Mi az önszabályozás jelentősége a tanulásban?

Az önszabályozás egy újabb darabja annak a bonyolult kirakónak, melynek építésével tanuló személyiséggé válhatunk. 2. alapelv: Az önszabályozásnak fontos szerepe van a tanulásban, és az önszabályozási képességek taníthatók.

SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MERÉNYI ZITA

Az önszabályozás jelentősége általában az ember életvitelében, így a tanulásban is, az utóbbi 30 évben vált hangsúlyozottan a pedagógiai-pszichológiai kutatások tárgyává. Cselekvési terv, tudatos döntés, aktívan figyelt viselkedés, monitorozás mentén végzett cselekvés, állandó visszajelzés, értékelő megerősítés – így írható le az önszabályozás folyamata. Hogyan segíti ez a tanulást? 

Az önszabályozás kifejlődésében a környezetnek kiemelkedő szerepe van. Saját magunk megismerése ugyanis azzal kezdődik, hogy másokat látunk, és másokkal interakcióban vagyunk, ami során visszajelzéseket kapunk magunkra nézve. Először ezeket tanuljuk meg, majd mások szabályozásán keresztül mi is önszabályozókká válunk.

Az önszabályozás az egyik személyes kompetencia, amely lehetővé teszi számunkra a célok kitűzését és cselekedeteink, gondolataink, érzelmeink, azok felé való irányítását, kezelését. Ez az önirányítási képesség létfontosságú a környezethez való alkalmazkodás, a személyes fejlődésünk és általános jólétünk kialakításában. Az önszabályozó képesség lehetővé teszi a környezet elemzését, a megfelelő reakciók elősegítése érdekében. 

Az önszabályozási képességek, melyek magukba foglalják a figyelmet, a szervezést, az önkontrollt, a tervezést és az emlékezeti stratégiákat, megkönnyíthetik az új tananyag elsajátítását. Bár az életkor előrehaladtával az önszabályozási képességek általában fejlődnek, a fejlődésük nem csupán az érési folyamatok függvénye. Ezek a képességek taníthatók, fejleszthetők, különösen a direkt módon történő megtanításuk és a modellezés, támogatás, valamint a különböző tanulásszervezési eljárások és struktúrák alkalmazása révén. 

Az önszabályozás két fontos jellemző együtteséből fakad: a válaszkészségből és a kontrollból. A gyerek válaszkészsége arra vonatkozik, hogy új, ismeretlen szituációban közelítő vagy elkerülő viselkedést mutat. A megközelítés azokra a gyerekekre jellemző, akik érzékenyek a jutalomra, az újdonságra, kihívásokra. Az elkerülés azokra jellemző, akik a fenyegetésre, félelemre érzékenyek, ezért az új helyzetekre visszahúzódással reagálnak.

A szülő követelményeinek való megfelelés befolyásolja az önszabályozást. A szülői kontroll lehet pozitív, ha a szülő irányító és támogató, amellett hogy koordinálja a gyerek viselkedését, melegség és elfogadás jellemzi, a gyerek sikereinek, erősségeinek kiemelésére törekszik. A meleg anyai viselkedés, a bátorítás, pozitív visszajelzés a kisgyerekekben a tudatosság érzetét erősítik, könnyebben internalizálják, és vallják magukénak a környezet céljait, ezen kívül motiváltabbak a viselkedésük szabályozására is.

A negatív szabályozás esetén a szülők főként a rossz tényezőket emelik ki, és azt hangsúlyozzák a gyerek viselkedésében. Ez a szülő hatalomgyakorló és szigorú. A hideg, érzéketlen anyai viselkedés következményeként a kisgyerekek sokkal kevésbé képesek vágyaik késleltetésére, érzelmeik kontrollálására és szabályozására, nehezebben kapcsolják össze viselkedésüket a következményekkel. Egyetlen „szabályozási” utat ismernek, a környezetüket próbálják meg viselkedésükkel befolyásolni, és ha ez nem sikerül elérniük, amit szeretnének, sírást, dühöt és agresszív viselkedést vált ki belőlük. Az óvodáskorban tapasztalt gyengébb önszabályozás, a figyelmi problémák, indulatkitörések, hiperaktivitás, később nagyobb a valószínűséggel vezet rossz iskolai teljesítményhez, érzelmi és önirányítási problémákhoz.

A terület egyik kutatója, Zimmerman (2000) szerint a gyenge önszabályozás számos személyes problémával függ össze, amelyért elsősorban a környezet a felelős. Megállapítása alapján a túlzott szabadság (a nyugati kultúrákban a gyerekek nagyon korai, túlzott szabadság-adása) nem segíti az önszabályozás fejlődését. Tudni kell, hogy melyik életkorban lehet a gyerekeket „magukra hagyni”. Ugyanakkor azok a tanulók, akik a tanulás terén gyenge önszabályozást mutatnak, az élet más területein is hasonló nehézségekkel küzdenek, így például a súlyfölösleg is gyenge önszabályozásnak tudható be. Zimmerman az agressziót és az antiszociális viselkedést is a gyenge önkontrollal, a morális önszabályozás hiányával kapcsolata össze.

Az önszabályozás ciklikusan visszatérő folyamatok együttese. Valamilyen terv indítja el, a teljesítés, és az akarati kontroll tartja fenn, az ellenőrzés pedig az önreflexió révén valósul meg. Kezdeti lépésként nagy mértékben meghatározza az egész folyamatot, hogy az adott feladat mennyire fontos az illető számára, illetve, hogy milyen az önmagunkról kialakított képünk. A terv és célok megválasztása tehát az alap. Ebből, illetve az egyén zemélyes hitéből, megküzdési képességéből, érdeklődéséből fakad a motiváció. A teljesítés fázisa akkor hatékony, ha figyelemmel kísérjük saját tevékenységünket. ha az egyén folyamatosan instrukciókat ad magának, kidolgozza a feladat megoldásának stratégiáját, a feladatra koncentrál, és állandó figyelme révén észleli a változásokat. Önészlelés, önbírálat, önértékelés alapján él meg megelégedettséget vagy kudarcot. s elért teljesítménye függvényében büntetést vagy jutalmat szab ki saját maga számára. 

MIT TEHET A PEDAGÓGUS? 

A pedagógusok elősegíthetik a tanulók önszabályozási képességeinek erősödését, ha a figyelem, a szervezés, az önkontroll, a tervezés és az emlékezés fejlesztését célzó tanítási stratégiákat alkalmaznak, melyek egyszersmind a hatékony tanulás támogatásnak eszközei is. Továbbá maga a tanulási környezet is szervezhető, alakítható oly módon, hogy a tanulók önszabályozását segítse. 

Szervezési támogatás többféleképpen nyújtható: 

  • A pedagógusok világosan bemutathatják az órák és feladatok céljait a tanulóknak. 
  • Az összetettebb feladatok kisebb, könnyen emészthető és értelmezhető egységekre bonthatók, és a pedagógusok világosan megfogalmazhatják a sikeres feladatteljesítés kritériumait. 
  • A pedagógusok időt és lehetőségeket biztosíthatnak a gyakorlásra. 
  • A hosszú távú emlékezéshez feldolgozási időre és tevekénységekre van szükség (pl. összegzés, kérdezés, ismétlés és gyakorlás). 
  • A pedagógusok segíthetnek a tanulóknak a tervezésben, támogathatják őket döntéseik rövid és hosszú távú következményeinek azonosításában és értékelésében. 
  • Egy új fogalom bevezetésekor a pedagógusok jelezhetik a tanulóknak, hogy fontos információk következnek, ezzel segítve a tanulói figyelem fókuszálását. 
  • A pedagógusok szervezhetik úgy a tanulást, hogy óráikba tartós összpontosítást igénylő tevékenységeket és interaktív tanulási periódusokat is beépítenek, így a tanulók gyakorolhatják az intenzív összpontosítást, amelyet társas interaktív tanulási módszerek követnek. 

IRODALOM

Diamond, A., Barnett, W. S., omas, J., & Munro, S. (2007, Nov. 30). Preschool program improves cognitive control. Science, 318(5855), 1387-1388. doi:10.1126/ Science.1151148 

Galinsky, E. (2010). Mind in the making: ‑e seven essential life skills every child needs. New York, NY: HarperCollins. 

Wolters, C.A. (2011). Regulation of motivation: Contextual and social aspects. Teachers Collefe Record, 113(2), 265- 283. 

Zimmerman, B. J. (2002). Becoming self-regulated learner:

An overview. ‑eory Into Practice, 41(2), 64-70. 

Zumbrunn, S., Tadlock, J., & Roberts, E. D. (2011). Encouraging self-regulated learning in the classroom: A review of the literature. Retrieved from http://www.selfregulation.ca/uploads/5/6/2/6/56264915/encouraging_ self_regulated_learning_in_the_classroom.pdf