Tanár úr kérem
Ildomos ma Karinthyt tanítani? Nem kellene legalább a kötelezők közül kivenni? Úgyis mindig arra panaszkodnak a tanárok, hogy túl sok az „anyag”, a Karinthy meg helyenként legkevésbé sem píszí. Poénjai rendre kimerítik a gyermekbántalmazás kategóriáját: a tanár megalázza a diákot, nevetségessé teszi, megfélemlíti. Szerencsére mai iskoláinkban ilyesmi már nem fordulhat elő. Aki ma némileg nevetség tárgya az osztályban, az biztosan nem a diák. Ide vezetett a folytonos izgágaság és örökös elégedetlenség, a savanyú fanyalgás és a nagyok dolgába való szüntelen belekotyogás. Pénzt nem termel, de szívná le a kasszát, amit mások fáradságos munkájukkal feltöltenek? NB-III-as csapatban focizik, foghíjas társaságban, ahonnan az életrevalóbbak már rég elpályáztak, s mégis okoskodik? Ha Karinthy élne, ma talán erről a maradékról írna szatírákat, nem a diákokról. Arról, akinek semmi se jó, s aki azt hiszi, már államügyekhez is ért, mert valaha szigorlatozott történelemből. Miben lelhet cseppnyi vigaszt, aki benne ragadt ebben a lepusztult csapatban? Merre lenne az előre? Szökjön? Maradjon? Várjon, s azután majd kapcsolja le a villanyt?