Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika – olyan távoli országok életébe tekinthetünk be a Hungexpón megszólaló előadók által, melyek hírei nagyon ritkán jutnak el Európába. Az üldözött, az újraépítő, utat kereső egyház hírmondói lesznek jelen egy héten át a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vendégeiként a vásárközpontban. Összefoglaló, kik és honnan jönnek.
Mire hív bennünket, pedagógusokat a mai magyar társadalom helyzete? Itt és most mit cselekedjünk? Hogyan éljük meg a tanári hivatást? Ami a mai magyar társadalmi körülmények között egyre világosabban megfogalmazódik és kifejeződik, az az, hogy milyen mélyen összefügg a pedagógusi, tanári hivatás a keresztény hitből fakadó szeretetszolgálattal. Hogy milyen mély kapcsolat van a gyermekek tanítása, nevelése és a hitből fakadó diakónia között. Hogy a pedagógus hivatás milyen mélyen a hitünknek a megélése, kifejeződése, a keresztény elköteleződésünk megvalósulása. Két ok miatt is nagyon világosan kifejeződik ez manapság. Egyrészt a célja miatt, másrészt a módja miatt. (Az írás alapjául szolgáló homília a váci Piarista Gimnázium tantestületének Kalazanci Szent Józsefet ünneplő szentmiséjén hangzott el.)
Jó volt azt tudni, hogy Rita néni most is tanít valakit valahol a Zeneakadémián. Jó volt úgy létezni, hogy az, amit én kaptam, az most is van, most is részesülhetnek belőle fiatal zenészek. Biztonságot adott, hogy bár nem lettem zenész, bármikor termett egy időpont, amikor eljátszhattam neki a darabot, amit éppen gyakoroltam.
A NEK hetére rendezvénytérré változik a Szent István-bazilika környéke. Művészeti, kulturális, spirituális és gasztronómiai programok teremtenek vásári forgatagot a NEK napjain. Megmutatkozik a magyar kultúra, a magyar keresztény kultúra a világ számára. De csábít minket magunkat is, hogy a város egy kitüntetett pontja megtelik pezsgő élettel, találkozások tere lesz, egymással, művészekkel, az Eucharisztiában Jézussal. Könyvkiadók szemléje, koncertek, fórumok – betekintést nyújtunk a kínálatba.
Katolikus világesemény befogadására készül Magyarország. Sok múlik ezen a lelki élményen, ki tudja, mikor adódik hazánkban újra ilyen lehetőség – hív Erdő Péter bíboros a NEK-re. Fábry Kornéltól kértünk áttekintő összefoglalót a hétről, és megnéztük honnan és hogyan indult az eucharisztikus kongresszusok története.
A görög szerző, Plutarkhosz műve viseli ezt a címet (Párhuzamos életrajzok), ez a máig ható mű, ez a nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen biográfia-sorozat. De kortársunknak, Nádas Péternek aligha volt szüksége Plutarkhoszra, hogy hasonló címet adjon nagyszerű írásának: Párhuzamos történetek. Mert hát melyikünk ne találkozott volna hasonló jelenséggel? Hogy két életút párhuzamosan fut? S közben persze mégsem. Talán párhuzamosan indul, de sokszor épp ellentétes fordulatokat vesz. Talán nagyon is eltávolodik egyik a másiktól. Ezerféle út, hisz ezerfélének teremtett minket az Isten. Vajon nem kellene-e az osztályteremben többet foglalkoznunk a tantárgyi tudások hátterében álló gondolkodókkal? Magukkal a személyekkel? Az életútjukkal? A gondolat születésével? Az erkölcsi dilemmáikkal? Nem lehetne-e példatárnak tekinteni ezeket az utakat? Olyanoknak, amelyek előzetes viszonyítási pontokat adnak a gyerekeinknek? Amelyek megtanítják őket kérdéseket feltenni? Mielőtt ők is nekiindulnának?
A vacare igéből származó vakáció szót – Szent Benedek a Regulában már használja. Mit jelent valójában, és hogyan lesz olyan örömteli ez az idő, amilyen lelkesedéssel kerül fel a táblára az Ó? Miért olyan könnyű elrontani, és mit tanítanak a szerzetes atyák? – Baán Izsák OSB bakonybéli perjellel beszélgettünk.
Idén nyáron közel ezer ifjú zarándok indult tanárai vezetésével útnak szent helyek felé. Miközben róják a kilométereket, belső utat járnak be: életük elágazásait, kanyarjait, hegyeit, völgyeit, hosszú egyeneseit. Úton vannak önmaguk, mások és a Jóisten felé. Bemutatjuk a zarándoktábor mozgalmat.
Mekkora a realitása annak, hogy egy ember 14 évesen pályát tud választani, hogy ez a pálya egy fizikai munkát igénylő szakma? Ez a 14 éves – inkább gyerek, mint fiatal – az iskolában leginkább a túlélésre játszott, aki mögött általában nincs ambicionáló, támogatást nyújtó család, és aki abban a világban él, ahol a fizikai munkának egyre csökken az értéke.