30 oktatási intézmény – óvoda, általános – és középiskola, valamint szakképző iskola – működik a Váci Egyházmegye területén az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) fenntartásában, lefedve az egyházmegye egész területét, úgy a hátrányos helyzetű térségeket, mint a dinamikusan fejlődő agglomerációt. Közösségteremtés és a közösség megtartása köszönhető az intézményhálózatnak. Hogyan látja Selmeczi Zoltán, a Váci Egyházmegye EKIF főigazgatója a főhatóság szerepét és feladatát a fenntartásban – erről beszélgettünk az EKIF váci központjában.
Hogyan épül fel a Váci Egyházmegye oktatás-nevelési palettája?
Az egyházmegye, majd az EKIF, 32 éve intézményeket alapít és tart fenn az óvodától a szakképzőig, ebben az évben immár 30 köznevelési intézményt. A rendszerváltás utáni legnehezebb első években három intézményt alapítottak az elődök. . Első intézményünk Dabason a Szent János Katolikus Általános Iskola volt. Nehéz kezdeti időket megélve, hosszú vajúdást követően a mai napig kiváló eredményeket produkáló iskola. Majd a váci Karolina iskola, aztán 1992-ben Balassagyarmat, melynek alapításában jómagam is szerepet vállaltam. Az idő múlásával egyre nagyobbak lettek a társadalmi, egyházközségi és szülői igények, és továbbra is újabb és újabb megkereséseket kapunk. Tavaly két intézményt alapítottunk, egy óvodát Balassagyarmaton és egy többcélú oktatási intézményt Fóton. Idén újra két óvoda van kilátásban, az igény azonban ennél jóval nagyobb lenne.
A Váci Egyházmegye észak-déli, 280 kilométerre kiterjedő területét nagyjából egyenletesen fedik le intézményeink. A centrális régióban, Budapest agglomerációjában nagyon nagy az igény az intézményalapításra. Ott a legintenzívebb a fejlesztés is.
Alapításról, nem átvételről beszél. Ez az egyházmegye álláspontja ez?
Marton Zsolt egyházmegyés főpásztorunkkal egyetértésben azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy lehetőség szerint nem veszünk át más fenntartóktól intézményeket jogutódlással, hanem újakat alapítunk. Leginkább szülői közösség vagy az egyházközség kezdeményezésére fontoljuk meg az alapítás lehetőségét, ritka, hogy a régi fenntartó keres meg minket, bár erre is volt példa az elmúlt évben. Az alapítás során nagyon fontos, hogy találjunk olyan pedagógiai vezetőt, igazgatót, vagy óvodavezetőt az intézmény élére, aki szakmailag és hitéleti szempontból is hiteles, és megfelelő gyakorlattal rendelkezik, lehetőség szerint van élő kapcsolata az érintett egyházközséggel, annak vezetőjével a plébános atyával.
Minket a jogszabályok nem kötnek a nyilvános pályáztatás tekintetében, felkérésre is nevezhetünk ki intézményvezetőt. Felkérés esetén is kérünk szakmai, vezetői programot a jelöltektől, valamint minden esetben kikérjük a helyi egyházközség vezetőjének véleményét, mielőtt Püspök atya egyetértésével kinevezésre kerül a vezető.
Intézményeink alapításakor, a gyermekek, tanulók felvételekor természetesen fontos szempont az egyházi kötődés, a hitélet jelenléte a gyermekek családjaiban, azonban azt gondoljuk, hogy hibáznánk, ha kizárnánk közösségeinkből, óvodáinkból, iskoláinkból az útkereső családokat, gyermekeket, hiszen az evangelizáció jegyében az Istent-keresőket is meg kell szólítanunk, be kell fogadnunk. Azokat is várjuk intézményeinkbe, akik nyitottak hitigazságaink megismerésére.
Hátrányos helyzetű területek is részei az egyházmegyének. Mennyire van jelen oktató-nevelő munkájával itt az Egyház?
Hitvallásunk, hogy ez is része küldetésünknek, missziónknak, nem is zárkózunk el ez elől a feladat elől sem. Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye kis településein is jelen vagyunk, intézményeink mintegy negyede éppen ezeken a területeken működik. Vállalnunk kell ezt a feladatot akkor is, ha az állami támogatáson túl többletfinanszírozást igényel az alacsonyabb tanulólétszám miatt. Mert ha nem lennénk jelen a kistelepüléseken, akkor ott vélhetően nem működne iskola. Az állami fenntartó érthető módon, financiális és oktatásszervezési okok miatt igyekszik centralizálni.
Az EKIF akkor mond igent az alapításra, ha az önkormányzat, az egyházközség, a szülői közösség vagy a pedagógusok túlnyomó többsége igényt támaszt az egyházi nevelés-oktatás iránt. Így vagyunk jelen többek közt Tiszajenőn, Patakon, Borsosberényben, Kocséron. Mindegyik kistelepülési intézményünkben azt látom, hogy a pedagógusok nagyon odaadóan végzik a munkájukat, a szülők támogatóak és hálásak. A helyi társadalmi környezet is befogadó, támogató, kiváló együttműködést sikerült az elmúlt évek során kialakítani a települési önkormányzatokkal is, akik még anyagilag is készek támogatni az intézményt. Minden igyekezetünk, minden tevékenységük arra irányul, hogy életben maradjon az iskola. Ez látszik az iskola külső környezetén is, rendben tartott iskolaudvarok, felújított épületek tanúskodnak a jó gazda módjára végzett munkáról. A települési önkormányzatok szűkös forrásaik ellenére az intézményeink mellé állnak, besegítenek a felújításba azért, hogy a településen élő gyerekek megfelelő körülmények között tanulhassanak. Láthatjuk, hogy a helyi közösségek ezáltal is erősödnek, és segítséget kapnak a családok azáltal, hogy gyermekeik helyben maradhatnak legalább alapfokú tanulmányik idejére. Ezekben a falvakban még gyakori a több generációs család. A magyar társadalom túlélése szempontjából ez egy kulcskérdés. A nagyvárosokra már abszolút nem jellemző, de a kis falvakban a családok a gyerekek számára még mintaként hordozzák ezt az életformát a családban való nevelkedés személyiséget, kapcsolódási képességet erősítő voltát. Annak is tanúi lehetünk, hogy a hagyományos népi vallásosság mellett a többgenerációs család és az iskolai nevelő hatása nyomán gazdagabbá válik egy új szemléletű vallásossággal az iskolának köszönhetően.
Hogyan van jelen az iskolák mindennapi életében az EKIF?
Nem szerencsés, ha a fenntartó rátelepszik az intézményeire, de támogató, segítő attitűddel jelen kell lennie. A fenntartó feladata, hogy szakmai, erkölcsi és hitéleti támogatást nyújtson, de emellett meg kell adnia azt a pedagógiai szabadságot, amely talaján az intézmények képesek az örömhírt eljuttatni a rájuk bízottakhoz. A szerető istenarcot megmutatni képes minden keresztény, katolikus pedagógiát támogatunk, nem preferálunk közülük egyet sem. Jól képzett, többoldalúan fejlett pedagógus-közösségeink vannak, amelyek nyitottak mindarra, ami a mindennapokban, a nevelésben Jézus Krisztus ügyét szolgálja.
Tud-e támogatást nyújtani a pedagógusoknak továbbképzésben?
Azt gondolom, nálunk a pedagógusaink továbbképzésének biztosítása széles körű, igyekszünk minden igényt támogatni, ami egybeesik az Egyház küldetésével. Arra is figyelünk, hogy pedagógusaink teljesíteni tudják a jogszabályokban előírt továbbképzési kötelezettségüket, ha ez teljesült, van mód egyéb képzésekbe való bekapcsolódásra is saját, belső igényük alapján. Hívhatnak előadókat a tantestületek, belefoghatnak képzésekbe. Többféle úton indultunk el. Kiemelt terület a hitoktatás. Fontosnak tartjuk, hogy intézményeink, illetve az egyházmegye területén működő iskoláink hitoktatói egységet alkossanak, közösségben legyenek. Fontos számunkra, hogy még a kis 14-15 fős tantestületben is jelen legyen legalább egy önálló hitoktató. Egész más a kapcsolódása a tanulókhoz, ha folyamatosan jelen van, mintha hetente egy-két órára külsősként megy be az intézménybe. Örülünk annak, és támogatjuk is, ha valaki a tantestületből katekéta, hitoktatói, hittanári képzésre vállalkozik. Az a tapasztalat, hogy ezek a tanárok közösségformáló erővé lesznek a tantestületben, kovászként járják át a közösségeket.
A családi életre nevelés egyre inkább fókuszba kerül a társadalomban. Örömmel mondhatom, hogy nálunk nem most fedeztük fel ennek a jelentőségét, hat-hét éve fókuszban van, és a Családi Éltre Nevelés (CSÉN) akkreditált program révén már 2015 óta konkrétan is jelen van intézményeink túlnyomó többségében. Ma már ott tartunk, hogy CSÉN pedagógusokat és mentortanárokat képzünk az EKIF költségvetéséből biztosítva a forrást.
Legújabb ösztönző a Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíj.
Igen, valóban. Folyamatosan hallunk a pedagógus-utánpótlás nehézségeiről, fontosságáról. A pedagógus-korfa a 50-65 év közöttiek jelentős túlsúlyát mutatja. Mi a pedagógusképzési ösztöndíj bevezetésével elindultunk egy úton Elindítottuk a Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíjat egyetemista és főiskolás diákok számára, akik tanító, tanár, gyógypedagógus vagy óvodapedagógus szakon tanulnak. Itt fontos kiemelni, hogy bármelyik felsőoktatási intézményben tanuló hallgató jelentkezhet, aki vállalja, hogy tanulmányai befejezését követően az Egyházmegye fenntartásában működő valamelyik nevelési-oktatási intézményben helyezkedik majd el, továbbá vállalja, hogy a képzés során tartja a kapcsolatot a választott köznevelési intézményünkkel, ahonnan a vezetőtől támogató nyilatkozatot kell hoznia a pályázat benyújtásával egyidejűleg. Az intézmény biztosítja a hallgató szakmai gyakorlati helyét és mentorálja őt a tanulmányai alatt. Ez az ösztöndíj akár havi 50.000 – 75.000.-Ft támogatást is jelenthet egy hallgató számára.
Milyen az érdeklődés?
2021-ben hirdettük meg először a Migazzi Ösztöndíjat, azt tűztük sikerkritériumként, hagy, ha az első évben tíz jelentkező lesz, érdemes folytatni. 22 pályázó volt, és mindenki megfelelt a feltételeknek. Most hirdetjük meg újra, félévenként lehet ugyanis pályázni. Az ösztöndíjrendszer azokat is támogatja, akik már a pedagógus pályán vannak, de valami újat tanulnak, így például a katekéta hallgatókat is bíztatjuk, hogy jelentkezzenek az ösztöndíjra.
Van-e mód anyagilag is kifejezni megbecsülésüket pedagógusaik felé?
1300 pedagógust és 250-300 technikai alkalmazottat foglalkoztatunk. Állami támogatásból élünk, ugyanazt a forrást kapjuk, mint az állami iskolák. Extra többletjuttatásra nincs módunk, de helyes forrásgazdálkodás mentén igyekszünk olyan feltételeket biztosítani, ami kifejezi a megbecsülést anyagiakban is. Különösen az agglomerációban erős a versenyhelyzet, amelybe nekünk is bele kell állni. Jó légkör és fenntartói szakmai megbecsülés mellett törekszünk érezhető mértékű anyagi többletjuttatásokra is. Nálunk is működik a jubileumi jutalom rendszere. Folyamatban van egy, a pedagógiai, szakmai teljesítményt is elismerő, ún. minőségi célokhoz rendelt jutalomrendszer kidolgozása is az EKIF-es intézményeknél.
Miben jelentkeznek a legfontosabb szülői elvárások?
Úgy gondolom, leginkább a biztonságos, óvó-védő környezetet várják el, ezt az igényt látom az utóbbi időben erősödni a partnereink részéről. A gyereket annyiféle információ éri mentálisan, pozitív és negatív ingerdömping veszi körül. Nagy figyelemmel kell jelen lenni, hogy segíteni tudjunk eligazodni ebben a rengetegben. Iskolaalapításkor kettős célt követünk. Magas színvonalon oktató, képző, szakmailag nívós intézményt kell fenntartanunk, ahol párhuzamosan biztosított a hitéleti és erkölcsi nevelés, növekedés is. Azt szeretnénk, ha stabil, erkölcsében és hitéletében erős, az életre felkészült fiatalokat adhatnánk vissza a családoknak, adnánk a közösségeknek, a hazának.
Melyek a Váci Egyházmegye legfontosabb EKIF rendezvényei?
Kinevezésemkor, 2020 tavaszán a pandémia éppen korlátozta, majd megállította a nagyszabású eseményeket. Amióta itt vagyok, korlátozott keretek között tudunk rendezvényeket tartani. Amint a lehetőség engedi, vissza fogunk térni azokhoz a közösségi programokhoz, melyek az Egyházon belül az egységet szolgálják, jelképezik. Nehéz időszak van mögöttünk, remélem, mielőbb vissza tudunk térni a régi életünkhöz. 2022-ben az ifjúsági lelkészséggel, az egyházmegyei Ifjúsági Irodával közösen készülünk két nagy rendezvényre. Legyen meglepetés, hogy pontosan melyek lesznek ezek.
Ezen túlmenően élethivatásunknak megfelelő keretek között, liturgikus eseményekkel nyitjuk és zárjuk a nevelési, illetve tanévünket; minden évben egyházmegyei szintű Veni Sancte szentmisében hívjuk közösségeink életére, munkájára a Szentlelket, majd az év végén tartott Te Deum keretében adunk hálát a sokszor méltatlanul is megkapott kegyelmekért az Úrnak
Említette balassagyarmati iskolalapításban való közreműködését. Milyen pedagógusi pályát járt be?
Ferences gimnáziumban érettségiztem Esztergomban. A tanításban közel egy évtizedet töltöttem el 1989-1997. között. 1992-ben alapítottuk meg Balassagyarmaton, egy volt zárdaépületben, a katolikus iskolát. Meghirdettük az indulást, és minden várakozásunkat felülmúlva már az első tanévre 188 gyermeket írattak be a helyi és a környező falvak családjai. Nagyon szép indulás volt, erős elkötelezettséggel minden oldalról; a családok gyermekeikkel közösen és az elkötelezett pedagógusok együtt nagy, szent tervekkel fogtak hozzá a munkához.
1997-ben elragadott a közigazgatás. Oktatási referensnek, majd osztályvezetőnek kért fel a város polgármestere. Azóta az oktatásirányításban dolgozom, 1997 – 2012. között oktatási osztályvezető a városházán, majd 2012 – 2013-ig tankerületi igazgató, 2013-tól főosztályvezető és egyben megbízott elnökhelyettes a Klebelsberg Központban. 2015 áprilisától 2020 márciusáig főosztályvezető az Oktatási Hivatalban. Szerettem a közigazgatást, főként mert mindig pedagógus közösségekkel dolgoztam fenntartóként, szakmai irányítóként. Szívem vágya volt, szakmailag körülvenni, segíteni az intézményhálózatot. Ezt most, mint fenntartó, 2020 áprilisától a Váci Egyházmegye keretei között újra igyekszem a legjobb tudásom szerint, a Jóisten ügyét szolgálva tenni. Gyökereimhez, az anyaszentegyházhoz tértem vissza az egyházi fenntartónál. Aki beleszületik egy katolikus családba, majd egyre inkább belenő a keresztény közösségbe, ott tud igazán kiteljesedni, és tudja a legnagyobb teljesítményt kihozni magából, alázattal, hitelesen végezve a munkáját. Ezért vállaltam el Püspök atya felkérésére immár közel két éve ezt a szolgálatot. Az út, amelyen közösen elindultunk, helyes iránynak bizonyul. Igyekszünk a legjobban szolgálni, úgy érzem, sok kegyelemet kapok, kapunk a mindennapokban. Intézményeink, a szülők közösségei megelégedéssel állnak mellettünk, bátorítanak bennünket. Az ember, szíve szerint mindig pedagógus marad. Igyekszem egységbe forrasztani a közösségeket, ebben tud támogatást adni a fenntartó, és tudja támogatni a hitéleti tevékenységet együtt a lelkipásztorokkal. Számomra fontos, hogy kitűnő munkatársaimmal együtt Isten országa irányába formáljuk a közösségeket. Mindehhez erőt, tartást és kitartást a rendszeres ima, a biztos családi háttér, a lelki vezetőmmel, megyéspüspök atyával és a lelkipásztorokkal való sok-sok átbeszélgetett, átelmélkedett óra ad.
Tervek?
Kiemelten fontos intézményeink, vállalt feladataink stabilitása, az újonnan adódó fenntartói feladatoknak, kihívásoknak való megfelelés, az érintett közösségek megelégedésére végzett munka. Nagyon erős a vágy bennem, hogy a következő években egyre közelebb kerüljenek egymáshoz az intézményeink tanulói, az ő családjaik és a helyi egyházközség lelkipásztorai, valamint az EKIF, mint fenntartó, hiszen az Egyház jövőjének záloga az egységben haladás Isten országának építésében. Mindennek alfája és ómegája az erős egyházi közösségek jelenléte a társadalomban. Ezen dolgozom az iskolaapostoli hálózat kialakításával, amelyben sok támogatást nyújtunk egymásnak az Egyházmegye lelki vezetőivel.
Elődöm, Csáki Tibor atya rendkívüli érzékkel és elkötelezettséggel a pedagógus közösségek lelkiségének formálásában van a segítségünkre az intézményekben. Hetente járja az iskolákat, ahova hívják. Mint kovászt, ott hagyja a lelke egy részét a pedagógusok között. Munkája nyomán hitéleti munkacsoportok alakulnak, amelyek, mint mustármag növekednek, hatást gyakorolva az egész közösségre. Egy folyamat elején vagyunk. Járatlan az út, de elindultunk és Isten kegyelmével bőséges gyümölcsöt igyekszünk teremni.
