécsi Rita organikus pedagógiájából és a Családi Életre Nevelés (CSÉN) is meghatároz minket.
V.K.: Abban már az elején biztosak voltunk, hogy szeretnénk erős közösséget létrehozni a diákokból. Óriási volt erre az igény a diákok között, már első évben sikerült megvalósítani ezt a közösségi összetartozást, és ez mindmáig meghatározó. A fiatalokat bevontuk az iskola felépítésébe, és ma is nagyban számítunk véleményükre. Érzékeltetjük, hogy nem nélkülük akarunk nekik iskolát csinálni, hanem velük és értük.
Mit ért tanúságtétel alatt?
P.N.É.A keresztény pedagógiában nem lehet elválasztani a hitéleti nevelést, a tanítást, vagy akár az ügyintézést. Minden megmozdulásunkban az Atya munkatársai vagyunk, igyekeznünk kell láthatóvá tenni őt. Az iskolai élet minden területén érzékelhető kell legyen gondolkodásunk, viszonyulásunk.
A hitélet alakításának delegált ideje a hittan óra. Nagyon szerencsés, ha más tantárgyat is tanít a hittant tanító kolléga, hiszen a beágyazódás és a kapcsolódás így szélesebb körű lehet. Ezért törekszünk arra, hogy a meglévő kollégáinkat is képezzük. Szeretnénk, ha minél több kolléga bekapcsolódna a hittanórák tartásába. Arra bíztatjuk a kollégákat, és lehetőséget is teremtünk erre, hogy aki szívesen elmélyülne a hitéleti tudásban, vegyen részt egy képzési folyamatban. Ennek köszönhetően a hitéleti munkaközösség is létre tud jönni. A következő tanévre négy olyan kollégánk lesz, aki a meglévő tanár szakja mellé elvégezte a hit és erkölcstan kiegészítő képzést.
Tudjuk, hogy ez az az időszak, amikor a fiatalok személyes hite megszületik. Felelősségünk, hogy milyen légkörben, és hogyan merülnek fel a kérdések, feltehetőek-e az igazi nagy kérdések? Tudunk-e együttgondolkodni a válaszokon?
Milyen lépések vezettek a megvalósuláshoz?
Hat évvel ezelőtt nyáron dőlt el, hogy 2017 szeptemberétől indul az iskola. Alapkőletételen már részt vett a tantestület magja. Az előkészület elkezdődött, egy tanéven keresztül ezt az iskolát álmodtuk minden péntek délután. Fontos volt a kommunikációs stratégiánk. A nyolcadikos gyerekek szüleinek tudni kellett, hogy helyben indul egy iskola, számíthatnak rá. Hírlevelet készítettünk, az aktualitásokról folyamatosan tájékoztatást adtunk. Volt egy weblapunk az indulás lépéseiről, teadélutánokat szerveztünk a templom kávézójában, meghívtuk a szülőket és diákokat. Nagyon sok ima kísérte iskolánkat akkor is, én is és kollégáim is átélték az indulás felelősségét. Kialakult egy kis csapat, akikkel értettük egymást és készek voltunk a közös munkára, hiszen egy egész iskola közösségének alakítása várt ránk. Tízen indultunk most pedig egy 35 fős tantestületünk van.
Az épület hogyan követte ezt a személetet?
Bár nagyon kevés beleszólásunk volt abba, hogy építészetileg hogyan nézzen ki az iskola, de tudtuk, hogy ha szeretnénk a magunk képére formálni a nevelést, abban a fizikai környezetnek is szerepe kell hogy legyen. Az aulát befogadó térként akartuk kialakítani, ahova jó belépni. Most rendezzük be a kápolnánkat. Sokszor összegyűlünk ott imádkozni, de osztályfőnöki és CSÉN órákat is tartunk ott. Több helyen vannak játékok, csocsó, pingpong asztal, ezeket használják, szeretik. Időnként a kollégák és beállnak játszani. Szempont volt, hogy mikroközösségi tereket kialakítása, az iskola folyosóján kis beülő zugok vannak, ahova el lehet bújni beszélgetni. Most úgy látjuk, sikerült barátságos közösségi tereket létrehozni, sokszor még órákkal a tanítás után is ott ülnek a diákok. A falakba bibliai idézeteket gravíroztattunk, ilyen módon szeretnénk megjeleníteni egy-egy üzenetet. Jelen lenni, de nem tolakodóan.
Nincs nagy tanárink, fontos volt nekünk, hogy tanárként ott legyünk a diákok között. A szaktantermeknél kaptak kis tanárikat az azonos tárgyat tanítók. Így kis műhelyek tudnak alakulni. Mivel nincs nagy tanári, ezért tudatosan kell segítenünk, hogy legyen közösségi élményünk. Ezt segíti a tanári rekreációs terem. Kényelmes fotelek, lehet teázni, kávézni. Itt kezdődik a nap, ráhangoló áhítattal.
Hogyan alakult a jelentkezés, milyen a vallásgyakorlók aránya?
P.N.É. A hozzánk jelentkezők száma évről évre nő, a kb. 100 helyre 400-500 diák jelentkezik. Vannak a testvérfelekezetekből is diákjaink, és az az általános, hogy egy osztály harmadrészének egyáltalán nincs egyházi kötődése, de van olyan is, ahol csak néhány diáknak nincs. Ezért a hittanórákat kiscsoportban szervezzük. Általában 5-10 fő protestáns felekezetű hittanra jár, a többiek két csoportba kerülnek a saját megítélésük szerint. Ki az, aki gyakorló vallásos, előrébb jár ezen az úton, és ki az, akinek nincsenek tapasztalatai. Szerencsés a bontás. Akinek nincsen fogalmi készlete, eleve nem érti, miről beszélünk, amihez ezért így nem is tud kapcsolódni. Idegen számára, nehéz viszonyulni hozzá. Akinek viszont van tapasztalata, azt gátolja, hogyan fogalmazza meg gondolatait a másik nyelvén. Az órák egy időben vannak, van átjárás a két csoport között, de a tanároknak a maguk csoportjához kell megtalálni a megfelelő eszközöket. A lelkigyakorlaton, a CSÉN órán pedig együtt van az egész osztály.
Szerencsés, ha abban az időszakban, amikor a személyes hit formálódik, van egy szétválasztás?
P.N.É. Nagyon fontos leszögezni, hogy ez nem szeparáció. Mi azt a lehetőséget látjuk ebben, hogy mindenkinek ott próbálunk teret adni, ahol éppen tart. Igyekszünk megtalálni azokat a módokat, ahol a hitéletükben is tudnak osztály szinten együtt lenni, egymásra hatni, közösséget megélni. Segítenek ezen a téren a bejövő évfolyamok számára szervezett „mise érzékenyítő alkalmak”. Rendszeresen tartunk iskolamiséket, így ezek az iskolai kötődés fontos elemei. Szeretnénk közelebb hozni a szentmisét azok felé, akik még nem voltak soha templomban, illetve a protestánsoknak is megmutatni, mit történik a misén. Szerencsésnek találtuk, ha mindenki a saját kérdéseire megkaphatja a választ. Az a feladatunk, hogy ebben az életkorban valóban elősegítsük a döntést, hogy a kérdéseiket fel merjék tenni, és ismereteket is át tudjunk adni. Igyekszünk úgy elővenni egy-egy témát, hogy feltáruljanak abban azok a kérdések, amik abban az életkorban kérdések kell hogy legyenek. Nem akarunk kész válaszokat lediktálni, hanem közösen keresni azokat. A járvány előtt kezdtünk már sok kezdeményezésünk volt, melyeket most újra kell építeni.
Mit fogalmaztak meg a tanításra vonatkozóan?
P.N.É. Diákot tanítunk, nem tananyagot. Személyes kapcsolatban kell lennünk a tanítási folyamatban a diákjainkkal, hogy inkább kísérés legyen, ne egyirányú tananyagtöltés. A kapcsolatban rejlő tanítási folyamat eleve motivál, mert a diák érti és elfogadja, hogy mindez az ő javát szolgálja. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy egy kamasz lélek sorsa van a kezünkben, meghatározó lesz rá nézve, ami itt történik. Meg kell találnunk a helyes mértéket. De benne van a felelősség is, hiszen mi nem tudunk helyette tanulni. Biztonságos kereteket tudunk teremteni, hogy ő eljusson oda, ahova egy gimnáziumi érettségiig el lehet jutni. Örök dilemma a pedagógus létben, mit bírnaka diákok, meddig lehet elmenni a tananyag mélységében, mennyiségében. Főként a Covid helyzetben nem ragaszkodhatunk merev és előre legyártott szabályokhoz. A kapcsolat itt is a kulcs, hogy merjen visszajelezni a diák, ha valami sok vagy kevés.
Említette a CSÉN módszertanát.
P.N.É. Minden osztálynak van CSÉN-órája. Ennek idejét úgy tudjuk megteremteni, hogy havi egy alkalommal a hittan és az osztályfőnöki óra összevonásra kerül, az órát két tanár, az osztályfőnök és a helyettese, vagy a hittant tanító kolléga tartja. A tantestülettöbb, mint a kétharmada elvégezte a CSÉN-képzést. A továbbképzés a tantestület közösségformálását is szolgálják. A tanárok azt jelzik vissza, hogy nem csak az osztályfőnöki munkát segíti nagyon a CSÉN eszköztára, hanem szaktanárként is nagyon jó módszertani bázis. A CSÉN-órák sikere nagyon sokban múlik azon, hogy milyen lendületet sikerül adni az elején, mennyire tud az osztály ráhangolódni. Hosszú távon mélypontokat inkább a diákok leterheltségéből fakadóan tapasztaltunk, hiszen ezek az órák több szempont miatt is általában a nap végére kerülnek.
Mit jelent a diákok bevonása az iskolai életbe?
V.K. Ha felelősséget adunk a gyerekeknek, belenőnek a feladatba. Meghálálja magát ez a bizalom. Az egyházközségben már korábban gyakorlat volt, hogy az idősebb fiatalok vezetik a kisebbek közösségeit. Az iskolában minden szervezésben kapnak feladatot, és mindig van visszajelzési lehetőségük, igazgató is rendszeresen konzultál velük. Nyitottak vagyunk az ötleteikre. A DÖK fontos szerepet játszik az iskola életében, számítunk rájuk mindenben. Figyelünk kezdeményezéseikre, mögé állunk, ha valami nőni akar. A diákok aktívak, bátran kezdeményeznek, legutóbb egy bál valósult meg az ötletükből. Kiemelkedő a gólyák bevezetése az iskola életébe, ez is DÖK feladat. Az iskolai élet interaktív folyamat, mindenkinek van akár egy kis feladata, saját élménye, hogy ő is hozzátett valamit az egészhez.
Induló iskolaként különösen nehéz lehet a járványhelyzet.
P.N.É. Valóban. Az új indítású iskola épülete a Covid előtti utolsó pillanatban készült el. Volt egy tervünk, hogyan akarunk haladni, hogyan fogjuk végigkísérni az első induló osztályt az érettségiig. Ők 11-esek voltak az első bezáráskor. Velük fészekmelegből indultunk, úgy éreztük mintha mindegyik a saját gyerekünk lenne. Nehéz volt elengednünk az eredeti terveinket. Az ima és a közösség ereje itt is segített bennünket, leleményességgel, összefogással végül semmi nem maradt el, sem a szalagtűzés, sem a bál, sem a ballagás. Nem a kétségbeesés határozta meg helyzetünket, hanem a tenni akarás lelkülete. Meg akartuk találni a hogyant. A hat év alatt mindig a bizalomból és a gondviselésbe vetett hitünkből dolgoztunk, ebből táplálkoztunk és növekedtünk. Most is így volt.
Veresegyházi Katolikus Gimnázium
Az alulról építkező, első évben 2 osztályt indító iskolának ma 11 nappali gimnáziumi osztálya van, 3 év szükséges még a teljes felfutáshoz. Az esti gimnáziumban hat osztályuk van, négy általános gimnáziumi osztály és két szakmára épülő osztály. Veresegyház és a körülötte levő kistérség az iskola felvevő területe. A város az ország egyik legfiatalabb városa – rengeteg családdal, nagycsaláddal – az átlagéletkor 35 év körüli.
