Ki nem élte meg szótanuláskor, hogy a szó nem jutott eszébe, de tudta, hogy a szótárfüzet második oldalának első sorában. A tanulás kontextusfüggő, és a megszerzett tudás új kontextusban való alkalmazása nem spontán folyamat, hanem támogatást igény. Ezt mondja ki a hatékony tanulás 5. alapelve.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/MERÉNYI ZITA
Greg Dean humorista, a stand up professzora írta le egyik tanítványa esetét. Amint az ifjú tehetség színpadra lépett, egy szó sem jutott eszébe a szövegből. Hiába mondta el milliószor, a színpadra lépve minden törlődik. Dean megfejtette a problémát: A fiú tejesemberként dolgozott, és vezetés közben szavalta a szöveget. Dean azt javasolta neki, a színpadon üljön le, képzelje, hogy vezet. Működött.
A magyarázat a jelenségre, hogy tanulásunk kontextusfüggő. A szó konkrét jelentése szövegösszefüggés, szövegkörnyezet, kifejezi, hogy például egy mondat a szöveg, szituáció egészében értelmezendő. A latin szó, kontextus – együttes szövet, -szöveg – azon körülmények és állapotok összességét jelenti, melyek egy eseményt körbefognak, körülölelnek.
A pszichológia kontextusfüggőségi hatásként írja le azt a jelenséget, hogy a felidézés mértéke nagyobb, ha ugyanolyan kontextusban történik, mint a kódolás, azaz könnyebben hívjuk elő az emlékeinket, a megtanult dolgokat ahhoz hasonló környezetben, ahol azt megéltük, tanultuk.
A felismerés jelentősége egyrészt kamatoztatható az ismeretek megszerzésében, másrészt felhívja arra a figyelmet, hogy adott kontextusban elsajátított tudás új kontextusban való alkalmazása nem spontán folyamat, hanem támogatást igényel.
A tanulás során az kontextust képezheti maga a tudományterület, tantárgy, a társas interakciók – szülők és gyermekek kapcsolatában megjelenő nevelési rutinok, az osztályban uralkodó viszonyok – a szituatív/fizikai környezet, az otthoni szoba, az osztályterem, utca.
A tanulás akkor lesz hatékony és eredményes, ha a tanulók képesek a megszerzett tudást más helyzetekre is vonatkoztatni és új kontextusokban alkalmazni. Ez annál nehezebbé, minél inkább különbözik az új helyzet a tanulás eredeti kontextusától. Fontos azonban, hogy a tudásátvitelt a tanár támogatni tudja.
Miért hasznos számunkra ez az ismeret? A kontextusfüggőség kamatoztatatása összekapcsolható a vizualizációval. A tanulás során élni kell a kontextus szűkebb és tágabb értelmével. A szövegösszefüggés – a kulcsszavak kiemelése, a hozzájuk különböző szinten kapcsolódó részletek feltérképezése – kell hogy a tanulás kiindulópontja legyen. A pszichológia bizonyítja, hogy a felidézési teljesítményre pozitívan hat, ha előhíváskor elképzeljük a tanulási környezetet, még ha közben eltérő fizikai környezetben is tartózkodunk. A kontextus tágabb értelme, a szituatív környezet tudatosítása – hol ülsz, mi vesz körül, milyen a fal, milyen a szék tapintása, milyenek a színek, vannak-e illatok, hogy érzed magad? – átélhetővé teszi a pillanatot, aminek felidézése elő fogja hozni az ismeretet is.
Átfogó megtapasztalásra hív a módszer, bevon minden érzékszervet, és a képzelet jelenvalóvá tudja tenni az eredeti helyzetet. Az ismeret nem száraz tananyag már, kapcsolódnak hozzá érzékelt élmények, színek, hangulatok. Az új információ rögzítését az agyban ez a sok-sok kapcsolat segíti. A tanulásnak ez a módszere nem igényel több erőfeszítést, mégis jelentősen hatékonyabban működik az ismeretek beépítése.
Mit tehet a pedagógus?
A pedagógusok támogathatják a tanulók tudásának és képességeinek különböző kontextusokba való átvitelét, kezdve a nagyon hasonló kontextusoktól egészen a jelentős mértékben eltérőkig. Ennek leghatékonyabb módszerei a következők lehetnek:
Elsőként építenie kell a tanulók erősségeire és a meglévő tudásra.
Segítenie a tanulókat a különböző kontextusok összevetésében, és támogatni őket abban, hogy felismerjék azokat a hasonlóságokat, melyek lehetővé teszik a tudásátvitelt.
Elegendő időt biztosítani a tanulóknak arra, hogy elmélyüljenek az adott tudományterület fontos fogalmaiban, a tanulási helyzetekben bizonyos jellemzők felsorolása vagy a specifikus tudáselemek memorizálására helyett a megértésre helyezni a hangsúlyt.
Például biológiából a vénák és artériák fizikai tulajdonságainak megjegyzése (pl. annak, hogy az artériák vastagabbak, rugalmasabbak és a szívből szállítják a vért) nem ugyanaz, mint megérteni, hogy miért is rendelkeznek ilyen tulajdonságokkal. A megértés elengedhetetlen feltétele az olyan tudásátvitelt támogató problémák megoldásának, amilyen például a következő: „Képzeld el, hogy artériát tervezel! Rugalmasnak kell lennie? Miért? Miért nem?”.
A tények általános alapelvek köré szervezése összhangban áll azzal, ahogyan a szakértők is szervezik az ismereteiket. Például míg a fizika szakértői a problémamegoldás során a fő problémákra vonatkozó alapelvek vagy törvények mentén gondolkodnak, addig a kezdők leginkább az egyenletekre összpontosítanak, és arra, hogy hogyan helyettesítsék be a számokat a képletekbe.
Segíteni a tanulókat abban, hogy felfedezzék ismereteik valós életben történő alkalmazásának lehetőségeit (pl. szorzás és osztás használata egy üzlet beszerzési költségeinek megértéséhez), vagy támogatni őket abban, hogy a való életből szerzett tudásukat hívják segítségül a tanórai fogalmak megértésére.
A pedagógusok számos lehetőséget és változatos kontextusokat biztosíthatnak a tanulóknak tudásuk alkalmazására és gyakorlására. Lehet, hogy például a tanulók nem ismerik fel spontán módon az osztási feladatok relevanciáját, hacsak nem mutatunk rá arra, hogy a valós életben az autónk fogyasztásának kiszámolásakor is ezt használjuk. A pedagógusok úgy is támogathatják a tanulókat a tudás általánosításában/alkalmazásában, ha rendszeresen példákkal támasztják alá azt, hogy a tanórai tevékenységek és viselkedések a valós életben is megjelennek.
Irodalom
- Bransford, J. D., Brown, A. L., & Cocking, R. (Eds). (2000). How people learn. Washington, DC: National Academies Press.
- Mayer, R. (2008). Learning and instruction. Upper Saddle River, NJ: Pearson.
- Saxe, G. B. (1991). Culture and cognitive development: Studies in mathematical understanding. Hillsdale, NJ: Erlbaum.
- Sousa, D. A. (2011). How the brain learns (4th ed.). ousand Oaks, CA: Corwin
