Precedens értékű esetként híresült el a nyíregyházi Huszártelep amikor szegregációról beszélünk. Valóban precedens értékű, ami ott történik a Nyíregyházi Egyházmegye és a vele együttműködő szervezetek révén. Az óvoda, iskola, tanoda, szervezőlelkészség, családsegítő a szépre, jóra, igazra, szentre igényt keltve, erre személyes példát mutatva az ott élők mindennapjainak kísérőivé szegődött.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
Dicsőség – hangos köszönéssel jönnek be a gyerekek a Magvető Tanoda ajtaján. Többségében a szomszédos Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolából sétáltak át a napközit követően. Lerakják az iskolatáskákat, papucsra cserélik az utcai cipőt, kézmosás, kézfertőtlenítés, hőmérőzés után már veszik is le a játékokat a polcról. Tick Tack Bumm, T-Rex rocks, Találj ki!, Éhes dínók, Golyókapkodó, Halli Galli, a Kapzsi krokodilok, Monopoli Junior, Sudoku – nagy a választék társasból. Mindenki talál szórakozást, vidám csivitelés kíséri a játékot. Így kezdődik délután négy órakor a tanoda élete a nyíregyházi Huszártelepen. Azt hiszem, sokan összetennénk a kezünket, ha otthon sem a számítógép, telefon, sorozat elé ülnének le gyerekeink iskola után. A tanodában egy órán át tart a kötetlen játék. Öt órakor elcsendesülnek, felállnak, és egy Miatyánk elimádkozása után beszélgetőkör kezdődik. A foglalkozásvezető kérdez, a gyerekek sorban beszámolnak, mi történt velük aznap. Mindenki szóhoz jut, de csak az mond valamit, aki akar. A vezető figyel arra, hogy meghallgassák egymást, a bátortalanokat kérdésekkel bírja szóra. Ebből kiderül, pontosan képben van, ki hol tart, miben jó és hol vannak nehézségei. Aztán előkerülnek a tankönyvek, füzetek, azt gyakorolják, amiből a következő nap dolgozat várható. A három foglalkozásvezető segítően követi munkájukat. Közben a szomszédos teakonyhában megterítik az asztalt, a gyerekek ugyanis együtt vacsoráznak, utána mennek haza. Ilyen egy átlagos hétköznap a Magvetőben – tapasztaljuk meg látogatásunkkor, és ez történik a hét minden napján, az általános iskola minden tanéve során. Szabó Bernát Sándorné Vali, a Nyíregyházi Egyházmegye Tanoda Irányító Szervezet szakmai vezetője, Magvető Tanodájának szakmai vezetője, Szikora Ede Szabolcs huszártelepi szervezőlelkész és Pusztai László, az egyházmegye szociális irodájának gazdasági vezetője fogad bennünket, és mutatja be életüket.
A Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációjában kulcsszó a jelenlét. „Ha távolról nézzük a telepen lakó embereket, akkor van bennünk félelem és előítélet. Aki megtapasztalja az itt élők ragaszkodását, szeretetét, és azt, hogy tényleg tudunk hatékonyan tenni értük, onnantól kezdve ez feltölt bennünket. Ha ugyanis megszeretnek minket, olyan dolgokat elmondanak, ami komoly bizalmi viszonyt alakít ki köztünk. Belénk kapaszkodnak, mi vagyunk a kísérőjük a mindennapokban. Aki eleve elutasító, azt nem tudom meggyőzni, hogy vannak itt örömök, hogy a 18 év alatt a belvárosi iskolában nem kaptam annyi ölelést, mint itt egy év alatt. Minket betölt a napi tevékenység a gyerekekkel, számunkra ők az elsők, megszűrjük, ami a külvilágból jön. Akciók mindig vannak, de ezek abbamaradnak. Sokan léptek fel érdekvédőként, de amikor az adott pályázat véget ért, ők is eltűntek. A szegény családok és a gyerekek viszont itt maradnak. Segíteni kell rajtuk holnap is. Sajnos a magyar társadalomra jellemző a megosztottság, holott a jóban össze kellene fognunk, és az emberek érdekeit nézni” – fejtik ki egyöntetűen. Ahogy beszélgetünk, erősödik meg az érzés, ha valami jó, van értelme feltenni a kérdést, hogy mi lenne a jobb? Miért is kellene elmenniük ebből az otthonos, családi légkörből, ahol megerősítik őket az életre egy másik iskolába csak azért, hogy integrációban tanuljanak? Akik itt dolgoznak, azt látják küldetésüknek, hogy a szépre, jóra, igazra, szentre igényt keltve, erre személyes példát mutatva végezzék a szolgálatot. És ahogy a szakmai vezető fogalmazza meg pedagógiai hitvallását, „életem és munkám beszéljen arról, akiben és amiben hiszek” – ezért kétségbeejtő az oktatási szegregáció vádja, miszerint ez a munka „ellentétes uniós alapértékekkel”.
A Huszártelep Nyíregyháza belvárosától nem messze, de attól vasúti sínekkel elvágva valóban szegregált lakónegyed. Szegény roma népesség lakja, szociális bérlakásokban 271 család. Neve 130 évvel ezelőttről származik, amikor a császári és királyi huszárezred befogadására felépült a pavilonszerű laktanya. A közel 40 egyemeletes épületben 1953-ban lakásokat alakítottak ki. Ma ipari övezet és mezőgazdasági terület veszi körül a telepet. Gyalogosan egy felül- és aluljárón lehet bejutni a városba, járművel nagyobb kerülővel át azon a sivár vidéken, ami a gyárakat körülveszi.
„Itt minden előfordul” – Szabó Bernát Sándorné jól ismeri a viszonyokat a telepen, mert Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium többcélú intézmény-vezetőjeként jelen volt a tagintézményben, a Sója Miklós Iskolában is. 2016/2017-es tanévben pedig igazgatóként szolgálta újra a közösséget és kapcsolódott be a tanodások munkájába. „A gyerekek itt nagyon sok mindennel szembesülnek, a prostitúcióval, a drogfogyasztással, függőségekkel. Vannak szülők, akik felveszik a családi pótlékot, a gyerek pedig parlagon hever. Van olyan is, hogy nevelésbe kell venni a gyereket. Ebben a helyzetben kell nekünk az igaz értékeket megmutatnunk, és vonzóvá tenni számukra azt, ami az emberhez méltó életet lehetővé teszi. Lejtőn lefele menni mindig könnyebb, mint emelkedni. Abban látom az iskola és a tanoda küldetését, hogy emeljük a gyerekeket a családokkal együtt. Ahogy foglalkozunk a gyerekkel nap mint nap, hétről hétre és évről évre, visszahat a családra, aki élménnyel telve megy haza, mesél, és a szülők elkezdik értékelni a munkánkat.” Szervezőlelkészség alakult, kápolna van, hogy az evangéliumot közelebb hozzuk az itt élők számára.
„Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük szolgálatunkat, megdöbbentő állapotban voltak az épületek. Beszakadt tetők fogadtak, sok helyen, a gerendát, szarufát, de még az ablakkeretet is elfűtötték. A lakások többsége komfort nélküli volt” – emlékszik vissza a kezdetekre a szakmai vezető. Mára óriási a változás. A házak többségét teljes körűen felújították, utak, járdák épültek. A telep közepén áll a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola, mellette a családsegítő felújított épülete, focipálya, játszótér. Mindez az Európai Unió támogatásával egy átfogó városrehabilitációs program keretében valósult meg. „Mindenben partnerek vagyunk, hogy az itt élők lakáskörülményeit javítsuk”- mondja Szabó Bernát Sándorné. 2019-ben kapott felújított épületet a tanoda is az óvoda és bölcsőde szomszédságában. Szépen rendbetett udvarra lépünk be a sáros Dália utcáról. Trambulin, pingpong asztal, hintaágyak letakarva várják a tavaszt. Oldalt egy konténer, mely tavasztól mosókonyhaként szolgál majd: „Amíg a gyerekek foglalkozáson vannak, az anyuka beteszi a mosógépbe a ruhát, és este tisztán viheti haza. Kis dolog, de hozzájárul a család komfortérzetének javulásához. Nem feltétlenül ez az egyház küldetése, de ha jót tudunk embertársainkkal tenni, akkor meg kell tennünk” – magyarázza Vali.
Az épületben a legtágasabb a közösségi tér, középen az asztalokkal, a falak mentén polcokkal, rajta könyvekkel, társasjátékokkal. A terem egyik végében számítógépek, a sarokban nagy szőnyeg. A mennyezetre szerelve vetítővászon és projektor. Ez utóbbiakat abból az összegből vásárolták, amit az első helyezésért nyertek a nemzetközi roma himnusz feldolgozásukkal. A falon sok dekoráció, faliújság, rajta a már közeledő farsang díszei. A teremből az egyik ajtó a kápolnára nyílik. Ez az imádság és a vasárnapi szent liturgiák tere. A másik oldalon a teakonyha, ahol a technikai alkalmazott, aki egyben szakács is, minden este valamilyen finomsággal kínálja meg a gyerekeket. „Igyekszünk valami meleget adni. Tejbegríz, tejberizs, hot-dog, bundáskenyér, olyasmi, amit szívesen elfogyasztanak a gyerekek és laktatóbb is, mint egy szendvics. A hónap végén nagyon észre lehet venni, hogy nagyobb az étvágyuk, otthon akkor már kevesebb jut” – mondja Ede atya. Itt minden arról tanúskodik, a munkatársak azért dolgoznak, hogy a gyerekek méltó testi-lelki-szellemi közegben élhessenek.
A tanodába 30 gyerek jár, elsősorban rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű családokkal foglalkoznak. Van, ahol a szülő egyedül neveli a gyerekeket, más családokban több generáció él együtt, és van, ahol annyi a gyerek, hogy emiatt nem biztosított az a nyugalom, amiben fel lehet készülni másnapra.
A tanodai részvétel önkéntes és ingyenes, a diákok többsége a Sója iskolába jár. 30 főben maximálták a létszámot, várólistájuk van, akik elballagnak, azok helyére tudnak újakat felvenni. Reklámra nincs szükségük, a nagyobb testvérek példáját látva a szülők a kisebbeket nagyon szívesen hozzák. A gyerekekben is érzékelhető a pozitív változás. „Még tíz évvel ezelőtt azt kellett megtanítani az iskolában, hogyan kell használni az angol WC- t. A csapból folyó melegvíz wellness élmény volt nekik, hiszen akkor még többségében a kútról hordták a vizet a családok” – mondja a szakmai vezető. Mára láthatóan belső igénnyé vált, hogy szépen öltöztessék, és tisztán járassák a gyerekeket, akár egy elit iskola napközijében is lehetnénk.
A mindennapos foglalkozás közösséggé kovácsolja a gyerekeket, és a hangulat tényleg olyan, mintha egy nagycsaládban lennénk. Megvan minden kelléke: az egymásra figyelő beszélgetés, játék együtt és körbeülve a terített asztalt vacsora.
A tíz foglalkozásvezetők között van tanár, tanító, gyógypedagógus, hitoktató, fejlesztő pedagógus, szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógia szakos hallgató és munkájukat önkéntesek is segítik. „Abban bízunk, hogy a hét-nyolc éven át mindaz, amit itt kapnak, a sajátjuk lesz, akárhova sodorja őket az élet, biztos kapaszkodó marad” – mondja a szakmai vezető. Hozzáteszi: a tanoda nem iskola, „mindent igyekszünk a kötelékbe bevonni”: Moziba, színházba, játszóházba viszik őket, pizzáznak a városban, kirándulnak, nyáron táboroznak, és játékosan nagyon sok mindent meg tudnak tanítani, ami az élet dolgaiban segít eligazodni.
Mindennapjaikban nagyon fontosak az ünnepek. „A népszokások, hagyományok körülvesznek bennünket, együtt lélegzünk egyházunk ünnepeiben. Az év a házszenteléssel kezdődik, most a farsangra készülünk. Karácsonykor mintegy ötven gyerekkel énekelve végigjártuk, megkántáltuk a telepet, Ábel püspök atyával az élen” – sorolja Vali az elmúlt időszak eseményeit és az aktualitásokat.
A hitélet alakításáért Ede atya a felelős. Ő a telep papja, aki igény szerint keresztel, hitoktat, temet, karitász tevékenységet folytat. Ugyancsak ő az óvoda, az iskola és a tanoda lelkivezetője, egész napját a gyerekekkel tölti, „élő kapocs” a három intézmény között. „Nem erőltetjük a gyerekekre a vallásgyakorlást, nincs szankcionálva a templomba járás. Vonzó példával szeretnénk élni, az hozhatja őket közelebb hozzánk és talán rajtunk keresztül a Jóistenhez is. Azt szeretnénk megmutatni, hogy bár nehéz igaz módon élni, de jó, és ha betartjuk az isteni és a földi törvényeket, akkor Istennel és egymással is békességben élhetünk” – vélekedik Vali és Ede atya. Vasár-és ünnepnapokon liturgikus közösség várja a telepen élőket a tanoda kápolnájában. A gyerekek ministrálnak. A szentbeszéd mindig interaktív, sok kérdést tesz fel az atya, bekapcsolja a gyerekeket, így dolgozzák fel az evangélium tanítását.
A Nyíregyházi Egyházmegye Tanoda Irányító Szervezet képviseletét Pusztai László látja el. Aki kiemelte, „hogy ez sok (jó), a törvényi szabályozások alapján egy komoly intézményesített – hálózatba szervezett – szolgáltatás lett nálunk. Szigorú pályáztatási és elszámolási környezetben működve (feladatmutatók, jelentési kötelezettség, megállapodások, jogviszonyok, elszámolás beszámoló, ellenőrzések…) jöhetett létre.”
A tanoda életének szerves része a szülőkkel fenntartott napi kapcsolat, bevonják a őket a tanoda életébe. A munkatársak látogatják a családokat, rendszeresek a nyitott programok. tudják, a gyerek tanulási motivációja nagyban a családi háttértől függ. A szakmai vezető szerint az egyik legfontosabb, hogy megmutassák az anyukáknak – a roma családokban az ő dolguk a gyerek – vannak távlatok. Akinek van elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni, azzal együtt tudnak tenni célja eléréséért. Ezért koncentrálnak az úgynevezett pályaorientációra. Filmeket vetítenek foglalkozásokról, üzemlátogatásokon vesznek részt, tudva, hogy tapasztalhatóvá kell tenni a munka világát, közel kell hozni ezeket az élményeket a gyerekekhez. „A tanoda az életre szeretne felkészíteni. Hiába az egész, ha csak elmondjuk, a szó elszáll. De ha elvisszük és megmutatjuk, vagy beleszeret, vagy azt mondja, azért tanulok, hogy ne álljak egész nap a szalag mellett.”
A kapcsolat mára beértett – értékeli Vali. „Az itt élők igénylik a törődést. Amint megtapasztalják, hogy őszintén velük vagyunk, és értük dolgozunk, akkor nagyon hálásak tudnak lenni, és ragaszkodó szeretettel viszonyulnak hozzánk. Tudják, hogy Isten- és emberszeretetre neveljük őket.”
A Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola 2011-12-es tanévben első osztállyal indult, alulról építkezve. Egy évre rá az óvoda, 2016-től pedig a Magvető Tanoda. Éveken át kellett úgy dolgozniuk, hogy perelik iskolájukat. „Ezt is el kell viselni. A legfontosabb az, hogy belső meggyőződésem legyen, hogy jót teszek. A szakmai vezető megerősíti, a szülőknek fontos, hogy az iskola itt van helyben. Induláskor pedagógiai asszisztenst foglalkoztattak, aki minden reggel körbejárta telepet bekopogott a családokhoz, felkeltette őket és elhozta a gyereket az iskolába. Az elején erre szükség volt. Ma már jönnek maguktól, de ha két kilométerre lenne az iskola, nem biztos, hogy megtennék. Az iskolában nem jelentős a hiányzás. Ellátást kapnak – tízórait, ebédet, uzsonnát – ez fontos szempont. Nem jelentős a bukás, kisebb a lemorzsolódás, a ballagók közül mindenki választott szakmát, aki pedig továbbtanulni akar, innen is eljuthat bármelyik középiskolába. A Sójában megkapják a szükséges fejlesztést. Kis létszámúak az osztályok, személyes figyelem jut egy-egy gyerekre. Magas szintűek a tárgyi feltételek, felújított az épület, kiváló a taneszköz-ellátottság. A döntés mindig a szülőé. Azt az iskolát választja, ami közel van az otthonához, és a lehető legjobbnak látja a gyereke számára – összegzi a korábbi igazgató. Ha ott megtesszük ott a lehető legtöbbet, legjobbat, ahova Isten állított bennünket, akkor nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket.
A Nyíregyházi Egyházmegye 5 településen (Tuzsér, Kántorjánosi, Hodász, Máriapócs, Nyíregyháza-Huszártelepen) működtet tanodát, melyek hálózatban látják el a hátránykompenzálást. Ezen egységes szakmai irányítással, de a helyi adottságokat is figyelembe vevő kezdeményezésekkel élő közösségek együttműködnek az egyházközségekkel, a helyi nevelési-oktatási, kulturális intézményekkel, civil szervezetekkel és egymással is. Hitben, tudásban és a sport területén egyaránt gazdagítják egymást. Ennek, az egyházmegyében működő szociális munkának egy szelete a tanodahálózat.
