Kruppa Bence

Author
120Cikk

Mire juthat el egy önkéntes összefogás? – roma gyerekek tanodája a zugligeti Szent Család-plébánián

Zugligeti modellként vált ismertté a médiában a Zugligeti Béke Tanoda, a ZuBéTa. Március közepe óta tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások, hallgatók, cserkészek és a plébánia hívei fognak össze, és foglalkoznak ötvenhárom menekülttel, ukrajnai roma származású, többségében írástudatlan gyermekekkel. Zugligetben, a Szent Család Plébánián kaptak helyet a napközbeni foglalkozásokhoz, szállásuk pedig, ahol többségében édesanyjukkal, nagyanyjukkal élnek, a Kútvölgyi úti Idősek Otthonának egyik zugligeti épületében van.

Jobban viselkedik az, aki rosszul érzi magát? – pozitív szemléletű fegyelmezés

„Vajon honnan a csudából vettük azt az elképesztő gondolatot, hogy ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjék, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát?” – teszi fel a kérdést Jane Nelsen. A nyolcvanas években ez az amerikai pszichológus, házassági, családi és gyermekterapeuta is arra kereste választ, hogyan tudja a szülő, majd később a pedagógus figyelembe venni a gyerekekben végbemenő változást. A pozitív fegyelmezés, mint nevelési szemlélet pszichológiai alapjait két pszichiáter (Alfred Adler és Rudolf Dreikurs) fektette le. 1981-ben Pozitív fegyelmezés címmel Jane Nelsen erre építve a szülőknek szóló könyvet jelentetett meg, majd 1993-ben az iskolák számára is kidolgozta pedagógiája módszertanát. Magyarországon a módszert Horváthné Storczer Adrienn gyógypedagógus, a Nyitott Iskolákért Alapítvány szakmai vezetője és Báncs Szendrődi Szilvia gyógypedagógus, az Alapítvány munkatársa ismertették többek között az Embertárs 2019/1. számában.

Interjú Matolcsy Jánossal a szerzetesi fenntartású közoktatás fejlesztési stratégiájáról

„Én a stratégia világából jöttem, mindig is stratégiával foglalkoztam. A stratégiáról azt mindenképpen tudni kell, hogy nagyon sok definíciója, nagyon sok megközelítése van. Én ezek közül azt képviselem, hogy „a stratégia a tábornokok terve a csata megnyerésére”. Az eredeti jelentéséből indulok ki, hogy tudniillik a stratégia a stratégosz szóból ered, ami a görögben a harcot, a háborút jelenti. Szun Ce műve (A háború művészete, The Art of War) a hadtudomány egyik legrégebbi és legnagyobb hatású műve, amit „A stratégia művészetének” is fordítanak, mert a kínai írásban a stratégiának a jele és a háborúnak a jele egy és ugyanaz. A stratégia tehát eredetileg háborús jellegű kifejezés. A stratégiát először a háborúból indították és ott fejlesztették ki az erősség – gyengeség megközelítést: ahol én erős vagyok és az ellenfelem gyenge, ott megyek, ott támadok, illetve ahol gyenge vagyok és az ellenfelem erős, ott elkerülöm a harcot. Tehát a stratégiai gondolkodás innen indult, a harcművészet területéről. Utána a második világháború után az Egyesült Államokban és az angolszász országokban a vállalatok és a gazdaság területén terjedt el. Ez a Michael Porter nevével jelzett stratégiaalkotás, ami teljesen általánossá vált az angolszász országokban. A stratégiai vezetés szemlélete és módszertana.”

Csongor, Tünde és a heideggeri unalom

Örökzöld témája az oktatásnak a diákok motiválatlansága. Nem érdekli őket sem a fémes kötés, sem a molekulák polaritása, nem értik, mire lenne jó nekik a mitózis és a meiózis megkülönböztetése, nem látják be, miért kellene tudniuk a dzsentri fogalmáról, létrejöttéről és az úri középosztályba való beolvadásáról. Tanári feladat tehát a motiválásuk: tablettel, projektmunkával, multimédiás kisfilmmel, Kahoottal és kooperatív tanulással, differenciálással és játékosítással. A küzdelem azonban a modernkedő eszközrendszer már-már frusztráló hájpolása mellett is nyilvánvalóan sziszifuszi, miközben a jelenség sosem tematizált vakfoltja meg félig-meddig nevetségessé is teszi a nagy igyekezetünket. Pestises városban Rieux doktorrá kell lennünk, Rieux doktorként meg csak úgy lelhetjük meg az autentikus létet, ha mi is értjük, amit ő: „az ön győzelmei mindig ideiglenesek lesznek… a valószínűsége annak, hogy megússza, egy a háromhoz”. Mert az emberi létben gyökerező „mély unalom”, ahogyan azt Heidegger leírja, messze nagyobb léptékű és egészen más dimenzióban létező, mint hogy annak mélyét a tablet meg a projektmunka bevilágíthatná. Csak ideiglenes győzelmeket hozhat a munkánk, és csak ennek tudatában folytathatjuk ezt a munkát autentikus módon. És csakis úgy, hogy a betegségük (betegségünk) természetét a fiatalokkal (és magunkkal) is megértetjük.

Korai iskolaelhagyásra keres egy állami program megoldást Romániában

Románia szerte kirívóan magas a korai iskolaelhagyók száma, aránya 2020-ban további növekedést mutat. 1400 közoktatási intézmény támogatását biztosítja az Országos Helyreállítási Terv. Erről számol be a Maszol.ro portál.

Radikálisan változtatnák a tanév szerkezetét Romániában

A két félév helyett öt modulra – amelyeket vakációk választanak el egymástól – osztaná fel az iskolai tanévet Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter. A HotNews.ro hírportál beszámolóját szemléztük.

Majd ha kifárad az éj…

Ki ne ismerné a szülők „kései siratóját”: mi mindent mulasztottam, amíg kicsik voltak a gyerekek! Mennyi minden látszott fontosabbnak, sürgetőbbnek, mint a velük való foglalkozás! Ugyanígy megy a nemzet nagy családjában is: valami mindig fontosabb, mint a gyerekeink nevelése. Két éve a piaristák kezdeményezését mosta el a pont akkor kitörő járvány, a mostani jajszót a külső-belső csatazaj harsogja túl. De már előtte is! Hol a NAT-ot kellett újrakottázni, jóllehet ugyanaz a politikai erő alkotta az előzőt is, hol a tízezer tankönyvcímhez kellett gyorsan még egy tizenegyedik, holott már az államé lett az első tízezer is, s a bőség volt inkább zavaró, mintsem a hiány. Még korábban a szélsőséges kompetencia-mániát kellett ellensúlyozni, mert az előző kormány kiirtotta úgymond az ismereteket, azok meg – valóban – rögeszmés módon szajkózták a PISA-mérést, mintha más se számítana, csak hogy milyen jegyet kapunk a nemzetközi zsűritől. Igen ám, de közben meg elszaladnak az évek, és mire majd feleszmélünk, késő lesz, felnő a gyerek. Mi lenne a legsürgetőbb teendő, ha mondjuk elkerüljük a világháborút, s ha mondjuk elül a bérharc csatazaja is, mert mondjuk csakugyan valóra válik a bérrendezés 2023-ra mondott reménye? S ha újra érdemben lehet majd foglalkozni ideológiák és gumicsontok helyett a gyereknevelés tényleges kérdéseivel? Mit kellene villámgyorsan napirendre tűznünk akkor? Ha „a béke izzadt homlokát törölvén” megszüli végre a tényleges szakmai munka lehetőségét?

A hagyomány megtartó erejével – az ajaki katolikus iskolában jártunk 

Ha jól végzik a munkájukat, tulajdonképpen településük ellen dolgoznak. Az ajaki családok számára érték a tanulás, a szülők ösztönzik gyerekeiket, támogatják az iskolát. A tanárok felkészítik a gyerekeket a továbbtanulásra, így színvonalas középiskolákba jutnak így be, és a jó alapokról, eredményesen végzik el azokat. Majd továbbtanulnak, s diplomával a kezükben nem vezet út vissza a kisvárosba. Az ajaki Tamási Áron Katolikus Intézményben jártunk.

Biztos kapaszkodót ad, bárhova is kerülj

Precedens értékű esetként híresült el a nyíregyházi Huszártelep amikor szegregációról beszélünk. Valóban precedens értékű, ami ott történik a Nyíregyházi Egyházmegye és a vele együttműködő szervezetek révén. Az óvoda, iskola, tanoda, szervezőlelkészség, családsegítő a szépre, jóra, igazra, szentre igényt keltve, erre személyes példát mutatva az ott élők mindennapjainak kísérőivé szegődött.