Az iskolai közösség életteli személyességén sokat lendít, ha a közösség vezetője a merev, megcsontosodott formákon túllépve eleven, humorral, szeretettel teli gondolatokkal szólítja meg a diákokat. A budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának tanévnyitó beszédét adjuk közre az alábbiakban.
SZERZŐ: NYÁRY ZSIGMOND
FOTÓ: Lázár Ervin művének címlapja, MMA
Egész kompánia verődött össze a négyszögletű kerek erdő tisztásán. Nagy volt a heherészés és a hahorászás a kidőlt fa körül.
– Kár, hogy nem hoztam uzsonnát – sopánkodott éppen Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán –, azt hittem, ma csak évnyitó lesz.
– Szerintem ki fogod bírni így is – vélekedett Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl –, egy kis éhezés jótékony hatással van a jellemre, acélosabbá teszi a testet, nemesíti a lelket.
A többiek elhallgattak, kicsit furcsán néztek rá. Aromo ugyanis teli szájjal beszélt, ahogy épp egy káposzta torzsáját rágcsálta.
– Szerintem meg, éppenséggel, megkínálhatnád Bruckner Szigfridet – javasolta Szörnyeteg Lajos –, szemmel láthatóan éhes.
– Köszönöm, inkább ne – nyögött szomorúan a káposzta torzsájára nézve Bruckner Szigfrid. – Szörnyű lenne, ha például a menzán is ezt kínálnák.
– Lehetne rosszabb is a helyzet – kapcsolódott a beszélgetésbe Ló Szerafin –, szerintem örülj, ha káposztát kapsz. Mert mi lenne, ha mondjuk még zabkása sem lenne? Vagy tudod mit? Ha egyáltalán nem is lenne menza!
– Az tényleg rémes lenne, nem is tudom, akkor minek járnék iskolába – vallotta meg Bruckner Szigfrid.
– Azért lehetne még rémesebb is – tűnődött el Vacskamati, miközben a kora reggeli szellőben fázósan magára igazította kötött szvetterét. – Mi lenne, ha nemcsak menza, de például fűtés sem lenne? Mondjuk, egész télen! Teszem azt, gáz sem lenne, amivel a kazánt fűtik.
– Vagy nem lenne áram! – tódította Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, aki eddig hallgatott, de most ő is belelendült –, ott állna szomorúan a sok villanypózna, de mindhiába, mert a vezetékeikben nem lenne áram! Mi meg ott kuksolnánk egész nap a félhomályban.
– Na, akkor aztán az okostáblát sem lehetne bekapcsolni – jegyezte meg Aromo kissé tudálékosan.
Ezektől a gondolatoktól elcsöndesedett a társaság. Lógó orral néztek maguk elé.
– Úgy érted, még a sportpályán sem lenne világítás? Akkor aztán tényleg semmi értelme nem lenne az iskolának – vélekedett Ló Szerafin.
– Dömdödöm – szólalt meg ekkor Dömdödöm, aki szokásához híven eddig csak hallgatott.
Ezen mindannyian elgondolkoztak. Hogy valóban, menza nélkül, fűtés nélkül, világítás nélkül, vajon mi értelme lenne az iskolának.
– Dömdödöm – mondta egy kis szünet után ismét Dömdödöm.
– Dömdödömnek igaza van – jelentette ki Ló Szerafin –, ha meg van fűtés is, meg világítás is, meg menza is, akkor meg minek maga az iskola?
Senki sem válaszolt, ezen még sokkal jobban elgondolkodtak.
– Na, a nagyszerű hangulatra való tekintettel, kinek van még valami jó rémes ötlete? – kérdezte Mikkamakka, aki most érkezhetett, de eszerint egy ideje már hallgatta a társalgást. – Mondjuk… nem lenne igazgató?
– Az azért nem lenne akkora tragédia – jegyezte meg epésen Vacskamati.
– Bátorkodom megkérdezni – szólt közbe Szörnyeteg Lajos –, de akkor mégis, ki mondaná a beszédeket? Talán te szeretnél évnyitó beszédet tartani?
– Minek az? – lázadozott Vacskamati. – Az évnyitó beszédek szörnyen unalmasak.
– És szörnyen hosszúak – tódította Bruckner Szigfrid. – Emlékszem, egyszer olyan hosszú volt, hogy majdnem lekéstük az ebédet.
– Na jó, akkor ki tud valami még szörnyűbbet elképzelni? – kérdezte Mikkamakka.
Mindenki lázasan gondolkodott. Ha van fűtés, világítás meg menza, meg esetleg igazgató, akkor vajon mi hiányozna az iskolából?
– Mi lenne, ha tanítás sem lenne? Mondjuk valami nyavalya miatt sokan betegek lennének egyszerre, és bezárnák az iskolát… – eresztette szabadjára fantáziáját Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.
Erre megint nagy csönd lett. Próbálták elképzelni ezt a lehetetlennek tűnő felvetést.
– Dömdödöm – szólalt meg egy idő után Dömdödöm.
– Dömdödömnek megint igaza van – jegyezte meg Szörnyeteg Lajos. – Akkor aztán mi sem találkoznánk.
Erre megint csönd lett. Jó nagy.
– Én tudok még ennél is rémesebbet – vette vissza a szót Mikkamakka. – Mi lenne, ha nem zárna be az iskola, lenne fűtés meg világítás, meg tanítás, Bruckner Szigfrid kedvéért még menza is, és mi is találkoznánk, de minek…
– Hogy érted, hogy de minek? – érdeklődött Nagy Zoárd.
– Hát úgy, hogy találkoznánk, de minek, mert például mindenki folyton csak veszekedne a másikkal – magyarázta Vacskamati. – És, teszem azt, még a tanárok is mindig csak undokak lennének.
– Te nyertél – mondta halkan Szörnyeteg Lajos –, ennél borzalmasabbat tényleg nehéz elképzelni.
– El kell ismernem, ez még annál is rosszabb lenne, mint ha bezárna a menza – állapította meg Bruckner Szigfrid.
Egyetértően hallgatott mindenki. Üldöngéltek a kidőlt fatörzsön meg a fűben, próbálták elképzelni, milyen lenne. A fiúk folyton verekednének, a lányok folyton veszekednének, a tanárok meg undokak lennének.
– Hát nekem ahhoz sem lenne kedvem, hogy betegyem a lábam az iskolába – vallotta be Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, – akkor már szívesebben járnék faiskolába.
Elcsendesedett a kompánia, a jókedv is megfogyatkozott.
Ezúttal is Dömdödöm törte meg a csöndet:
– Dömdödöm.
Aztán határozottabban is megismételte:
– Dömdödöm – és föltápászkodva elindult az ösvényen az iskola felé.
– Dömdödömnek igaza van, sietnünk kell, hogy mi legyünk az elsők – mondta Aromo. – Ha ugyanis mi vagyunk az elsők, és nagyon-nagyon kedvesen fogadunk mindenkit, akkor utána majd mások is kedvesek lesznek az utánuk érkezőkkel.
– És akkor mindenki örül a másiknak, és senki nem akar majd veszekedni meg verekedni – tette hozzá Vacskamati.
– És talán még a tanárok is kedvesek lesznek! – pattant föl a helyéről Ló Szerafin.
– És talán az igazgató sem fog hosszú, unalmas beszédeket mondani – zárta le Mikkamakka, de ezt a többiek már nem hallották, Mikkamakka is csak a hátukat láthatta már.
Mire az iskolához értek, egymás hátát csapdosva, heherészve és hahorászva zúdult be a kapun az egész kompánia.
Amennyiben más sem kíván tanévnyitó beszédet tartani, a 2022/23-as tanévet – az elhangzottak szellemében – ezennel megnyitom!
