Ha meghalljuk a kifejezést: osztályközösség-építő program, talán sokunknak valami olyasmi ugrik be, mint a paintball, a lézerharc, a gokartozás, a mozizás, a rafting, a sütögetés, a színház, a mozi vagy a kalandpark. Ezeknek is meglehet a nyeresége az osztály számára, ugyanakkor némelyikük komolyabb költséggel jár, pályafoglalás, időpontegyeztetés kell hozzá, és külsős szakember bevonására is szükség lehet. A kirándulást bárki könnyen megszervezheti, kevés költséggel jár, és tetszőlegesen igazítható az osztály szükségleteihez.
SZERZŐ: LAKATOS MÁTÉ
KÉP: Erdő Zichyújfalu mellett, Nyar94 fotója (wikipédia)
Kikapcsol – Bekapcsol. Modern világunkban rengeteg inger ér minket: fényreklámok, hangok, a forgalom zaja, fülünkben szól a zene, pittyen a mobilon az értesítés hangja, reagálni „kell” a közösségi oldalon történtekre, stb. Az erdő mindezt kikapcsolja. Pláne, ha nincs térerő, vagy ki is kapcsoljuk a mobilunkat, vagy nagyon merészek vagyunk, és nem is hozunk telefont. Így lehetőségünk van odafigyelni az osztálytársakra, beszélgetni velük bármiről, megtervezni a következő osztálykirándulást, amire a fent említett programok némelyike nem ad lehetőséget. A kirándulás tehát kikapcsolja a külső ingereket és így bekapcsol az osztályközösségbe.
Kifelé ‒ befelé. Ahogy elindulunk, a társaság egy rendezetlen alakot vesz föl. Valakik elöl nyomulnak, diktálják a tempót. Mások némi különbséggel követik őket. Megint mások pedig inkább hátul poroszkálnak. Ilyenkor az ember kifelé, a többiekre figyel, akikkel épp együtt megy. És mindenkinek lehetősége van úgy alakítani, hogy egy darabig úgy sétáljon, hogy nincs senki a közelében. Ekkor lehet befelé figyelni, önmagunkra fókuszálni, egy kicsit saját gondolatainkkal lenni. Azt hiszem mindkettőre nagy szüksége a diákoknak, és nekünk tanároknak is.
Régi és új kapcsolatok. A túra során a csapaton belül mindenki ott halad és azokkal, akikkel éppen kedve tartja. Ebben az esetben valószínűleg olyanokkal megy együtt, akikkel az osztályon belül a legjobb barátságban van, így ezek „régi” kapcsolatok tovább erősödhetnek. Vagy azzal megy együtt akivel épp az azonos tempó egymás mellé sodorja őket. Ez könnyen lehet egy olyan osztálytárs, akivel amúgy kevesebbet beszélget. Így új kapcsolódások is kialakulhatnak az osztályközösségen belül, természetes módon.
Kihívás. Mire van szüksége épp az osztályodnak? Feszegetni a saját teljesítő- és tűrőképességének határait? Vagy épp ellenkezőleg, úgy együtt lenni, hogy most nem a minél jobb, osztályzatokban, pontokban, percekben, centiméterekben mérhető teljesítmény a cél? Könnyed rövid séta, semmi emelkedő, vagy hosszú teljesítménytúra, néhány kemény hegyi szakasszal? Az emelkedők leküzdése hosszú idő és nehéz, és van, hogy még a végét sem látjuk. Majd lejtő következik, ahol szinte magától visz a lábunk, és élvezzük az emelkedő legyőzésébe fektetett erőfeszítést. Jó mentális felkészülés ez a megmérettetésekre, akár az iskolában, a színpadon, a koncertteremben, vagy épp a sportpályán kerül rájuk sor. Sőt, magára az életre. A túrát ahhoz lehet igazítani, amire épp az osztályodnak szüksége van.
Öngondoskodás és segítség. A kirándulás öngondoskodásra, tudatos felkészülésre is nevel kicsiben. Ez főleg a fiatalabb diákoknál lehet fontos szerintem. Milyen ruhát, cipőt vegyek? Miben fogok tudni kényelmesen kirándulni? Esőkabát kell? Mennyi inni és ennivalót vigyek? És mit? Vizet, gyümölcslét, sportitalt? Csirkemelles szendvicset, zöldséget, gyümölcsöt, energiaszeletet? Sok kicsi, önálló döntés. És mi van, ha elfogyott az ennivalóm, ha kiürült a kulacsom, ha fázom, de nem hoztam pulóvert? Valamelyik osztálytárs táskájában biztosan ott lapul az, amire szükségem van. Lehet segítséget kérni és segítséget adni.
Reziliencia. A rezilienciának, azaz a személyiségünk rugalmas alkalmazkodóképességének (ellenálló képességének) fontos szerepe van a stressz leküzdésében, amire mindenkinek szüksége van. A jó hír, hogy a rezilienciát lehet tudatosan fejleszteni. Egy kiránduláson bármikor támadhatnak nehézségek. Tűző nap, zuhogó eső és bőrig ázás, havazás vagy épp eltévedés. Ezek leküzdése, vagy átvészelése erősíteni tudja a rezilienciát.
Egészséges. És végül, de nem utolsó sorban a kirándulás egészséges. A jó levegő jót tesz a tüdőnek, a túrázás égeti a zsírt, edzi a vázizmokat, javítja az egyensúlyérzéket, erősíti a csontjainkat, javítja a keringést, a jellegzetes sportsérülések (izomhúzódás, izomgörcs) veszélyét is csökkenti, és jó hatással van az általános közérzetre. A túrázás tehát minden ránk bízott gyereknek és az osztályközösségnek is jól jön!
