Ki a jó tanár? Ki a 100 pontos tanár?
A tanári munka valóságról folyó mai diskurzust – közvetlenül a bérek meg a politikai ügyek után – két téma uralja: a gyerekek motiválatlansága és az iskolai kreativitás elégtelensége. És valóban: a gyerekek számára más az érdekes, mint amit a tanár kínál, az érettségitől nem tartanak, az életben való boldogulás tapasztalataik szerint nem feltétlenül a tanulmányi eredményeken múlik. És az is igaz, hogy a tanári munkában éppoly kevés lehetőség van a kreativitásra, mint ahogyan a gyerekek foglalkoztatásában is: haladunk a tanterv szerint, kapálunk, kapálunk, hiába lenne kreatív az egyik gyerek, ha közben az osztály egészével meg az alapok elsajátításánál tartunk, s ha kreatívkodunk, pont az az építőanyag nem lesz a kezében, amiből felhúzná a különleges és egyedi palotáját vagy bármiféle extraproduktumát. A téma prioritását tehát el kell ismernünk, miközben a róla folyó diskurzus mégiscsak alapvetően elhibázott, és valójában off-topic. Beszélünk róla, de nem a lényegről beszélünk.