A hét szentjei
Az év 48. hetének szentjei: Szent András és Xavéri Szent Ferenc
Mire vágynak gyerekeik jövőjét tekintve a szülők? Milyen szerepe van a nevelésben a tanár és szülő az egymással való kapcsolatának? Hol „esnek ki” a fiúk? 2020 januárjában Értékteremtő gyermeknevelés címmel zajlott kutatás többek között ezekre is választ ad.
Az tanári munka egyik meghatározó kihívása a 21. században a tanulók motiválása. Hogyan segíti az élmény, átélés egy tananyag elsajátítását? Miért fontos, hogy a tanítás élményt nyújtson, hogyan éri el ezt a tanár? Ezekre a kérdésekre ad választ a Multimédia az oktatásban címmel 2021 nyarán rendezett online nemzetközi konferencián elhangzott Szücsné Dr. Harkó Enikő, a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium tanára „Motiválás, élményalapú, interiorizáló tanítási gyakorlat egy gimnáziumban”című előadása. Ebből készítettünk összefoglalót.
Ha meghalljuk a kifejezést: osztályközösség-építő program, talán sokunknak valami olyasmi ugrik be, mint a paintball, a lézerharc, a gokartozás, a mozizás, a rafting, a sütögetés, a színház, a mozi vagy a kalandpark. Ezeknek is meglehet a nyeresége az osztály számára, ugyanakkor némelyikük komolyabb költséggel jár, pályafoglalás, időpontegyeztetés kell hozzá, és külsős szakember bevonására is szükség lehet. A kirándulást bárki könnyen megszervezheti, kevés költséggel jár, és tetszőlegesen igazítható az osztály szükségleteihez.
Ildomos ma Karinthyt tanítani? Nem kellene legalább a kötelezők közül kivenni? Úgyis mindig arra panaszkodnak a tanárok, hogy túl sok az „anyag”, a Karinthy meg helyenként legkevésbé sem píszí. Poénjai rendre kimerítik a gyermekbántalmazás kategóriáját: a tanár megalázza a diákot, nevetségessé teszi, megfélemlíti. Szerencsére mai iskoláinkban ilyesmi már nem fordulhat elő. Aki ma némileg nevetség tárgya az osztályban, az biztosan nem a diák. Ide vezetett a folytonos izgágaság és örökös elégedetlenség, a savanyú fanyalgás és a nagyok dolgába való szüntelen belekotyogás. Pénzt nem termel, de szívná le a kasszát, amit mások fáradságos munkájukkal feltöltenek? NB-III-as csapatban focizik, foghíjas társaságban, ahonnan az életrevalóbbak már rég elpályáztak, s mégis okoskodik? Ha Karinthy élne, ma talán erről a maradékról írna szatírákat, nem a diákokról. Arról, akinek semmi se jó, s aki azt hiszi, már államügyekhez is ért, mert valaha szigorlatozott történelemből. Miben lelhet cseppnyi vigaszt, aki benne ragadt ebben a lepusztult csapatban? Merre lenne az előre? Szökjön? Maradjon? Várjon, s azután majd kapcsolja le a villanyt?