Szeretem a nyarakat. A vakáció időszakának lelassuló tempóját. Azt, hogy mindenre több idő jut. Lehet jókat beszélgetni hosszúra nyúlt családi reggelik során, az olvasni kezdett könyv nem vár napokon keresztül arra, hogy újra kézbe vegyék. Rendelkezésre áll elegendő idő rácsodálkozni a világra, vagy egész egyszerűen elgondolkodni alapvető dolgainkról. Nyáron például jobban, mélyebben dolgozik bennem egy-egy igehirdetés, prédikáció. Így történt, hogy pár héttel ezelőtt a templomban a pap a példaképekről beszélt. Megemlítette, hogy egy nyári táborban, fiataloknak tartott ebben a témában előadást. Gondolatai megérintettek engem is, szavai napokon keresztül újra és újra eszembe jutottak. Amikor a mai évnyitóra készültem, megint beugrott ez a prédikáció, felidéztem a hallottakat és végül úgy döntöttem, idehozom Nektek is, hiszen véleményem szerint érdemes egy kicsit nagyító alá tennünk, mit is jelent ma, a 2020-as években az a szó, hogy példakép.
SZERZŐ: BARLAY BENCE
KÉP: A Hale-Bopp üstökös. Philipp Salzgeber
Példakép.
Ma ez a fogalom más jelentéssel bír, mint kétezer évvel ezelőtt. Jézus idejében a példaképet úgy hívták, hogy Mester, akitől tanulni lehetett, aki mellett elköteleztem az életemet, azonos az értékrendünk, hasonlóan gondolkodik, mint én és egy olyan lelki, szellemi hagyatékkal bír, amit nekem is meg kell szereznem és el kell sajátítanom. Ebben a tanulási időszakban segít nekem, mint meghatározó, irányt mutató, támogató és segítő mester. Ez a modell szinte már az élet egyetlen területén sem található meg ebben a klasszikus formában, hiszen ma már sajnos a példakép más jelentéssel bír. A mai világban nincsenek, vagy nagyon ritkák a klasszikusan értelmezhető és megfogató példaképek, ma már a celebvilág uralkodik virtuális élet-berendezkedésünkben. Bármelyik közösségi oldalt nyitod meg, bármelyik bulvárműsort nézed vagy újságot veszed a kezedbe, azokban legtöbbször nem valódi értéket teremtő, felépítő embereket találsz példaként említve, hanem olyan személyekkel találkozhatsz, akik botrányaikról, magánéletük válságairól, feltöltött szájukról, nyaralásukról vagy éppen a válásukról beszélnek, és ezért kerülnek a figyelem középpontjába. Ám azért, mert beszélnek, vagy éppen cikkeznek róluk, az még nem jelenti azt, példaképekké válhatnak a mi számunkra. Sajnos ez a törés az emberiség gondolkodásában nem új keletű, ez a hatás nem csak napjaink problémája! A következő sorokat ötven évvel ezelőtt, 1975-ben vetette papírra egy kanadai festőművész: „Az igazán népszerű hősök ma már nem a hatalmasok, a birodalomépítők, a feltalálók, akik véghez vittek valamit. Notabilitásaink filmsztárok és popénekesek, a szabadidőnkben látható „szép” emberek, akik inkább az élvezet filozófiáját hirdetik, mintsem a fegyelemét és a nehéz erőfeszítésekét.” Ez a megfogalmazás figyelemre méltó, hiszen ebből kiindulva definiálhatjuk, mit is jelent nekünk, példaképnek lenni. Példakép az előzőek szerint az lehet, aki fegyelem, munka, fárasztó erőfeszítés által valami szépet, értékeset teremt, amire mindenki büszke lehet. Az lehet példakép, aki egy közösséget, nemzetet megajándékoz egy olyan sajátos eredménnyel, amelyik a közösség egészét építi és felemeli! Ám azok a „szép” emberek, akik az élvezet és a botrány filozófiáját közvetítik, azok nem válhatnak példaképekké. Nem válhatnak azzá, mert nem is azok. Példakép tehát: egy olyan személy, aki cselekvéseivel, magatartásával, életével példát ad, mutat, aki méltó a követésre. És azt gondolom ez a rövid, tömör és egyszerűen megfogalmazott definíció helyre is teheti bennünk ezt a kérdést: csak olyan embereket tartsunk példaképnek, akik az előbbi meghatározásnak megfelelnek az életükkel, elért eredményeikkel! Milák Kristóf a sport, Karikó Katalin a tudomány világából, vagy Albert Schweitzer (akit gyerekkorom óta példaképként tisztelek) a rászorulókat segítő emberségével például ilyen emberek.
Most nézzük meg azt, miért van szükség a mi életünkben példaképekre, és mi alapján válasszuk őket? Mit is jelent a Biblia szerint példaképnek lenni? Nézzük meg Jézus életét, hogyan válhatott példaképpé egyes emberek életében? Mert azt is tudjuk nem vált mindenkiében azzá!
Máté evangéliumában olvashatunk a gazdag ifjúról, aki odamegy Jézushoz és megkérdezi tőle: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus válaszában a parancsok betartására hívja fel a figyelmét. A fiú nem tágít. Azt mondja, ezeket mind megtartottam, mit tegyek még? „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem. Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.”
Mit várnak legtöbbször az emberek választott példaképüktől az életükben? Legtöbbször azért keresünk ilyen személyeket, hogy igazolva lássuk eddigi életünket, alátámasszák az önmagamról, kiépített képemet! Erősítsenek meg abban, hogy én jó vagyok, jó úton haladok. Az előbb idézett evangéliumi szakaszban ez a fiatalember egy olyan példát, olyan Mestert keresett, aki megmutatja neki azt, amire az ő szíve vágyott! Kereste az üdvösség útját, amelyet (bármennyire is jó és törvényt tisztelő ember volt) magától megszerezni nem tudott. Ő ezt jól és reálisan látta, ezt jól ismerte fel! Az útkeresésében eljutott Jézusig, akiben felismerte azt, aki képes lehet arra, hogy megmutassa neki a helyes utat! Tanácsot kért, mert Jézust mesternek, olyan valakinek látta, aki hiteles volt előtte. Azért kellett neki Jézus személye, mert ő hitelesen élte és hirdette az Isten országába vezető út megtalálásának lehetőségét! Mégsem tudott azonosulni a válaszával. Hiszen azt olvassuk: „szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” Nem vitatkozni kezdett Jézussal. Nem azt olvastuk, hogy felháborodottan távozott volna, kijelentve, hogy Jézus most csalódtam benned. Csalódtam benned, mert neked csak sablonos válaszaid vannak, amit lehetetlen követni. Azt olvastuk, hogy szomorúan távozott, ami azt jelenti, rájött arra: Jézusnak igaza van, csak amit mond, azt nem tudom és nem is akarom megcselekedni, mert nagy vagyonom van! Ő Jézust csak azért kereste meg a maga problémájával, mert a mestertől csak igazolást várt és remélt! Arra gondolt, hogy valamilyen megoldást majd csak kitalálunk ezzel a Jézussal, hogy az üdvösségem is meglegyen és a vagyonom is megmaradjon! Ám Jézus nem ezt a tanácsot, nem ezt a példát tárta elé, hanem azt, hogy csak az válhat az én követőmmé, akinek a szíve és az élete is az enyém lehet! És tudjátok, ma is mennyi szomorú lelkű ember él Jézus mellett, mert világosan látja, mi hiányzik még az üdvössége kérdésében, és azt is tudja, hogy amit Jézus kér, nem fogj megcselekedni! Nem tud, nem akar lemondani a vagyonról, a hatalomról, a káros szenvedélyéről, a lustaságáról…
Nézzük meg, mit is jelent a Biblia szerint példának, példaképnek lenni. A szentírás szerint az válhat példaképpé, aki megérti és megéli az életéről kijelentett isteni szót és elrendelést! Mind a kettő fontos és szükséges ahhoz, hogy valakit példaként említsen a Biblia. Tehát először is megérti az Isten róla és neki kijelentett üzenetét, majd megéli azt. Van, amikor azt sok buktatóval, sok kudarccal sikerül elérni, van, amikor könnyebben megy. Egy biztos, egyik helyen sem olvashatunk olyat, hogy ez könnyen sikerülne bárkinek is. Gondoljuk csak végig például Ábrahám, Mózes vagy Dávid életét az Ószövetségből. Mindent lehet rájuk mondani, csak azt nem, hogy egyszerű lett volna az életük. Ami kiemelte őket a többiek közül, hogy személyes és jó kapcsolatuk volt Istennel, értették a szavát és megtették, amit mondott. Tudjuk a történeteikből, hogy ez nem ment simán, nagyon sokszor elfáradtak benne. Sokszor elfogyott a hitük, a türelmük, bukások, bűnök kísérték végig az életüket, ám egy szempont mindig tiszta volt előttük: próbáltak gyarló módon, de engedelmeskedni Isten szavának. Gondoljatok Ábrahám gyáva félelmére, amikor eladja, odadobja a feleségét a fáraónak csak hogy ő megmeneküljön. Gondoljatok arra, hogy Mózes egy gyilkos volt, akit végül úgy formált meg az Isten, hogy eszközévé tett a szabadulás szolgálatában. Ezek a bibliai példaképek sem voltak szuper erővel, rendkívüli élettel felruházva, ők abban voltak példák, hogy próbáltak mindvégig Isten engedelmes eszközei lenni! És ebből a szempontból nekünk, hívő embereknek sokkal könnyebb, mint a világnak, mert nekünk nem a celebvilágból kell választanunk, hanem ott vannak a bibliai személyek, az előttünk álló hívő emberek, akiknek az élete minden bűnük ellenére hitelessé, értéket teremtővé válhat, és ez hatással lehet ránk is. Keress Te is ilyen embereket, beszélgess velük, kérdezz sokat tőlük, figyeld az életüket és akkor tanulhatsz tőlük. Nem kell messze menned, közvetlen közeledben is vannak ilyenek. Csak figyelj és nyisd ki a szívedet.
Hagy említsek meg még egy fontos dolgot!
A Biblia szerint minden hívő ember példaképpé kell, hogy legyen az övéi és a környezete életében! Sokszor elfeledjük, hogy a hitet, Isten ismeretét, nem csupán önmagunkért kaptuk, hanem azért, hogy rajtunk keresztül láttassék meg az Isten a környezetünkben. A Biblia szerint minden hivő, Istent megértő ember példaképe kell, legyen ennek a világnak, vagyis te is és én is! Ez pedig csak akkor válhat valóra, ha engedek Jézus felhívásának: Jer és kövess engem! És itt természetesen nemcsak arra kell gondolni, hogy fizikálisan megyek Jézus után például a templomba, az is fontos, de ami még fontosabb, hogy Jézus tanító Mesteremmé, példaképemmé legyen! Figyeljétek meg a tanítványokat, akinek életében Jézus példaképpé lett, megváltozott jellemében és személyiségében is. Péter a nagyszájú, alázatos és csöndes emberré vált! Máté, az anyagias vámszedő, lelki, evangéliumtól átitatott emberré lett, Tamás a hitetlen, tanúságtevővé vált, vagyis mindegyiknek újjászületett a természete, a jelleme és a világhoz, környezetéhez való hozzáállása! Ezt jelenti, amikor valaki átadja az életét Jézusnak és Ő elkezdi formálni azt. Ezt a folyamatot sokan szeretnék megspórolni, ők úgy gondolják a Jézus-követést, hogy megtartják jellemüket, nem változtatnak magatartásukon és azt várják, hogy Jézus formálódjon át az ő kényükre-kedvükre. Csak akkor beszélhetünk Jézus követéséről, ha ő kezd el bennünket formálni. A Biblia arról is beszámol, hogy sokak elindultak Jézus után, ám mivel ez az átalakulásteremtő folyamat megszakadt vagy el sem kezdődött az életükben, ezért elhagyták a Mestert. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézusnak nem csak tizenkettő tanítványa volt, hanem sokkal több, csak ők menet közben mind elmaradoztak! Ismerjük az előbb említett gazdag ifjú történetét, aki vágyott Jézus után, de nem akarta a példáját követni, mert jobban szerette a vagyonát. Örök elrettentő példaként ott van Júdás, aki hiába töltött együtt Jézussal három évet, semmit nem változott és az első igazi krízisben árulóvá lett. Fontos tehát megértenünk, hogy a jézuskövetés gyakorlata azt jelenti: Jézus, mint példakép átformálja a jellemünket, az életgyakorlatunkat és Mesterünkké lesz. Mert általa értjük meg Isten velünk kapcsolatos terveit, amelyeket aztán elkezdhetünk megélni a hétköznapokban.
Reménytelennek tűnő időszakban élünk manapság. Háború a szomszédban, gazdasági válság, emelkedő infláció, elszegényedés itthon, meggyengülő Európa, viszályok mindenfelé… és még hosszasan sorolhatnánk. Na pont ebben a helyzetben van még erősebben szükség igazi példaképekre. Akik igazodási pontként járnak előttünk. Akiket érdemes követni. Akikre jó felnézni.
Figyelj csak! Szeretnélek egy jó kis kalandra meghívni. Legyél Te is, legyünk mi is példaképek. Ne gondolj semmi lehetetlenre. Csak hétköznapi apróságokra. Arra, hogy például fordulj oda szeretettel ahhoz az ukrán lányhoz, aki ma érkezik hozzánk a háborúból, rokonai meghaltak, nincs hova hazamennie, mert a lakásukat lebombázták. Arra, hogy találd meg, kinek, mivel segíthetsz, akár csak azzal, hogy rámosolyogsz, bánatában felvidítod.
Csak ennyi. Ugye, hogy nem sok?
És máris példaképpé válsz. Olyanná, akiben felsejlik a belénk teremtett istenarc.
Hiszem, hogy a fentiek jegyében összefogva, a Szent Imre egy jó, egy jobb helye lesz ennek a világnak.
Kívánom, hogy így legyen. Ez ad, ez adhat reményt.
És Don Bosco szavaival zárva:
Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni.
Ezzel a 2022-2023-as tanévet megnyitom.
