A 21. század elvárja az egyéntől a megújulás és a változáshoz való alkalmazkodás képességét, a kreativitást. Ez az egyéni kvalitás azonban nem tud kibontakozni megfelelő környezeti tényezők nélkül, illetve a környezet erőteljesen támogatásának hiányában. A tanulók kreativitását kell és lehet bátorítani, fejleszteni.
SZERZŐ: TRAUTTWEIN ÉVA
FOTÓ: MAGYAR KURÍR/LAMBERT ATTILA
A 21. században, a felgyorsult és folyamatos változások között a szervezetek egy olyan világban versengenek egymással, ahol a megújulás képessége és a változáshoz való alkalmazkodás nem luxus, hanem szükséglet. Ezek legfontosabb elemei közé tartozik a kritikai gondolkodás, a kommunikáció, az együttműködés és a kreativitás.
A kreativitás olyan ötletek, gondolatok generálását jelenti, amelyek egyszerre eredetiek és hasznosak egy adott szituációban. Azon képességeink, amelyek révén problémákat azonosítunk, és ezekre lehetséges megoldásokat keresünk, valamint megoldásaink hatékonyságát ellenőrizzük, mind szükségesek ahhoz, hogy sikeresek legyünk az iskolában, a munkaerőpiacon és magánéletünkben. A közkeletű vélekedéssel ellentétben a kreativitás nem stabil személyiségjegy (azaz nem igaz, hogy vagy kreatívak vagyunk, vagy sem). A kreatív gondolkodás mindenkiben fejleszthető és ösztönözhető. A kreativitás így a tanulási-tanítási folyamatok fontos összetevőjévé válik mind a tanulók, mind a pedagógusok számára.
Gyakran találkozhatunk azzal a vélekedéssel is, hogy a kreatív folyamatot csak spontaneitás és játékosság jellemzi, a kutatások alapján azonban elmondható, hogy a kreativitás és az innováció fegyelmezett gondolkodás eredményeképpen jön létre.
A tanulás folyamatában a kreativitás a következő tényezők függvénye: Alap, hogy az egyén rendelkezzen a kreatív megoldások kidolgozásához terület-specifikus ismeretekkel. Ismerje és használja a kreativitást serkentő gondolkodási, problémamegoldási technikákat, például a nézőpontváltást, a többféle lehetőség átgondolásának módszereit. Legyen meg benne az erős belső motiváció a feladat megoldására vonatkozóan, mert alapvetően a motiváció határozza meg, hogy a személy mozgósítja-e a területspecifikus és kreatív problémamegoldáshoz szükséges képességeit.
A motiváció kialakulása függ attól, kihívást jelent-e, érdekes-e a feladat, látja-e a diák annak értelmét. Ha a diák úgy érzi, hogy fontos, érdekes és értelmes dolgokat tanul, akkor motivált lesz a tanulásra. Fontos tényező az autonómia, „beleszólás” lehetősége. Ugyancsak motiváló a tanulás során, hogy milyen mértékben van lehetősége a tanulónak arra, hogy a saját döntéseket hozzon a tanulási folyamata során, vagy csak azt csinálhatják, amire a tanár utasítja őket. Az autonómia megtapasztalása a belső motiváció következő alapeleme. Szerepet játszik tovább a célok iránti elkötelezettség. Mik a diák tanulással kapcsolatos céljai, ezek mennyire reálisak. Ezek megléte segít abban, hogy a tanuló elkötelezze magát a hosszabb távú eredmények elérésében, kitartóbbá váljon.
Kulcsfontosságú a környezet – a kultúra és a klíma, ahogy a pszichológia fogalmaz. Megvan-e a nyitottságra, az új dolgok kockáztatására, kipróbálására való bátorítás? Vallja-e a pedagógus a „hibázás a tanulás része” szemléletet? Bátorít-e a sokféleségre, nézőpontok változatosságára? Ad-e támogatást a kettősség, bizonytalanság tűrésére? Elítéli-e deviánsként a tőle eltérő látásmódot valló embereket? Meghallgatják-e a tanórán egymás véleményét, folynak-e viták, eszmecserék, és ezek eredményeként létrejönnek-e cserék, összecsapások az ötletek, a látásmódok, a különböző tapasztalatok és a tudástartalmak között?
A feszültségektől terhes légkör meg tudja ölni a kreativitást. Elegendő, az elmélyedést megengedő idő megszünteti a nyomást, ami a legtöbb esetben negatívan befolyásolja a kreativitás mértékét. A csoport bizalomi, támogató klímája, ahol az egymás iránti figyelmesség, a segítségnyújtás és az együttműködés jellemző, nagyon fontos a kreativitás kibontakozásában. Ezt erősíti a játékosság, humor, mely a nyugodt, feszültségektől mentes légkör egyik jele.
Mit tehet a pedagógus?
A pedagógusoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy tanulóik különféle módokon közelítsenek meg feladatokat és problémákat, és fontos, hogy megmutassák azt is, hogy az órán megtanult stratégia vagy módszer nem az egyetlen módja egy adott kérdés helyes megválaszolásának, vagy egy bizonyos feladatokat megoldásának.
A pedagógusoknak hangsúlyozniuk kell a különböző nézőpontokban rejlő értéket. Az eltérő nézőpontok kifejezése miatt a tanulókat büntetni nem szabad.
A pedagógusoknak érdemes elkerülniük azt is, hogy a rendkívül kreatív tanulókat diszruptív (zavaró) magatartásuk miatt büntessék. Ehelyett segítsék ezeket a tanulókat abban, hogy lelkesedésüket iskolai feladatokba csatornázzák be, például úgy, hogy a valós életből hozott problémák megoldásával foglalkozhatnak, vagy vezetői szerepet kapnak bizonyos feladatokban.
A kreativitást bátorító tanítási stratégiák:
Jó megoldás a következő instrukciók alkalmazása: Alkoss …, Találj ki…, Fedezz fel…, Képzeld el, mi lenne, ha…, Jósold meg…. stb.
Hatékony eszköze a kérdezés módszere, a meglévő vélekedések felülvizsgálatára irányuló feladatok, olyan tevékenységek bátorítása, melyek a szokatlan kapcsolatok kialakítását, előzetes vélekedések megkérdőjelezését, radikális alternatívák elképzelését, az ötletek és lehetőségek kritikus elemzését célozzák.
A csoportos problémamegoldás elősegítendő, jó, ha a tanulók kreatív gondolataikat és alkotásaikat többféle közönséggel oszthatják meg (pl. társak, tanárok, a tágabb közösség tagjai).
A pedagógusokra példaképként is tekintenek a tanulók, ezért saját kreativitásukat is érdemes megmutatniuk, vagyis azt, miként alkalmazzák a különféle problémamegoldó stratégiákat életük különböző területein.
A kreativitás modellezése során a pedagógusok rávilágíthatnak arra is, hogy nem minden helyzet igényel kreativitást. Ez hozzásegítheti a tanulókat ahhoz, hogy magabiztosabban tudják megállapítani, mikor érdemes arra fókuszálniuk, hogy egyetlen helyes választ találjanak egy kérdésre, és mikor tanácsos alternatív megközelítéseket alkalmazniuk.
Irodalom
- Beghetto, R. A. (2013). Killing ideas soly? -e promise and perils of creativity in the classroom. Charlotte, NC: Information Age Press.
- Kaufman, J. C., & Beghetto, R. A (2013). In praise of Clark Kent: Creative metacognition and the importance of teaching kids when (not) to be creative. Roeper Review: A Journal on Gied Education, 35, 155-165.doi:10.1080/0 2783193.2013.799413
- Plucker, J., Beghetto, R. A., & Dow, G. (2004). Why isn’t creativity more important to educational psychologist? Potentials, pitfalls, and future directions in creativity research. Educational Psychologist, 39, 83-96. doi.10.1207/s15326985ep3902_1
- Runco, M. A., & Pritzker, S. R. (Eds.). (2011). Encyclopedia of creativity (2nd ed.). Boston, MA: Academic Press.
- Strenberg, R. J., Grigorenko, E. L., & Singer, J. L. (Eds.). (2004). Creativity: From potential to realization. Washing-ton, DC: American Psychological Association.
