A világesemény megnyitóján középpontba állították a diákságot: 1200 gyermek elsőáldozását és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak Veni Sancte, tanévnyitó szentmiséjét ünnepeltük. Angelo Bagnasco bíboros kiemelten szólt a fiatalokhoz.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA
Sok ezer ember ünnepelt együtt szeptember 5-én a Hősök terén, a NEK Titkárságának tájékoztatása szerint közel húszezren. Az oszlopcsarnok ölelésében álló pódium, rajta az oltárasztallal, szemben vele az egész teret betöltően 8000 fehér szék. Fenntartott helyek az elsőáldozóknak, szüleiknek, a katolikus iskolák diákjainak és a papságnak.
Kora délutántól folyamatosan érkeztek a résztvevők: a NEK logójával díszített fehérbe öltözött gyerekek, iskolájuk egyenruháját viselő csoportok, fehér albát viselő papok, papnövendékek.
A szentmise kezdetéig tartó hosszú várakozás alatt zene, ének, tánc, tanúságtétel hangolta a készületet. Szikora Róbert és Baricz Gergő énekelt – ők mindketten a NEK hírnökei.
Szikora Róbert, az R-Go énekese és frontembere arról vallott, miként merült el befutott zenészként mindabban, amit az élet kínál egy rockzenésznek. Elmondta, hogyan talált vissza 1970-es évek elején a siófoki nagytemplomban Istenhez. „A megtérésem pillanata sokkszerű volt, mert nem természetes, hogy a Jóisten utánad nyúl, de velem ezt tette, nehogy végleg elmerüljek. Én pedig igent tudtam mondani neki és megígértem, hogy ezentúl másként fogok élni.” Az énekes számára ez ma is azt jelenti, hogy a Jóistentől ajándékba kapott hit vezeti életét: „Egzisztenciális kapcsolatban vagyok Istennel, harminc éve mindennap, mindent megosztva vele élek. Napi szentmise-látogató vagyok.”
Baricz Gergőt, az erdélyi származású zenész, dalszerző, mint a NEK hírnöke, azt üzeni a fiataloknak, hogy „a világ nem véletlenek alapján működik, s mindenre van válasz, amelyekben maga az Isten jelenik meg. Mivel hiszek a létezésében, amikor nem tudom ésszel megmagyarázni a dolgokat, a hitbe kapaszkodok.”
Lackfi János tanúságtételét a rá jellemző humor és a fiatalság számára ismerős nyelv hozta közel a gyerekekhez. „Isten velünk volt az elmúlt harminc évben, mi nem küldtük el, és egyre közelebb jött” – a népszerű költő, író, műfordító családja életének csodáiról beszélt, mely megerősítette benne azt a meggyőződést: Bár hihetetlen az a kapacitás, hogy Isten szeretete mindenkire személyesen ki tud terjedni, de működik. Fontos, hogy mi is keressük őt, hogy elcsendesedjünk, itt és most közösségként, de egyénileg is. Más minőségű élet, béke és reménység vár ránk, ha beengedjük őt mindennapjainkba.
A színpadon fergeteges tánccal folytatódott a program. Magyarország, Mária országa címmel Káel Csaba rendezésében a Kárpát-medence magyarságát és keresztény hagyományait bemutató előadással lépett színpadra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, s vele együtt budapesti és vidéki amatőr és profi táncegyüttesek, hagyományőrző tánccsoportok tagjai is.
A megnyitó szentmise főcelebránsa és szónoka Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt. Koncelebrált Erdő Péter bíboros, Magyaroroszág prímása, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, külhoni főpásztorok és a világ különböző részeiből érkezett vendégek, mintegy száz püspök és több mint háromszáz pap.
A szentmisén a katolikus iskolák összkara, közel 800 fő énekelt együtt: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a váci székesegyházi kórusiskola, a Szent Angéla Énekes Iskola, a Pannonia Sacra Iskola énekkara, a szentendrei Szent András-iskola, a budapesti Pál Apostol-iskola kórusa, a székesfehérvári ciszterci gimnázium leánykara, a budapesti Egyetemi templom Don Bosco Énekkara, valamint a szolnoki Csillagfény Gyermekkórus. Zenei kíséretet a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium zenekara adott.
Erdő Péter bíboros az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK) megnyitva köszöntötte az ünneplőket. Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy a mai napon megnyithatjuk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A tavalyi halasztás után átérezzük, hogy az életünk nem pusztán a saját igyekezetünkön múlik. Köszönjük az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának segítségét és munkáját, és Piero Marini érsek úr munkáját, a magyarországi szervezők hősies helytállását, a magyar társadalom minden segítségét.
Kiemelten szólt a diáksághoz: „Szeretettel köszöntöm az elsőáldozókat, szüleiket, hitoktatóikat, lelkipásztoraikat, akik felkészítették őket az első szentgyónásra és az elsőáldozásra. Ezekben a napokban különösen is átérezzük, hogy Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik. Krisztus Urunk! Légy velünk! Adj erőt és világosságot küldetésünkhöz a mai világban! Add, hogy veled éljünk itt a földön és majd az örökkévalóságban!”
Angelo Bagnasco szentbeszédében így szólt az elsőáldozókhoz: „Ti vagytok az Egyház tavasza. Mi, felnőttek, a szeretet üzenetét hozzuk számotokra. Amikor magatokhoz veszitek Jézust az Oltáriszentségben, az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket.”
A szónok köszöntötte a katolikus iskolába járó diákokat. Arról beszélt nekik, hogy Isten nem ellensége a szabadságnak, a hit pedig nem a tiltások sorozatát jelenti, hanem egy hatalmas „igen” az örömre, még akkor is, ha elkötelezettséget kíván. A hit nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmét, és az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen.
Hozzátette: „Mi, felnőttek, aggodalommal figyelünk benneteket, az igazság és a jó útján indultok-e el. Vállaljatok-e a szeretet küzdelemmel járó útját?” Figyelmeztette őket: „A dolgok hamar elkopnak, az emberek megöregszenek. Tudnotok kell, az élet nem attól szép, hogy nincsenek benne megpróbáltatások, nehézségek, tévedések, de nem is akkor, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesztek, hanem akkor, ha hasznosak lesztek. Az Egyháznak szüksége van rátok, a fiatalságotokra, a lelkesedésetekre. Nektek viszont szükségetek van Jézusra.”
„Senki sincs egyedül egy ellenséges világmindenség közepén” – fogalmazta meg az Egyház üzenetét. „Egyetlen ember sem láthatatlan, azok sem, akik érzik a kereszt súlyát, akik sírnak, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hazájuk, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt, mert mindannyiunk atyja Isten, közel van hozzánk, kopogtat minden szív ajtaján. Osztozik az emberi sorsban, és felemel bennünket a Szentháromsághoz. Életünk világossága Krisztus, aki nem halt meg, ő a világ megváltója, az örök élet kenyere, aki az Eucharisztia által átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön. Most pedig közösségünk felemeli tekintetét, és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron, és velünk marad mindennap, a világ végezetéig. Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét. Emlékezzetek rá: arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia” – fogalmazott Angelo Bagnasco.
A homíliát követően Udvardy György érsek vezetésével az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat; mintegy 1200 gyermek erősítette meg Krisztus melletti elkötelezettségét a világesemény szentmiséjén.
A szentáldozás előtt Horváth Zoltán, a liturgia szertartásfelelőse szólt a gyerekekhez. „Ez lesz első találkozásotok Jézussal, aki meghalt értünk és megváltott minket. Loyolai Szent Ignác szavaival buzdítalak benneteket, hogy legyen ez az első alkalom szentáldozásaitok kezdete!”
