Ezek voltak a kedvenc filmjeink az idén címmel közöl filmajánlót Varga Zsófia a kultura.hu portálon. Élet a Bukarest-delta vadonjában, szexrabszolgaság az ISIS kényszerében, egy anya küzdelme férjéért és gyermekeiért a boszniai háborúban, a börtönből szabaduló apa és lánya útja egymás felé, apa és fia találkozása 17 év után. Részlet a filmajánlóból.
SZERZŐ: VARGA ZSÓFIA
FOTÓ: KÉPERNYŐFOTÓ
Otthonom (Acasa, My Home, rendező: Radu Ciorniciuc)
Az Európai Filmdíjra is jelölt dokumentumfilmet az idei BIDF tűzte műsorára. A filmben megismerjük az Enache családot, akik – kilenc gyermek és szüleik – húsz éven át éltek egy kunyhóban tökéletes harmóniában a természettel a Bukarest-delta vadonjában: azon az elhagyatott vízgyűjtő területen, amely különleges és ritka állat- és növényfajok százaival a világ egyik legnagyobb természetes városi rezervátuma. Amikor azonban a hatóságok úgy döntenek, hogy visszakövetelik és turistalátványossággá alakítják e ritka, a főváros szomszédságában lévő területet, az Enache családot kilakoltatják. Bukarestbe kell áttelepülniük. A gyerekeknek, akik napjaikat addig a természetben töltötték, a városi élethez kell szokniuk. Iskolába kell járniuk ahelyett, hogy a tavakban fürdenének, horgászbotjukat pedig mobiltelefonra kell cserélniük. Személyiségük átalakulása szabadságérzetükre és az erős családi kötelékre is kihat. Az Acasa, My Home messze nem a modernitás által szétszakított idilli vidéki életről szól, hanem önzésről és összetartozásról, a konformitásról és a lázadásról, valamint a szülők gyermekeikért való felelősségéről.
Sabaya (rendező: Hogir Higori)
A CineFest CineDocs szekciója idén is felejthetetlen dokumentumfilmekkel készült a műfaj kedvelőinek. A fesztivál egyik legjobban várt filmje idén a Sabaya, a Sundance Filmfesztivál szenzációja volt. A megrázó alkotásért Hogir Hirori a dokumentumfilm-szekció rendezői díját kapta. A svéd film az Iszlám Állam áldozatainak egy tragikus csoportjáról szól: főszereplői a kurd kisebbség tagjai, akiket az ISIS tömegesen rabolt el szexrabszolgának. A Sabaya bemutatja azt az önkéntes csoportot, amely halált megvető bátorsággal kutatja fel a családjaiktól évek óta elszakított fiatal lányokat. Művészien dokumentálja az éjszakai mentőakciókat, a szöktetéseket és a nagy találkozásokat. A Sabaya kétségtelenül fontos, megható és szívbe markoló alkotás, mely a szeptemberi CineFesten volt látható először. Az áldozatvállalás, a szenvedés és a mindent felülíró, önzetlen bátorság portréja a film.
Quo vadis, Aida? (rendező: Jasmila Zbanic)
Az Oscar-díjra nevezett alkotás szintén Miskolcon versenyzett idén. A srebrenicai mészárlást bemutató megrázó filmben a rendező a fikciós cselekményszál mellett fájó emlékeket is megmutat. Zbanic már az első filmjében, a 2006-os Szerelmem, Szarajevóban is elképesztő érzékenységgel mesélt a boszniai háború okozta traumákról. Ebben a filmben a srebrenicai mészárlás heteit láthatjuk, melynek során több mint nyolcezer bosnyákot gyilkoltak le szerb katonák úgy, hogy azt az ENSZ által delegált békefenntartó erők nemhogy nem akadályozták meg, hanem szemlesütve asszisztáltak hozzá. A Quo vadis, Aida? a könyörtelen gyötrelem történelmi rémképe, amely az ENSZ fordítója, Aida (Jasna Đuričić) erőfeszítéseit mutatja be, hogy megmentse férjét és két fiát egy srebrenicai táborban, ahol ártatlan civilek kerestek menedéket a gyilkos boszniai szerb hadsereg elől. Az aktív és passzív háborús bűnök elmarasztaló beszámolója a film, amely – ahogy az utolsó pillanatai is megidézik – arra kényszerít bennünket, hogy tanúi legyünk annak, amit sokan nem akartak látni.
Külön falka (rendező: Kis Hajni)
Kis Hajni tagadhatatlan tehetségét olyan remek rövidfilmekből ismertük meg, mint a 2016-os Szép alak vagy a 2017-es Utolsó hívás, és első mozifilmje, a jelenleg is műsoron lévő Külön falka is kivételes érzékenységéről tanúskodik. A film történetében a tizenkét éves Niki (Horváth Zorka) a nagyszüleivel él, akik nem tudják kordában tartani a vadóc, az iskolában nehezen beilleszkedő gyereket. Amikor Niki megtudja, hogy édesapját, Tibort kiengedték a börtönből, minden tiltás ellenére felkeresi őt. Tibor (Dietz Gusztáv) kidobóként dolgozik a budapesti éjszakában – magának való alkat, erőszakos természete miatt állandó harcban áll a környezetével. Sötét múltja és egy családi titok miatt kerüli a lányával való találkozást, de Nikit nehezebb lerázni, mint gondolta. A két kívülálló lassan közeledni kezd egymáshoz, mi pedig azért szurkolunk a vászon előtt ülve, hogy családdá váljanak. A film minden apró hibájával együtt rendkívül szerethető, számunkra leginkább Dietz Gusztáv hiteles és magával ragadó alakítása okozott maradandó élményt.
Hasadék (rendező: Krasznahorkai Balázs)
Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmjében egy bonyolult apa-fiú viszony bontakozik ki előttünk. Egy erdélyi származású magyar orvos az édesapja temetésére tér vissza Budapestről a Máramarosi-havasok hegyei közé, szülőfalujába. Hazatérése során találkozik a tizenhét éve nem látott kamasz fiával, de nem ő az egyetlen, akivel kénytelen szembenézni. Rövidnek tervezett látogatásából bonyolult viszonyok felderítése és menekülés lesz, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az apa és fia között tátongó hasadék fizikai valójában is megjelenik, mi, nézők pedig velük együtt ülünk a legmélyén, és élünk át mindent a rájuk leselkedő veszélytől való félelmen át a feloldozó megbocsátásig. Zord és rideg, mégis magával ragadó világot tár elénk a film, mely az idei Magyar Mozgókép Fesztivál fődíjasa lett, főszereplője, Molnár Levente pedig a legjobb főszereplőnek járó elismerést kapta meg a Cinefantasy nemzetközi filmfesztiválon São Paulóban.
