Terepen

Kategória
26Cikk

Óriásplakát Óvár határában

Sokszor szóba került már e lap hasábjain az ír rendező, Martin McDonagh, akinek filmjeiben így vagy úgy mindig megérez az ember egyfajta látens keresztény vonulatot, vagy mindenesetre az evangéliumok drámaiságából valami nagyon erőset. Három óriásplakát Ebbing határában című filmje is evangéliumi dráma: a Mater Dolorosa drámája, az igazságkeresés drámája, a felebarát akaratlan megsebzésének drámája. Vagy valami módon annak kifejezése, amit Pilinszky mondott: „Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” – Ez a plakátos-film juthatott eszünkbe most, a tanév végén, amikor végighullámzott társadalmi közösségünk kollektív képernyőjén a mosonmagyaróvári tanárnőnek címzett óriásplakát: köszönjük, Eszti néni. És a másik határmenti iskola juthatott eszünkbe, az Ottliké, amelynek narratívájában többek között ez is elhangzik: „A világ nem ért másból, mint hangos, elnagyolt, durva jelekből.” S ez a pedagógus-plakát is ilyen hangos és elnagyolt jelként kérdez rá: felfogjuk egyáltalán, milyen hatása van még a mai iskola-sivatagban is egy nevelőnek? Tud róla a közösség? És tud róla maga a nevelő? És tudunk róla mi, tanárok keresztényként? Olyan krisztuskövetőkként, akiknek életlényegük, hogy továbbadják az Örömhírt? S akiknek ez a sokszor el sem hitt multiplikátor-képességük méginkább feladatukká tenné az Örömhír megosztását? Katedrán és osztálytúrán, kémiaórán vagy éppen kosáredzésen? Tudunk róla, mi, tanárok, hogy nemcsak feladatunk lenne ez, hanem a pünkösdi képességet is megkaptuk rá?

Mire juthat el egy önkéntes összefogás? – roma gyerekek tanodája a zugligeti Szent Család-plébánián

Zugligeti modellként vált ismertté a médiában a Zugligeti Béke Tanoda, a ZuBéTa. Március közepe óta tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások, hallgatók, cserkészek és a plébánia hívei fognak össze, és foglalkoznak ötvenhárom menekülttel, ukrajnai roma származású, többségében írástudatlan gyermekekkel. Zugligetben, a Szent Család Plébánián kaptak helyet a napközbeni foglalkozásokhoz, szállásuk pedig, ahol többségében édesanyjukkal, nagyanyjukkal élnek, a Kútvölgyi úti Idősek Otthonának egyik zugligeti épületében van.

Hogyan beszéljünk a háborúról?

Mit tudunk tenni itt és most az iskolákban, a közösségekben? Sok mindent nem, de tudjuk támogatni a meghallgatást, a megértést, a vágyak megfogalmazását és azt, ami a békésebb lét iránti elköteleződést jelenti. Támogató beszélgetésekhez a resztoratív kérdések nyújthatnak segítséget: Hogyan érint mindaz, ami történik? Hogyan hat ez rád és másokra? Mi számodra a legnehezebb? Mire van szükséged? Mit tudunk tenni a közösségünk támogatásáért?

A hagyomány megtartó erejével – az ajaki katolikus iskolában jártunk 

Ha jól végzik a munkájukat, tulajdonképpen településük ellen dolgoznak. Az ajaki családok számára érték a tanulás, a szülők ösztönzik gyerekeiket, támogatják az iskolát. A tanárok felkészítik a gyerekeket a továbbtanulásra, így színvonalas középiskolákba jutnak így be, és a jó alapokról, eredményesen végzik el azokat. Majd továbbtanulnak, s diplomával a kezükben nem vezet út vissza a kisvárosba. Az ajaki Tamási Áron Katolikus Intézményben jártunk.

Biztos kapaszkodót ad, bárhova is kerülj

Precedens értékű esetként híresült el a nyíregyházi Huszártelep amikor szegregációról beszélünk. Valóban precedens értékű, ami ott történik a Nyíregyházi Egyházmegye és a vele együttműködő szervezetek révén. Az óvoda, iskola, tanoda, szervezőlelkészség, családsegítő a szépre, jóra, igazra, szentre igényt keltve, erre személyes példát mutatva az ott élők mindennapjainak kísérőivé szegődött.

Egyházi iskolák kezdeményezése az ukrajnai menekült diákok megsegítésére

A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Pedagógus Műhelye és a csatlakozó egyházi iskolák az alábbi felhívást tesszük közzé megszólítva egyházi iskolákban dolgozó kollégáinkat, tanítványaink szüleit, öregdiákjainkat.

Nagyon igyekszünk rátalálni egy mai útra – a Versegyházi Katolikus Gimnáziumban jártunk

Veresegyház különleges város. Polgármestere, Pásztor Béla, 1965 óta városvezető. Veresegyház céltudatos és organikus településfejlesztésének köszönhetően ma az ország egyik legélhetőbb települése. Az utóbbi harminc évben megháromszorozódott lakossága kinőtte copf stílusú, 18. századi műemléktemplomát. Széles közösségi összefogással szomszédságában 2016-ban új templomot építettek. A református közösség általános iskolát tart fenn, a katolikus pedig középiskolát indított.

Iskola a börtönben

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium katedrájáról vezetett Mihályi Anikó útja a börtöniskolába. Magyart, etikát, művészeti ismeretet tanít az őt meghatározó belső izzással: „Változtasd meg élted!” Tapasztalatairól kérdeztük.

Hogyan tudunk egymásnak a tantestületen belül segíteni? – két közös gondolkodásra hívó módszer a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium továbbképzésén

Milyen meggyőződés táplál, miért és hogyan vagyok tanár? Mit ad szakmai és emberi jólétemhez a tantestület, a személyes kapcsolatokon alapuló támogatás? Hogyan segíthetjük egynást elakadásokban, ismétlődő kudarcokban? November 15-én esetfeldolgozás az intervízió és megoldásfókuszú pedagógia volt a tantestület továbbképzésének témája.